A makkegészséges emberek

“Vannak olyan emberek – talán éppen ilyen módon alakult ki ez náluk akiket önmagukon kívül semmi sem érdekel. Semmi iránt sem akarnak érdeklődni. Pedig az emberi élet számára nagyon lényeges, hogy érdeklődünk-e valami iránt vagy nem. A statisztika ilyen vonatkozásban is valóban igen sajátságos dolgokat mutat. Ismertem olyan embereket, akik délelőtt beszéltek egy hölggyel, és délután nem tudták, hogy a hölgy milyen kalapot vagy ékszert viselt, milyen színű volt a ruhája. Vannak emberek, akik ezt meg sem látják. Itt a legkülönösebb nézetek uralkodnak. Ezt olykor még megbocsáthatónak is tartják, de ez nem bocsátható meg! Ez az érdeklődés hiánya, amely néha odáig terjedhet, hogy az ember valóban nem tudja, hogy akivel találkozott, az fekete vagy világos kabátot viselt-e. Amit az ember az életéből kitekintve lát, az nem kötődik bensőségesen a kinti jelenséghez. Ezeket a dolgokat kicsit kisarkítva mondom, nem akarom mindjárt azt állítani, hogy Ahrimán vagy Lucifer martalékává válunk, ha nem tudjuk, hogy a hölgy haja, akivel beszéltünk, szőke volt- e vagy barna. Csak arra kívánok utalni, hogy az emberek bizonyos fokú érdeklődéssel vagy érdektelenséggel viseltetnek környezetük iránt. Ennek azonban nagy jelentősége van a lélek számára.
Ha érdeklődünk környezetünk iránt, akkor ez a környezet bensőleg megmozgatja a lelket, a lélek bensőleg él együtt a környezettel. Amit érdeklődéssel élünk itt át, azt a halál kapuján át ki visszük magunkkal a kozmosz messzeségeibe. Ahogyan itt a Földön a szemre van szükségünk, hogy a színeket lássuk, úgy az itteni érdeklődésnek kell indítékot adnia ahhoz, hogy halálunk és újabb születésünk között képesek legyünk az ottani átélés szellemi meglátására. Ha életünkön érdeklődés nélkül haladunk át, pillantásunkat semmi sem ragadja meg, a történésekből mit sem hallunk meg, akkor a halál és az újabb születés között nincs kapcsolatunk a kozmosszal, mintegy lelki vakságban élünk, nem tudunk a kozmosz erőivel együtt dolgozni. Ezáltal azonban rosszul készítjük elő szervezetünket és szerveinket: eljutunk az Oroszlán irányába, és nem tudjuk véghez vinni szívünk előkészítését; eljutunk a Nap régiójába, és nem tudjuk szívünket tovább építeni; eljutunk a Föld tűz-régiójába, és nem tudjuk a végső csiszolást elvégezni. Megérkezünk a Földre és valamilyen szívbetegség hajlamával jövünk a világra. Így hat egy lelki jelleg, az érdektelenség, a földi életre.
A betegség lényege voltaképpen csak akkor válik teljesen érthetővé, ha ezeket az összefüggéseket átlátjuk, és felismerjük, hogy amikor az embernek most valamilyen fizikai baja van, akkor ez abból ered, hogy egy előző földi életben olyan lelkiséget fejlesztett ki, amely ebben a földi életben fizikaivá alakul át. Egy földi élet fizikai szenvedései egy előző földi élet különféle élményei voltak. Az úgynevezett makkegészséges emberek, akik nem betegszenek meg, és mindig a legjobb egészségnek örvendenek, azoknál általában olyan régebbi földi életekre kell tekintenünk, ahol a legmélyebben érdeklődtek környezetük minden jelensége iránt, mindent megnéztek, mindent megismertek.”

Rudolf Steiner: A karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata V. (GA239) – forrás: antropozofia.hu