Judith von Halle: A Koronavírus-világjárvány

Rudolf Steiner meglehetősen sok utalást tett a fertőző betegségek fizikain túlmutató hátterére. Ezeket mi is és a különböző, a témával foglalkozó antropozófiai írások szerzői valahogy próbálunk, próbálnak értelmezni, az előadásokat több-kevesebb intuícióval összekapcsolni, kiegészíteni.
Viszont a szerző könyvein érzékelhető, hogy írójuk nem csupán egy széles antropozófiai tudással rendelkezik, hanem az oly fontos szellemtudományos gyakorlatoknak köszönhetően javarészt az érzékfelettiből merítő szívbölcsességből fakadnak sorai, melyekkel gondolkodó szívünk együtt dobbanhat.A helyzet kapcsán berkeinken belül is sok vita folyik arról, hogy tulajdonképpen van-e mitől tartanunk? Judith von Halle e kérdéssel összetetten foglalkozó oldalairól csak egy fontos, súlyos mondatot idéznék: „Az embernek tehát előbb úgyszólván jó okkal rendelkezni ahhoz, hogy ne legyen szüksége a félelemre.”Magáról a járvány okáról így beszél: „A koronavírus-járvány, amelyet a probléma szellemi követése nyomán találtam, először pont egy ilyen közhelynek, banális megállapításnak tűnik. Más okot azonban nem találtam . Ellenkezőleg , a Földön jelenleg fellépő jelenségek közül kevés esetben ennyire egyértelmű az ok, mint itt. Az ok – megismerése alapján – a jelenleg a Földön elterjedt materializmus, különösképpen az emberiség jelenleg uralkodó materialista gondolkodásmódja”.„Ha a tudati lélek impulzusa elleni jelenlegi támadásokat keressük, nem kell sokáig kutatnunk. Az állítólag pusztán objektív, természettudományos gondolkodás, és az ennek révén mindenütt elterjedt materialista alapfelfogás az ember és a világ lényéről a mindennapjainkat is áthatja, az iskoláskortól fogva. A Waldorf-iskolák kapujában sem állt meg (a kivételek erősítik a szabályt), hanem pár év leforgása alatt a Waldorf-pedagógiát csaknem legbelsőbb lényében megfojtotta.”Könyvében világosan leírja a különböző egy lény tagjainkban fellép ellene erőnket, majd így folytatja „Ezek a tudati lélek fejlődési impulzusának közvetlen ellenfelei, amely fejlődést az egyes Énnek fel kell vállalnia, ha az emberiség egy napon el akarja érni a célját.”Judith von Halle beszél az emberiség fejlődését kísér(t)ő járványokról, és azok szellemtudományos hátteréről. Részletesen kitér – szellemi szempontok alapján – a baktériumok és vírusok közötti különbségre, valamint működésükre, hatásaikra is. Foglalkozik a covid19 megbetegedések tüneteivel, lehetséges gyógymódjaival. Megvilágítja a járványügyi intézkedések gazdasági, szociális, kultikus hatásait és egyaránt szól a helyzet adta korlátokról és lehetőségekről. A könyv harmadik része pedig azzal a nagyon komoly kérdéssel foglalkozik, hogy maga a járványhelyzet milyen komoly céllal is jelent meg éppen most az emberiségfejlődésében és ez miként is függ össze az antropozófia központi eseményével, Krisztus megjelenésével, jelenlétével a Földfejlődésben.Érdekes, hogy Judith von Halle könyvében éppen azokat a ciklusokat említi Rudolf Steinertől, amelyekkel az utóbbi hónapokban az antropozófia levelezőlistán foglalkoztunk (GA177, GA17, GA10), továbbá ráirányítja a figyelmet az Alapkő meditációra is.Végezetül e különösen értékes és időszerű könyv egyik üzenetéhez kapcsolódva, amely a járvány tulajdonképpeni okára, a materialista gondolkodásmódra mutat ráröviden idéznék Rudolf Steiner egy, a tüdővészt is érintő, elgondolkodtató előadásából:„A tüdő egy szerv, amely mint az egész szervezet, különböző intenzitású erőkkel van átitatva, egyebek között a fejképző erőkkel is, ha kevésbé intenzíven is. Ha mármost tovább kutakodunk az irányban, hogyan hatnak az Én és az asztráltest a szervek plasztikus képzésében és leépítésében, akkor paradox eredményre jutunk: a tüdőképzés nem más, mint egy gyengébb fejképzés, annak egy metamorfózisa, mely alacsonyabb fokon maradt vissza, miközben a fejképzése továbbhaladt útján. A tüdő tehát a fejképzés visszamaradott metamorfózisa és, éppen emiatt alkalmas arra, hogy lélegezzék. Ha azonban ezek a tüdőben visszamaradott erők előretörnek, akkor a tüdő egyre inkább fejjé válik.Ennek az a következménye, hogy az egyre fejszerűbbé váló tüdő gondolati erőket vesz fel (a gondolkodás szervi erőit), hogy gondolkodó szervvé váljék. így jön létre a tüdővész az emberben. Az egész ember szempontjából ez a tüdővész értelmezése. Úgy értelmezhetjük az egészet, hogy a vészrehajló tüdőben a légzés gondolkodóvá kíván válni.” GA313