AntroOtthon – Utazás Sitkére
Kedves Olvasó!
Talán hallottál már az AntroOtthon kezdeményezésről, mely az idősödő emberek köré épülő életközösség létrehozásáért munkálkodik immár harmadik éve. Az AntroOtthon Sitkén fog testet ölteni, az egykori uradalmi majorság épületeiben. Míg korábban csupán egy szűk mag, 12 fő éltette a kezdeményezést, ez év februárjában kinyitottuk a kaput. Egy nyílt nap keretében ismerkedtünk azokkal, akiket valamilyen módon megszólított a kezdeményezésünk. Ott hangzott el javaslatkén, hogy érdemes lenne mindenkivel megismertetni a helyszínt. Mivel októbertől havi egy szombat délelőtt szeretnénk együtt dolgozni azokkal akiknek egyszer majd az AntroOtthon lesz az otthonuk, ezért az első alkalommal, október 14-én Sitkére utazunk közösen, hogy a továbbiakban minél inkább tudjuk magunkat hova képzelni…..
Már az utazás során – egy különbusz repít minket a Vas megyei faluba – el kezdünk ismerkedni nem csak egymással, de az AntroOtthon két éves múltjával, az őt befogadó Sitke földrajzi és épített környezetével.
Megérkezésünk után körbejárjuk a 3 hektáros területet, koncentrálva azokra az épületekre, amelyek az első terveink középpontjában vannak.
Ebédidő lesz, mire ezzel végzünk. A faluban működő Borostyánkert fogadó meleg ebéddel vár minketl.
Ebéd után pedig nemcsak az ételt, hanem az eddig látottakat, hallottakat is emésztgetve beszélgetünk és szőjük tovább az AntroOtthon történetét.
Kiket várunk?
Elsősorban azokat, akik
-
egy antropozófus közösségben szeretnének majd élni és dolgozni,
-
akik idős korukat egy, az antropozófia szellemiségével áthatott helyen, egy közösség értékes tagjaként szeretnék tölteni,
-
egy biodinamikusan művelt környezet kialakításán dolgoznának a közösség tagjaként, a közösség érdekében,
-
orvosként, ápolóként, terapeutaként, csatlakoznak majd ehhez az életközösséghez,
-
morális befektetőként gondolnak magukra, hogy létrejöhessen az AntroOtthon.
A 39 fős busz költsége, amennyiben 39-en utazunk 8 000 Ft/fő.
“Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.”