Az illat alapjáról
„Tisztában kell lennünk azzal, mi az illat alapja. Ez attól függ, hogy abból a testből, amely illatot áraszt, valami mindig eltávozik, ami a testünkhöz gáznemű, légnemű formában érkezhet. Ha a testből semmi gáznemű nem távozik, ami légnemű formában eljuthatna hozzánk, akkor nem érezzük a test illatát. A testtől tehát mindig légnemű anyagoknak, gáznemű anyagoknak kell távozniuk, hogy egyáltalán erezhessük a test illatát. Ezeknek a gáznemű anyagoknak szaglószervünk, orrunk útján bensőnkkel érintkezésbe kell lépnie. A folyadékot mint olyat nem tudjuk megszagolni. Ételeink illatát nem azért érezzük, mert folyékonyak, hanem azért, mert levegőt árasztanak, amely aztán orrunk által bensőnkbe jut. (…)
Hogy a kérdéshez közelebb jussunk, fel kell tennünk a kérdést: Hogyan lehet az, hogy a testek gázt árasztanak ki magukból, hogy azok illatát bizonyos módon érezni lehet. – Látják, ha jobban foglalkozunk a testtel, akkor mindig azt vesszük észre, hogy a testet fel tudjuk osztani szilárd testre, amelyet régebben földi testnek neveztek és folyékony testre, melyet régebben vizes testnek neveztek. Víznek nevezték azt is, amit ma már nem víznek hívunk. Régebben mindent, ami folyékony volt, víznek hívtak, tehát a higanyt is. Azután itt vannak még a légnemű vagy gáznemű testek. Ha megnézzük ezt a háromfajta testet – a szilárdakat, a folyékonyakat és a gáznemű testeket -, akkor egyvalami tűnik fel különösen. A víz biztosan folyékony, viszont ha jéggé fagy, akkor ez egy szilárd test. Egy fém, például az ólom, szilárd, de ha kellően felmelegítik, akkor folyékonnyá válik, víz képződik belőle. Ezek a különböző anyagok tehát – szilárd, folyékony, gáznemű – egymásba tudna alakulni. Ma már a levegő szilárd testté vagy legalább is folyadékká alakítható. Remélhetjük, hogy egyre inkább így lesz. Minden test lehet szilárd, folyékony és gáznemű.(…)
Nézzünk most egy olyan testet, amelynek illata van, akkor ez egy olyan test, amely bizonyos mértékben magába zárva gázt tartalmaz. A szilárd testeknek önmagukban nincsen illatuk. A folyadékoknak önmagukban nincsen illatuk. A gázok mindig illatot bocsátanak ki. Az ibolya pedig nem gáznemű test, mégis érezzük az illatát. Hogy is van ez egy olyan testtel, amely láthatóan szilárd, mint az ibolya, s mégis érezzük az illatát? Úgy kell ezt elképzelnünk, uraim, hogy ez nem olyan, mint ez (lerajzolja), hanem ilyen szilárd alkotórészeket tartalmaz, és hogy közötte van az, mi gáz formájában párolog. Tehát azt mondjuk: az ibolya gázt tartalmaz, amely el tud párologni. Ehhez az szükséges, hogy az ibolya bizonyos erők vonzásában legyen. Ha tehát le szedik az ibolyát, akkor ez úgy van, hogy valójában az ibolyának csak a szilárd részét szedik le. Tehát leszedik az ibolyának ezt a szilárd részét, s megnézik. Nos, a valóságban az ibolya nem csupán abból áll, amit szilárd részeként leszednek. Az ibolya lénye, az, ami az ibolya valójában, ebben a szilárd részben lakozik, s azt is mondhatjuk: a valódi ibolya, az, ami illatot áraszt, valójában gáz.(…)
A virágok érzik a világűr illatát és ahhoz igazodnak. Hogyan történik ez az ibolyánál? Tudják, az ibolya csupa orr, éspedig egy nagyon finom orr. S az ibolya nagyon szépen, pontosan azt érzékeli, ami például a Merkúrból sugárzik, s aszerint alakítja illattestét. Az ördöggyökér nagyon finoman érzékeli azt, ami a Szaturnuszból sugárzik: aszerint formálja gáztestét és büdös szagot áraszt. És így a növényvilágban minden lény, ha szaglásra kerül sor, azt érzékeli, ami a bolygók felől érezhető.
Végül nézzük azokat a növényeket, amelyek nem illatoznak. Miért nem illatoznak? Tudják, a finom orr számára minden növénynek van illata. Legalább azt az illatot árasztják, amit frissítő illatnak nevezhetünk. Az ilyen frissítő illat azonban nagyon erősen hat rájuk. Ez éppenséggel az, ami a Napból érkezik. Mialatt a növények nagy száma csak a Nap-illat számára elérhető, egyes növényeket, mint az ibolyát, ördöggyökért, a bolygók hatása eléri. Ezek valójában a kellemes vagy a rossz szagú növények. S ha például megszagoljuk az ibolyát, azt mondhatjuk: Ó, ennek az ibolyának finom orra van. Csupa orr; a Merkúr világillatát veszi fel. – Megtartja, ahogy azt jeleztem Önöknek, a szilárd alkotórészek között megtartja és kiárasztja. Ekkor olyan tömény az illat, hogy érezhetjük. Ha tehát az ibolyából a Merkúr árad felénk, érezhetjük. Ha roppant durva orrunkkal felszimatolunk a Szaturnuszhoz, semmit sem érzünk. Ha azonban az ördöggyökér, melynek a Szaturnusz illatához finom orra van, felszimatol a Szaturnuszhoz, érzi azt, ami a Szaturnuszról árad, és ehhez igazítja gáztartalmát, büdös lesz. Ha sétányon megyünk át, ahol vadgesztenyefák állnak – ismerik ezt a vadgesztenye vagy a hársfavirág-illatot? Ez egy olyan illat, melyet a vadgesztenyefák és a hársfák azért árasztanak magukból, mert virágaikban finom szaglással rendelkeznek mindahhoz, amit a Vénusz áraszt a világba, így számunkra a virágokból valójában az ég illatozik vissza.”
