Euritmia, a látható beszéd
Ha euritmiával, a Waldorf iskolák e sajátos mozgásformájával találkozunk, akkor magyarázatként sokszor azt hallhatjuk, hogy „a látható beszéd”. E kijelentés nyomába eredve könnyeden igazolhatjuk azt, amiről Rudolf Steiner az első, eurimiáról tartott előadásának elején beszélt, hogy ami megnyilvánul magában a beszédben, az olyasmi, ami tulajdonképpen a természetben sehol nincsen meg. Beszélni csak beszélni tudó emberektől tudunk megtanulni, ahogy gondolkodni is. Az állatvilágban az egyedekben ható legkülönbözőbb ösztönök mentén fellépő érzések vezetnek a hangok kiadásához, az emberi hangoknál az érzésekből kiadottak mellé a gondolatokból megformáltak jelennek meg. Egy ember hangjának minőségéből, hanghordozásából egy nagyobb adag edzett figyelemmel kihallható, hogy lényében az érzés és gondolat miként aránylik egymáshoz. Beszédünk tehát beszédes, azaz kifejező, amiként egy mozdulat is. Ismét az állatvilágra tekintve látható, hogy a mozgások alapja itt is az ösztön. E mozgásokban, mozdulatokban akár fészek-, hajléképítés, vadászat, násztánc, párzás egyértelműen nyilatkoznak meg az ösztönök, amelyek forrása maga az állat csoportlelke. Az ember érzésekkel, vágyakkal telt mozgása mellé a megfontolt, céltudatos tettek társulnak, és persze szabadsága okán lehetősége van teljesen céltalan és értelmetlen cselekedetekre is. A művészien megformált mozgás egy külön világ az emberi mozgásformákon belül. Minél messzebb megyünk vissza az időben, a művészetek tápláló forrása annál egyértelműbb és erősebb. Rudolf Steiner egy előadásában így beszél erről:
„Az euritmia először is az a művészet, amely teljesen az antropozófia talajából ered. Mármost a világon minden, a civilizáció számára újat hozó, művészi tevékenység mindenkor érzékfeletti emberi törekvésből fakadt. Ha az építészetet, szobrászatot, festészetet, zenét, költészetet nézzük, mindenütt azt találjuk, hogy az emberiség művészi fejlődésének külső folyamataiban elénk táruló impulzusok valamilyen módon mégiscsak okkult, érzékfeletti alapokra vezethetők vissza, olyan alapokra, amelyeket éppenséggel a misztériumok terén kell keresnünk. A művészet bizony csak akkor áramolhat az emberiség fejlődésébe, ha érzékfeletti erőket, impulzusokat hordoz. A jelenkor művészeti nézetei pedig lényegében azzal a teljesen materialista gondolkozási iránnyal függenek össze, amely a 15. század óta kerítette hatalmába Európát és Amerikát. Ha bizonyos fajta tudományos megismerés meg is terem e materializmusban, művészet, igazi művészet nem terem meg benne. Igazi művészet csak spirituális életből fakadhat.Ezért, mondhatnám, magától értetődőnek tekinthetjük, hogy az antropozófiai mozgalom spirituális életéből külön művészeti irány is eredt. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a művészetnek az ember közvetítésével kell megszületnie a szellemiségből.” (1)
Rudolf Steiner az euritmia lényegének megragadásához párhuzamot von az étertest és a gégefő között. Az étertest az ember esetében ugyanolyan folytonos alakulásban van, mint a gégefő. Az étertest folyvást alakuló áramlásai mentén sodródik partra a táplálékkal felvett ásvány az észlelés peremére. Így leszünk még a magzati kor idején láthatatlan, majd áttetsző lényből, sűrű, ásványokkal sűrített és nehezített testű lények.
Az étertest folyvást alakul, hogy a szervek a szervezet egészén belül a külső és belső történések mentén más hangsúlyt kapjanak. Ugyan így a gégefő is más és más alakot formál, hogy a gondolatnak és érzéseknek megfelelő hangzósorok, szavak, maga a beszéd megjelenhessen. Lényegében: „ …az euritmiában egyfajta gégefő válik az egész emberből.”Egészen pontosan arról beszél, hogy az étertest folyton létrejövő és alakuló, eleven mozgásformái benne vannak a beszédben. Az alábbi, a maga nemében egyedülálló filmben az ember által megformált különböző hangzók szájon kívüli levegőformációban igyekszik jól láthatóan kimutatni az euritmia által megformált hangzókat:
„Minden, amit kimondunk, a levegőbe rajzol egy bizonyos formát, csupán nem látjuk, de mindenképpen feltételezhető, hogy létezik, sőt, még az is elképzelhető, hogy tudományos eszközökkel is rögzíthető anélkül, hogy lerajzolná az ember. (…) Ha az abc-t a-tól z-ig kimondanánk, a levegőnek igen bonyolult formát adnánk. (…) Milyen forma lenne ez? Az emberi étertest formája lenne. Az emberi étertest jönne létre így. Az emberi étertest állna önök előtt, ha egyszer hangról-hangra, a-tól z-ig, előállítanák a teljes abc-t, az ember állna önök előtt, – helyre kellene csupán állítani az abc-t, mert ma nem egészen helyes sorrendben állítják össze, de most csak az elvről van szó.…meg is kérdezhetjük, kérdezzük meg a legősibb isteni hatalmakat: „Hogyan teremtettétek az embert? Hasonlóképpen, mint amikor beszélünk és megteremtjük a szót? Voltaképpen mi történt, amikor megteremtettétek az embert?” – Ha pedig a kérdésre a világegyetemből válasz érkezne, ez lenne a válasz: „Mindenféle mozgás, forma kerül a közelünkbe, a legkülönbözőbbek, egy ilyen (euritmizált á), egy ilyen (euritmizált e), meg egy ilyen (euritmizált i) forma, mindenféle lehetséges forma kerül ki mozgás közben a világegyetemből.” Az emberi szervezethez kapcsolódva, úgy, ahogyan vagyunk, képzelhetjük az összes lehetséges mozgásokat.(…)Képzeljék el, hogy jönne az istenség, az ősi tevékenységből, az ősi isteni tevékenységből egymás után előállítaná, amit az euritmizált – de most az euritmizált – á-nak, b-nek, c-nek ismernek, így, miközben ez lezajlik, ha a fizikai anyagban ölthetne formát, ott állna önök előtt az ember. Az euritmia azon alapul, hogy azt mondjuk, hogy az ember befejezett formában áll előttünk, de a kész forma mozgásból jött létre. A befejezett forma létesülő és feloldódó ősformákból jött létre. Nem a mozgásban lévő származik attól, ami nyugalomban van, hanem a nyugalomban lévő ered attól, ami mozgott. Amikor pedig kialakítjuk az euritmiát, az ősi mozgásokhoz térünk újra vissza.Mit csinál bennem, az emberben, a Teremtőm a világ ősi állapota folytán? Euritmia-formákat kell alkotniuk, ha a kérdésre válaszolni akarnak. Isten euritmizál és az ember-alak Isten euritmizálásának eredményeképpen jön létre. (…)Amikor egy kis ember, egy gyermek van előttünk, aki nincsen még befejezve, csupán teljes embernek kell majd lennie és segítségére kell az istenségnek sietnünk, hogy megfelelő módon fejlődjenek a formák tovább, amelyek alapjait a gyermeknél lerakta, – miféle formákat kell felhasználnunk a tanítás, a nevelés folyamán? Az euritmiáét. Ez az isteni mozgás, az ember isteni megformálásának folytatása.Ha pedig bizonyos módon az ember beteg lesz, az isteni ősképének megfelelő formák szenvednek kárt. Más lesz belőlük itt, a fizikai világban. Mi a tennivaló? Térjünk vissza az isteni formákhoz, legyünk segítségükre, csináltassuk újból meg az emberrel az isteni formákat. Úgy kell rá visszahasson, hogy a károsodott formákat ismét helyreállítsák.Az euritmiáról mint gyógyító művészetről van szó, amint eredetileg, a tisztánlátó korokban tudták is, hogy visszahatnak az egészségre bizonyos, megfelelő módon megszólaltatott hangzókkal. De akkor még éppenséggel rá voltak szorulva, hogy az egészséges állapotot az étertestre újból visszaható levegő kerülőútján érjék el. Ha egyenes úton haladnak, ha az emberrel az emberi szervek képződésének megfelelő, mozdulatokat végeztetnek, – tudni kell csupán, hogy milyenek ezek a mozdulatok, a láb és a lábszár bizonyos mozdulatai még egészen felfelé, egészen a fejig is megfelelnek bizonyos formálódásoknak, – ha ezeket a mozdulatokat utána csináltatják, létrejön az euritmia harmadik vonatkozása, a gyógyeuritmia.Ezt akartam ma előrebocsátani és így már mindenki, aki az euritmiában tevékenykedik, természetes módon érzi, hogy mit is csinál voltaképpen, hogy nem pusztán csak egy konvencionálisan megtanulható valamit vesz át, hanem olyasvalaminek tekinti, ami által az ember ténylegesen közelebb kerül az isteni dolgokhoz, mint euritmia nélkül, ahogyan így van ez minden olyan művészettel, ami ezzel az érzülettel, ilyen érzéssel jár bennünket át. Mivel jár együtt az, hogy az euritmiával komolyan foglalkozzunk? Légköre kell legyen, éreznünk kell, hogy az ember kapcsolatban van az istenséggel. Akkor igazi euritmia az euritmia. Erre van szükség.”(2)
-bg-
Források: antropozofia.hu
1: GA260
2: GA279