A szexualitásról VI.rész

“Tudják, hogy a szaporodásnak bizonyos érzelmi impulzusok felelnek meg, ezek többé-kevésbé szellemi szeretet-impulzusok, szimpátiák. A szaporodás folyamatát megelőzi a szeretet szimpátiája, ezt a szellemi látó asztrális erők hullámverésének, a férfi és a nő közti asztrális áramlások játékának látja. Itt olyasmi él, ami egyébként nincs meg, ha az ember egyedül van. Az asztrális áramlások hullámverésében a lelkek együttélése fejeződik ki. Azonban a szeretet minden folyamata individuális, játéka egy bizonyos individualitásból indul ki. Ebben a szerelmi vágyban asztrális játékban a földi megtermékenyítés fizikai aktusa előtt, annak a lénynek a természete, individualitása tükröződik, aki ismét leszáll a Földre. Ez az egyes szerelmi aktusok sajátossága. Így azt mondhatjuk, hogy ami a szellemi világból leszáll, az már a fizikai megtermékenyítés előtt hatni kezd; a férfi és a nő egymásra találását a szellemi világ is meghatározza. A szellemi világ erői itt csodálatosan intim módon szerepelnek. A leereszkedő, leszálló lény általában kezdettől fogva hozzákapcsolódik a megtermékenyítés eredményéhez. Nem arról van szó, hogy ehhez csak bizonyos idő múlva kapcsolódik valamilyen individualitás. A leszálló individualitás a megtermékenyítés pillanatától kezdve hozzátartozik a fizikai szaporodás eredményeihez. Kivételek mindenesetre itt is előfordulnak. Ez a leszálló szellemi individualitás természetesen nem hat még a fizikai ember fejlődésére a megtermékenyítést követő első napokban, de már mintegy jelen van, és kapcsolat fűzi a fejlődő embrióhoz. Beavatkozása a megtermékenyítést követő tizennyolcadik, tizenkilencedik, huszadik, és huszonegyedik naptól kezdődik; ekkor a magasabb világból leereszkedő lény már dolgozik a létrejövő emberen. Így kezdettől fogva előkészül az a régebbi képességeknek megfelelő, finom, intim, organikus szövedék, amelyre szükség van, hogy a fizikai test az emberi individualitás eszköze lehessen. Az ember egyöntetűsége abból adódik, hogy a legkisebb szerve is megfelel egész organizmusának, bizonyos jelleget tehát a legcsekélyebbnek is fel kell öltenie ahhoz, hogy az egész ilyen lehessen, és az én már a tizennyolcadik-huszonegyedik naptól fogva közreműködhessen a fizikai- és étertest kialakításában.”
Rudolf Steiner: A spirituális ökonómia elve és a reinkarnáció (GA109)