Az internetről és más multimédiás technológiákról
Kérdés: Szeretném megismerni Gennagyij Bondarev személyes véleményét, ha lehetséges, indoklással, az internet mint életünk meghatározott lénye kapcsán. Ha jó célokra használjuk, akkor a szolgálatunkba állítjuk. Ugyanakkor azonban elveszítjük magunkat. A fejlődéssel az internet egyre több lehetőséget kínál, és ugyanakkor egyre inkább megragadja a lelkeket. Némelyek új művészeti ágnak tartják. Teljes világokat, gyönyörű világokat lehet létrehozni, élni bennük, stb. Ráadásul az ember ezekben bárki lehet, aki csak akar… Ez érdekel: amennyire tudom, egyetlen hangfelvétele sincsen a Doktor előadásainak, pedig azok megléte kizárná a félreértéseket az előadások gyorsírásos leiratának kibetűzésében (sőt azokra egyáltalán nem is lenne szükség), negatívan beszélt a pathéphonok, gramofonok stb. különböző fajtáiról is. Igaz, autót használt. Vagyis némelyiket saját szolgálatába állította, másokat nem használt. Miért? És még egy dolog: amennyire tudom, Gennagyij Bondarev önmaga nem használ internet és más eszközöket, a fax és a telefon kivételével.
Gennagyij Bondarev válasza:
Abszolút az összes technika, elektronika Arimán osztatlan birodalma. A számítógép, az internet feltalálása lehetővé tette Arimán számára, hogy hatalmas, példátlan ugrást tegyen előre abban a törekvésében, hogy uralja az embert, hogy a természetalatti birodalmába vezesse őt.
A tudomány és a technika legutóbbi vívmányai arról szólnak, hogy – képszerűen szólva – abban az alagútban, melyet Arimán épít az emberi értelem felé, az ember pedig értelmével Arimán felé, a két oldal annyira közel került, hogy kopogás segítségével már beszélgetni tudnak.
Az emberiség ezzel a fejlődéssel rendkívül veszélyes helyzetbe került. Főképpen azért, mert erről a veszélyről semmit sem tud és nem is akar tudni.
Rudolf Steiner a maga idejében figyelmeztetett, hogy az ember még gépelésnél is amennyire csak lehet, minél messzebbre legyen az írógéptől, és ne gépeljen kisujjal és gyűrűsujjal. Ezekben kevéssé van jelen a tudatával, Arimán pedig a tudattalanon keresztül különösen sikeresen kúszik az emberbe.
A számítógép lehetővé teszi Arimán számára, hogy szimbiózisba lépjen az értelemmel, és már a közeljövőben lesznek olyan emberek, akikből csak egyetlen burok marad, de bennük egy arimáni elemi lény fog gondolkodni, látni, cselekedni.
Rudolf Steiner azt is mondja, hogy minden gép, akármit is csináljon az, teljesen valós arimáni lényeket hív elő. Ezek rabosítva vannak a gépbe, és nagyon erősen szenvednek. A Jupiter-eonban szörnyű gigantikus monstrumok alakjában jelennek majd meg az ember előtt, imaginatív tudatban, és arra fognak törekedni, hogy megbosszulják a Föld-eonban történt rabosításukat. Akkor az embernek nagy szellemi erőre lesz szüksége, hogy ellen tudjon állni nekik.
Ez a tudományos-technikai fejlődés egyik oldala. De van egy másik oldala is. Éppen ennek köszönhetően vált az ember tömeges méretekben öntudatossá, individualizálttá az értőlélekben, megtanult szokatlanul pontosan és következetesen gondolkodni.
Ezért a tudományos-technikai fejlődés önmagában se nem rossz, se nem jó. Csak az ember általi alkalmazásuk lehet az. Az ember áthaladása a materializmus, technicizmus korán elkerülhetetlen folyamat, melyet fejlődésének objektív törvényei idéznek elő. Ezek a törvények azonban nem olyanok, hogy üldögélünk, mint krumpli az ültetvényben, és várjuk, hogy őszre magától megérik minden. Az élet, egyszerűen az élet mint olyan, függetlenül a tartalmától és a minőségétől – egy veszélyes folyamat (Rudolf Steiner). Az életben aktívnak kell lenni, jól tudva, hogy mi következik, akkor a technicizmus korszakában is lehet spirituálisan sikeresen fejlődni.
Először is meg kell tanulni, hogy a világon mindennek van értelme, és az ember számára a világon mindennek pozitív jelentősége van, ha az a magasabb fejlődését szolgálja. Ezen fejlődéshez az embernek joga volt felszabadulni a nehéz fizikai munka alól, joga volt gépek segítségével méltó feltételeket teremteni az élete számára a Földön.
És ha a magasabb fejlődésével foglalkozik, akkor ezzel magasabb értelmet ad az őt szolgáló gépeknek is. A gépekbe rabosított lények akkor felszabadulnak az emberen keresztül, és a szellemi világokba távoznak, hogy ott fejlődjenek tovább.
De a helyzet nagyon rossz, ha az ember csak arra használja a tudományos-technikai fejlődést, hogy többet és jobbat egyen, igyon, szórakozzon, bűncselekményt kövessen el. A világban pedig éppen ez történik: vonatok, hajók, repülők mennek, gyárkémények füstölnek, és mindez csak azért, hogy a fogyasztást szolgálják.
A spirituálisan képzett ember minderre tudással tekint. A gépek világához pedig mint élőlényekhez viszonyul. Természetesen a megrögzött materialista számára ez a viselkedés „őrültség”. Ugyanakkor minden éppen az ellenkezője*. Hiszen volt idő, amikor – ha rab volt – az embert sem ismerték el embernek.
* Emlékeznek az anekdotára, ahol a „gondolkodj a saját fejeddel!” tanításra adott válaszként ilyen ellenvetés jön: hogyan lehetne fejjel gondolkodni? Hiszen az csont! Az ellenvetést a fejen való kopogtatás kíséri.
A spirituális ember konkrét hálát érez a gép elemi lényei iránt, amikor azok őt szolgálják. Ezt mondja nekik belsőleg: tűrjetek, testvéreim, ha Isten is úgy akarja, én magam majd megszabadulok, akkor majd nektek is segítek. Egyelőre pedig: köszönöm nektek. Köszönet az autó, a mosógép, a repülő, a számítógép stb. szellemeinek.
Világos, hogy a technikához való ilyen viszony esetén az ember nem fogja azt butaságokra, gonosz dolgokra használni. Racionálissá, gazdaságossá válik a lényegében metafizikai, infernális erők használatában.
Végezetül, a gépekkel való bánásban egy meghatározott belső technikára van szükség. Az első – állandóan emlékezni kell önmagunkra, nem szabad elfeledkezni magunkról a géppel való munka során, távolságot kell tartani az „én” és a gép között. Ezt különösen nehéz megtenni ott, ahol művészet egyesül a technikával.
A gondolkodó ember önmagát az „énjének” pontjában éli át, és onnan lép kívülre. Kontrollálja magát, hiszen magát öntudatosnak éli meg. De amikor művészeti, esztétikai élményeknek adjuk át magunkat, akkor szemlélődéskor önmagunkról elfeledkezünk. Mintegy kívülről, de lényegében a saját magasabb Énünkből éljük át azt, ami művészi dologként tölti be a lelkünket.
Amikor elektronikus úton hallgatunk zenét (főleg ha arimánit), filmet nézünk, akkor lényegében pótlékkal töltjük meg a lelkünket, arimáni rezgésekkel, frekvenciákkal tápláljuk a szellemünket.
A számítógéppel való munka során minden arra irányul, hogy az ember elfeledkezzen önmagáról (számítógépes játékok, erotika), hogy ne gondolkodjon, hanem szemlélődjön. Ebben az esetben, véleményünk szerint, az embernek még csak nem is Arimánnal, hanem az azúrákkal van dolga, akik a magasabb Énünkből szakítanak ki darabokat. És ezek a veszteségek pótolhatatlanok.
Ez azt jelenti, hogy a jövőben mintegy „rágott” Énű emberekkel lesz dolgunk. Ugyanakkor mégsem kell félni a technikától. Inkább azon kell gondolkodni, hogyan és mennyire használjuk, s érdeklődéssel és a hála érzésével kell hozzá fordulnunk.
Szeretném hallani a weboldal látogatóinak az ezzel a témával kapcsolatos gondolatait.
2009. december 11.
Gennagyij Bondarev válasza a bdn-steiner.hu fórum-oldalán. http://predela.net/forums/index.php/topic,576.0.html Fordította: Rákos Éva
