Gyakorlati utak a társadalmi hármas tagozódás megalapozásához II.

Jelen munkában szereplő idézetek többségében Rudolf Steiner: A társadalmi rejtély belső szempontja (GA 193) művéből származnak, az összkiadásszám csak a más előadásokból származó szövegrészleteknél került feltüntetésre


II.

Az út, mely egészen az akaratig vezet

“… el kell érnünk, el kell érnünk, hogy minden tettünket a szellemi világgal való összekapcsolódás érzése kísérje.” (GA260)

„Az ügyetlenség a jövőben az emberiség fejlődésének iszonyú bajává fejlődhet. Gondolom, már ma is világosan észrevehető, hogy az embereket úgy irányítják, hogy egyoldalúan tegyék ezt vagy azt. Ha olyasmibe kell fogniuk, aminek a fogásait nem tanulták meg, akkor nem találják fel magukat. Milyen kevesen képesek ma arra, hogy szükség esetén – engedelmet, hogy ilyesmit említek -, felvarrják a nadrággombjukat. Kevés ember képes rá, hogy olyasmit végezzen el, ami más, mint amit a legszűkebb értelemben elsajátított. Ennek nem szabad bekövetkeznie az emberségben. Elsatnyulna az a szellemi örökség, amit az emberek születésükkel hoztak le a szellemi világból, ha olyan egyoldalúakká válnának, ahogyan az „áldásos” kultúra gyakorta megköveteli.

Aki csak elméletileg nézi a dolgot, az nem látja az összefüggéseket. Aki azonban igazán életteljesen sajátítja el a szellemtudományt, az az egyoldalúság belső ellenfele; mert a szellemtudomány olyan hangulatot ébreszt az emberi lélekben, amely itt is sokoldalúsághoz vezet. Ha nem csak fejükkel veszik fel a szellemtudományt, hanem úgy belehelyezkednek, hogy lelkükben lüktet, mint testükben a vér, akkor bizonyára szert tesznek bizonyos környezetükhöz való alkalmazkodóképességre is. Képesek lesznek olyasminek az elvégzésére is, amit egyébként egyszerűen nem tudnak. Kialakul az akarati ügyesség, az ember alkalmazkodni tud környezetéhez. Persze, ha akarják, azt mondhatják, hogy a Társaságban lévő antropozófusokon nem veszik észre, hogy túlságosan ügyesebbek, életrevalóbbak lettek. Sokan ezt mondják. Nem én mondom, de ezt mondják. Ez másból ered. Még nem jutottunk el odáig, hogy az emberek lelkében úgy lüktessen az antropozófus élet, mint testükben a vér, bekerült kívülről az a rossz szokás, hogy mindent csak az értelembe, az intellektusba vesznek fel.

Sokaknak a szellemtudomány is csak elmélet, csak gondolják, de nem ez a lényege. Ha csak gondolják, akkor mindegy, hogy szellemtudományos, vagy szakácskönyvet olvasnak. Utóbbi esetleg még hasznosabb lesz. A szellemtudományt olyan komolyan kell vennünk, hogy valóban megragadja az egész embert teljes lelkében. Akkor hatni fog a végtagokra, mozgékonnyá teszi őket, az ember alkalmasabbá válik az életre. Itt mindenesetre arról van szó, hogy a tények belső meggyőződésünkké váljanak, a külső meggyőződés nem elég.” (GA182)

„Aki csak átolvassa, az egyáltalán el sem olvasta. Az igazságait át kell élni. A szellem-tudománynak csak így van értelme.” (GA9)

“Az emberek kevésbé szívesen mennek el egy olyan előadásra, amelyen nincsenek vetített képek, és ahol arra kell összpontosítani, hogy aktívan együtt gondolkodjanak. Szívesebben mennek oda ahol csak passzívan kell jelen lenni. Ha azonban bepillantunk a kor mélységeibe, észrevesszük, hogy a lélekben mégiscsak van valami törekvés az aktivitásra, egy olyan vágy, hogy mint lélek összeszedje magát a legteljesebb aktivitásban. Szabad és szilárd belső támaszú csak úgy lehet a lélek, ha belső aktivitása van. Az életben csak úgy tudja kiismerni magát, csak úgy tud tájékozódni a lélek, ha tudatára ébred önmagának, és ha tudja, hogy csak ahhoz kapcsolódik igazán, amit egy tevékenységben van módja átélni. A szellemi világból is csak azt képes belátni, amit tevékenyen tud megélni, amit valamilyen tevékenységben vív ki magának.” GA153

“De mindig az Én az, amely munkálkodik az emberi léleknek ezen a három tagján, az érzőlelken, az értelmi lelken és a tudati lelken. Minél intenzívebben dolgozik, minél inkább lazítja a bensőleg lekötött erőket, minél többre teszi képessé a léleknek ezt a három tagját, annál inkább előrehalad az ember fejlődése. Az Én a cselekvő lény, ő teszi képessé az embert arra, hogy ne csak megismerje, mi a fejlődés, hanem azt létre is hozza.” (GA58)