A szexualitásról V.rész
“Az egymást követő megtestesülések vagy reinkarnációk is csak akkor váltak lehetségessé, amikor a Földön létrejött a kétneműség. Az embernek csak akkor nyílt lehetősége arra, hogy a régebbi eredményét megtestesíthesse a Földön. A földi történés illeszkedik ahhoz az individuális történéshez, amelynek egyik inkar- nációról a másikra kell fejlődnie és kiteljesednie, ez pedig abból ered, hogy a férfi és női elem együttműködik. Az emberi én nem találna már hozzá illő testet, ha a férfi elem nem módosítaná az általános emberi princípiumot, vagyis az általános típus nem alakulna individuálissá. Az étertest lényegében a női elemből kiindulva működik. Az állandó hajlamok az étertestben rejlenek, ez a női elem hajtó eleme. Ebben gyökerezik az általános, a faji jellegű. A nő étertestében ma is benne van annak a vetülete, amit kint, mint néplelket, faji szellemet találunk meg. A néplélek és a faj szelleme egymáshoz hasonlók. Ha megfigyeljük a megtermékenyítés szellemi alapját, azt kell mondanunk: a megtermékenyítés nem egyéb, mint az étertest eleven erőinek valamilyen megölése. Az emberi testbe már a megtermékenyítéssel beleszövődik a halál. Az étertest egyébként a végtelenségig sokszorozódnék, ez keményíti meg és mintegy megöli. A női természettől származó étertest egyébként csak másolatokat készítene, ezt a férfi befolyása sűríti be, és ezáltal formálja meg az új emberi individualitást.
A szaporodás a női étertest másolatának létrehozásából áll, ez azáltal individualizálódik, hogy a megtermékenyítés révén bizonyos vonatkozásban megkeményedik, elhal. Az elhalt étertestben rejtőzik az a formáló erő, amely létrehozza az új fizikai embert. Így kerül közel egymáshoz a megtermékenyítés és a szaporodás. Látjuk tehát, hogy kétféle megtermékenyítés történik: idelent a fizikai, emberi, fent pedig az ősképnek a saját karmánkkal történő megtermékenyítése. Azt mondtuk, hogy az én már a tizennyolcadik-huszonegyedik naptól fogva dolgozik az embrión, de csak sokkal később, hat hónap múlva dolgoznak rajta azok az erők, amelyek az emberi karmában rejlenek. Ezt úgy fejezhetjük ki, hogy a karmából szőtt szövedék ekkor avatkozik be. Ezek az erők fokozatosan avatkoznak be. Kivételek azonban itt is előfordulnak, úgyhogy a későbbi időben megtörténhet az én kicserélése. Erről később beszélünk. Az ember kialakításánál legelőször az én hatása érvényesül.
Ha vázlatos képet akarunk alkotni arról, ami a szellemi világokból ereszkedik alá, azt kell mondanunk, hogy a megtestesülő individuum egymáshoz vezeti a szerelmeseket. A megtestesülni szándékozó őskép felvette asztrális szubsztanciáját és ez az asztrális szubsztancia fejti ki hatását a szerelemben, a szenvedélyekben. Ami a Földön asztrális szenvedélyként hullámzik, az a leszálló lény asztralitását tükrözi. A fenti asztrális szubsztanciát a szerelmesek asztrális érzése fogadja, ezt a megtestesüléséhez leszálló lény szubsztanciája befolyásolja. Ha ezt a gondolatot teljesen végig gondoljuk, azt kell mondanunk: az újratestesülő embernek nagyon is része van szülei megválasztásában. Saját mivoltának megfelelő szülőpárhoz sodródik. Méltányos ellenvetés azt állítani, hogy a szülők kiválasztásának ilyen indokolásával elveszítjük azt az érzést, hogy gyermekeinkben újjászületünk, és ez csökkenti a szeretet olyan megalapozását, hogy gyermekeinknek őseredeti mivoltunkat adtuk át. Ez alaptalan aggodalom, mert az anyai és apai szeretetet még sokkal magasztosabb és szebb értelemben fogjuk fel, ha azt látjuk, hogy a gyermek, szüleit bizonyos értelemben már a megtermékenyítés előtt szereti, és hogy ez sodorja feléjük. A szülői szeretet tehát a gyermeki szeretet viszonzása, annak visszaadása, ami gyermeki szeretet- ként még az ő fizikai létrejötte előtt alakult ki.”
Rudolf Steiner: A SPIRITUÁLIS ÖKONÓMIA ELVE ÉS A REINKARNÁCIÓ – GA109