Ami a Föld különböző pontjain kisugárzik

Orvosi geográfia

“Amikor az ember a születés útján a földi életbe lép, minthogy fizikai testet kap, nemcsak az a lehetősége van meg, hogy saját lelkének megadja a létet – kérem, hogy ezt jól figyeljék meg –, hanem az a helyzet, hogy egyáltalán nem ismeri, hogy mi játszódik le ebben a fizikai testben, erről az ember egyáltalán nem tud.(…) Az ember tehát jól elboldogul organizmusával, amit magára vett ebben a világban, anélkül hogy lelkével alámerülne ebbe az organizmusba. Ezáltal azonban alkalom nyílik arra, hogy röviddel a születésünk előtt – nem nagyon sokkal előtte – lelkünkön kívül még egy másik szellemi lény is helyet foglaljon a testünkben, testünk tudattalan részében.
Ez tehát így van: röviddel a születésünk előtt áthat bennünket egy másik lény, terminológiánk szerint egy ahrimáni lény. Ez éppen úgy bennünk van, mint saját lelkünk. Ezek a lények, akik életüket azáltal teljesítik ki, hogy az embereket felhasználják arra, hogy abban a szférában élhessenek, amelyben akarnak, ezek a lények rendkívül magas intelligenciával rendelkeznek, és egy jelentős mértékben fejlett akarattal, de nincs lelkületük, nem rendelkeznek azzal, amit emberi lelkületnek nevezünk. Úgy haladunk át az életen, hogy van lelkünk, és van egy olyan hasonmás bennünk, aki sokkal okosabb, sokkalta okosabb, mint mi, nagyon intelligens, de mefisztói intelligenciája van, ahrimáni intelligenciája. Ehhez járul még egy ahrimáni akarat, egy rendkívül erős akarat, egy olyan akarat, amely sokkal közelebb áll a természeti erőkhöz, mint a mi emberi akaratunk, amely a lelkületünket szabályozza.

A 19. században a természettudomány felfedezte, hogy az idegrendszert elektromos erők hatják át. A természettudománynak igaza volt. De ha azt hitték, ha a természettudósok azt hiszik, hogy az idegi erőnek, ami hozzánk tartozik, és a gondolati élet alapja, valami köze van az elektromos áramlatokhoz, amelyek idegeinket átjárják, akkor nincs igazuk. Mert az elektromos áramlatok azok az erők, amelyeket azok a lények helyeztek el bennünk, akiket most ábrázoltam, és akik egyáltalán nem tartoznak a mi lényünkhöz. Hordozunk magunkban elektromos áramlatokat is, de ezek ahrimáni természetűek.(…) Saját testük nincs, ezért az emberi testekből olyan sokat használnak fel, amennyit csak tudnak, mert az emberi lélek nem tudja teljesen betölteni az emberi testet. Ezek a lények tehát, ahogy mi az emberi testet kifejlesztjük, képesek egy bizonyos időben, mielőtt az ember megszületik, bizonyos módon behatolni az emberi testbe, és tudatunk küszöbe alatt kísérnek bennünket. Egy dolgot azonban egyáltalán nem képesek elviselni az emberi testben, nem tudják ugyanis a halált elviselni. Ezért ezt az emberi testet, amelybe befészkelik magukat, a halál bekövetkezése előtt mindig el kell hagyniuk. Ez ismételten igen keserves csalódás számukra, mert éppen azt akarják elérni, hogy az emberben maradjanak a halál után is. Ez nagy eredmény lenne e lények számára, de nem tudják elérni.

Ha a Golgotai misztérium nem történt volna meg, ha Krisztus nem hajtotta volna végre a Golgotai misztériumot, akkor a Földön már régóta úgy lenne, hogy ezeknek a lényeknek meglenne a lehetőségük, hogy akkor is az emberben maradjanak, ha a halál ideje karmikusan bekövetkezik. Akkor a földi ember fejlődésén győzelmet arattak volna, és a földi emberi fejlődés uraivá váltak volna.(…)Ma a dolog úgy áll, hogy lehetetlenség, hogy az emberekkel fokozatosan ne közöljünk ilyen fogalmakat, amelyekre szükségük van, amikor a halál kapuján áthaladnak. Mert mindarra, amit az ember itt átél, arra is, amit a tudat küszöbe alatt átél, szüksége van a halál után, minthogy vissza kell tekintenie az életére, és ennek az életnek teljesen érthetőnek kell lennie a visszatekintéskor, és az a legrosszabb, ha erre nem képes. Az embernek azonban nincsenek elegendő fogalmai ahhoz, hogy visszatekintéskor az életet megértse, ha az ember egy lényt nem tud megvilágítani, aki így részt vesz az életünkben, mint ez az ahrimáni lény, aki születésünk előtt birtokba vesz bennünket, és folyamatosan jelen van, folyamatosan a tudattalanunkban működik, ha nem tudunk fényt vetni rá. (…) A következő évszázadokban egyre inkább tudniuk kell, hogy egy ilyen hasonmást hordoznak magukban, egy ilyen ahrimáni, mefisztói hasonmást. Az embereknek erről tudniuk kell. Ma mindazonáltal a fogalmak nagy számát alakítjuk ki, de tulajdonképpen ezek homályosak, mert semmi érdemlegeset nem tudunk kezdeni velük. (…)

Itt megnyilvánul valami, amit a jövőben ténylegesen végre kell hajtani, ha az emberi faj tulajdonképpen nem akar valami végtelenül hátráltató, rémes dolgot átélni. Mert ez a hasonmás, amelyről beszéltem, leginkább olyan fizikai betegségek okozója, amelyek belülről, spontán jönnek létre, és ha ezt ismerjük, az organikus gyógyszerként hat.Azok a betegségek, amelyek spontán, nem külső sérülések útján, hanem spontán módon az emberben belülről jelennek meg, nem az emberi lélek útján jönnek létre, hanem ettől a lénytől származnak. Minden olyan betegségnek ez a lény az okozója, amely spontán, belülről jön létre, ez az okozója minden organikus betegségnek. És a testvére, aki mindazonáltal nem ahrimáni, hanem luciferi jellegű, minden neuraszténiás, neurotikus betegségnek az okozója, minden olyan betegségnek, amely tulajdonképpen nem betegség, csak, ahogy mondjuk, idegi betegség, hisztérikus betegség, és így tovább. Úgy, hogy a gyógyszernek két oldalról is szelleminek kell lennie.(…)Tudnunk kell például, hogy Földünk egésze nem halott produktum, ahogy azt ma az ásványtan és a geológia gondolja, hanem élőlény.(…)A Föld egyáltalán nem olyan lény, amely lakosaira mindenütt ugyanúgy sugárzik, hanem különböző területei teljesen különböző dolgokat sugároznak ki magukból. Különféle erők vannak: mágneses, elektromos erők, de még inkább vannak az elevenség területén olyan erők, amelyek a Földből származnak, és az embereket a legkülönbözőbb módon befolyásolják a Föld különböző pontjain, tehát az embereket a geográfiai alakulások szerint befolyásolják. Ez egy nagyon fontos tény. Mert ami az ember mindenekelőtt a teste, a lelke és a szelleme szerint, az tulajdonképpen csak kis mértékben áll közvetlen viszonyban ezekkel a Földből kiinduló erőkkel.

A hasonmás azonban, akiről beszéltem, erőteljesen kapcsolatban áll ezekkel a Földből kiinduló erőkkel. És az ember a teste, a lelke és a szelleme szerint közvetett módon áll kapcsolatban a Földdel és azzal, ami a különböző pontokon kisugárzik, azáltal, hogy hasonmása a legintimebb viszonyban áll azzal, ami itt kiáramlik.(…)Amit mi, emberek egy gyenge képmás formájában, mint geológiát ismerünk, az e lények számára saját átélésük eleven princípiuma, e szerint alakítják ki a lakhelyüket. Ebből láthatják, hogy a jövő egyik fontos feladata az lesz, újra gondjaikba vegyék azt, amitől elszakadtak: a földrajzi orvoslást, az orvosi geográfiát.(…)Fontos tehát, hogy az ember ezeket a dolgokat megismerje, mert az élete ezektől függ. Ugyanis a hasonmás útján egészen meghatározott módon áll a földi létben, és ennek a hasonmásnak a lakhelye magában az emberben van.Nos, tulajdonképpen mindez csupán az Atlantisz utáni ötödik korszakban vált rendkívül fontossá, és különösen fontos lesz majd az emberek számára a legközelebbi időkben. Ezért kell most a szellemtudománynak elterjednie. Ez most különösen fontos, mert ez a mostani időszak az embert arra ösztönzi, hogy ezekkel a dolgokkal tudatosan szembesüljön, tudatosan viszonyuljon ezekhez a dolgokhoz. Az embernek erősnek kell lennie ebben a korszakban, hogy létét az említett lényekhez igazítsa….a hasonmáshoz való tényleges viszony a Földnek arról a területéről indul ki, amely az amerikai kontinensen található. A korábbi évszázadokban norvég hajók eljutottak Amerikába, és ott betegségeket tanulmányoztak. Európától kiindulva Amerikában bizonyos módon a Föld mágnesességének a hatására kialakult betegségeket tanulmányozták. A régi európai orvoslás titokzatos eredetét itt kell keresni. Meg tudták figyelni a betegségek lefolyását, amit Európában nem tudtak megtenni, mert ott az emberek érzékenyebbek voltak a hasonmás hatására.(…)

Kelet-Európában viszonylag csekély a hajlam aziránt, hogy mi áramlik ki a Földből, mert az oroszság például bensőségesen összefügg a talajjal, sajátos erőket merít a talajból, mégpedig olyan erőket, amelyek nem a Földből jönnek. Az orosz geográfia titka abban rejlik, hogy amit az orosz a Földből felvesz magába, az mindenekelőtt a Földnek átadott fény, ami a Földről újra visszaáramlik. Az orosz tehát tulajdonképpen azt veszi át a Földtől, ami a külső régiókból áramlik a Földre. Az orosz szereti a földjét, de azért szereti, mert az számára az ég tükre.(…)Amit azonban az orosz a maga földjében szeret, amivel áthatja magát, az némi gyengeséget jelent számára, de mindenekelőtt egy bizonyos képességet is, hogy legyőzze azt a hasonmást, amelyről az előbb beszéltem. Ezáltal arra hivatott, hogy ebben a korszakban a legfontosabb impulzusokat közvetítse, amikor ezzel a hasonmás-természettel majd meg kell küzdeni az Atlantisz utáni hatodik korszakban.A Föld talajának egy bizonyos része azonban a legnagyobb rokonságot mutatja ezekkel az erőkkel. Ha az ember belehelyezkedik, a maga területén van, amikor elmegy onnan, akkor ez már nem így van, mert ezek földrajzi dolgok, nem néprajzi, nem nemzeti, hanem tisztán földrajzi dolgok. Az a terület, amelynek a legnagyobb befolyása van a hasonmásra, ahol az áramlások felfelé haladnak, és ahol a hasonmásnál a legnagyobb mértékű rokonság mutatkozik azzal, ami kiárad, tehát ami újra megnyilatkozik a Föld számára, ez az a földterület, ahol a legtöbb hegység nem nyugatról kelet felé, keresztirányban halad, hanem ahol a hegyek északról déli irányban haladnak – mert ez is összefügg ezekkel az erőkkel –, ahol az ember a mágneses északi-sarki pont közelében van. Ez az a terület, ahol a külső viszonyok szerint mindenekelőtt rokonság jön létre a mefisztói-ahrimáni természettel. És e rokonság útján sok minden jön létre a Föld fejlődése során. Nem szabad, hogy az ember vakon kövesse a Föld fejlődését, ezeket a viszonyokat át kell tekintenie. Európa csak akkor tud megfelelő viszonyba kerülni Amerikával, ha ezeket a viszonyokat át tudja tekinteni, ha tudja, milyen földrajzi feltételekkel kell ott számolni. (…)

Nemcsak akkor érthetjük meg a fizikai világot, amikor felemelkedünk abba a világba, amelybe a halál után belépünk, és amelyben a halál és egy újabb születés között élünk, hanem akkor is, amikor itt, a fizikai világban élünk, ha egyúttal megértjük a szellemi világot is. A gyógyítás tudománya csak úgy maradhat fenn, ha szellemi tudomány lesz. A betegségek egy szellemi lénytől erednek, aki csak azért használja az emberi testet, hogy megtalálja a maga számítását, amit nem talál meg azon a helyen, amelyet a világ bölcsességgel teli szellemi vezetése kijelölt, és amellyel szembeszegült, ahogy ezt elmondtam. Ez egy olyan lény, amely tulajdonképpen ahrimáni-mefisztói lény az emberi természetben, amely a születés előtt, mint lakhelyre, bevonult az emberi testbe, és ezt az emberi testet csak azért hagyja el, mert a halált a jelenlegi viszonyai között nem tudja elviselni, a halált nem tudja elfogadni. A betegségek onnan erednek, hogy ez a lény az emberben működik. És amikor gyógyszert alkalmazunk, ennek az az értelme, hogy a külső világból ennek a lénynek azt adjuk, amit egyébként ez a lény az ember útján keres. Ha az emberi testnek gyógyszert adok, amikor ez az ahrimáni-mefisztói lény működik, akkor valami mást adok neki, bizonyos módon megsimogatom ezt a lényt, kiengesztelem, ezáltal elhagyja az embert, és megelégszik azzal, amit gyógyszerként odavetek neki. Mindezek a dolgok azonban a kezdeténél járnak. Az orvoslásnak szellemi tudománnyá kell válnia. És ahogy a régi korokban az orvoslást szellemi tudománynak tekintették, úgy kell ismét szellemi tudományként elismernünk.Nos, mindazonáltal azt az érzést is szerettem volna felkelteni önökben, hogy szükség van arra, hogy ne csak néhány fogalmat sajátítsanak el a szellemtudományból, hanem azt át is érezzék, mert valóban ez által érezzük bele magunkat az ember lényébe.”
Rudolf Steiner: A külső világ spirituális háttere, a sötétség szellemeinek bukása II. (GA178) – forrás: antropozofia.hu
A fenti kép forrása: wikipedia