Szag és képzet
“Ha megnézzük a kutyát, ahogy szaglászik, az orrától hátrafelé folytatódik a szaglóidege. Kiszagolja a dolgok sajátosságait; nem mutatja be őket, mindent szagol. Nem akarata és képzetalkotása, hanem akarata és szaglása van minden dolog felé. Csodálatos szaglása! A világ a kutyának nem kevésbé érdekes, mint az embernek. Az ember mindenről képzetet tud alkotni. A kutya mindent ki tud szagolni. Nekünk, csak néhány szimpatikus vagy antipatikus szagélményünk van; a kutyának azonban sokrétűek a szagélményei. Gondoljanak csak bele, hogyan specializálódik a kutya a szagló- érzékében. Az újabb időkben rendőrkutyáink vannak. Kivezetjük őket a helyszínre, ahol olyasvalaki járt, aki elcsent valamit. A kutya nyomban felfogja az ember nyomát, utánamegy és megtalálja. Mindez azon alapszik, hogy valóban hihetetlen differenciálódás, a szagok gazdag világa létezik a kutya számára. Ennek hordozója a fejben, a koponyában hátrafelé folytatódó szaglóideg.
Ha berajzoljuk a kutya szaglóidegét az orrába, akkor hátrafelé tovább kell rajzolnunk (Steiner rajzol). Az embernél csak egy kis darabja maradt meg itt lent, a többi átalakult és itt van a homlokunk mögött. Ez egy metamorfózison átment, átalakult szaglóideg. Általa alkotjuk a képzeteinket. Ezért nem tudunk úgy szagolni, mint a kutya, de tudunk képzetet alkotni. Magunkban hordjuk a szaglászó kutyát, csakhogy átalakult formában. És így minden állatot is.
Erről képzetet kell alkotnunk. Egy német filozófus, Schopenhauer, írt egy könyvet „A világ, mint akarat és képzet” címmel. A könyvet csak embereknek szánta. Ha egy zseniális kutya írta volna, akkor ezt a címet adta volna neki: „A világ, mint akarat, és szagok”, és meg vagyok róla győződve, hogy sokkal érdekesebb volna ez a könyv, mint amit Schopenhauer írt.”
Rudolf Steiner: A világ és az ember teremtése; A földi élet és a csillagok hatása – GA354