Ember és rák – testben és társadalomban

Rudolf Steiner a társadalmi hármas tagozódás kapcsán párhuzamot von az emberi organizmus (fej/ideg-érzékszervi, mellkas/ritmikus-keringési, végtag/anyagcsere) és társadalmi organizmus (szellemi, jogi, gazdasági) hármasan tagoltsága között. Orvosoknak tartott előadás sorozatában hangsúlyosan mutat rá az ember egészségének egyik fontos szegmensére, az éter- és asztráltest folyamatos egyensúlykeresésére, megbetegedés kapcsán a viszonylagos egyensúly megbomlására a másik rovására. Erőteljes érzések esetén harapódzik el az asztráltest, így az nem csak finoman érinti a tulajdonképpen élet-hordozó étertestet, hanem abba mélyen belehúzódik, ez annak intenzívebb tulajdonképpeni felemésztésével jár (sorvadás, gyulladás). Ugyanakkor „…az asztralitás is lecsökkenhet, az éteriség elhatalmasodhat, akkor burjánzás keletkezhet, tehát egy betegség a másik irányba.”(GA318). Utóbbi eset mögött – valamilyen nem integrált fizikai, lelki, szellemi behatás kapcsán – az én meggyengülése, visszahúzódása figyelhető meg, s ennek hatása az alsóbb testekre, egyfajta felfeletolódás jön létre, alul csak kevés asztralitás marad, gyenge keret ez, amely kaszálatlan rét képét mutathatja kiadós esőzések után: zabolátlan sarjadzás, nem tápláló, hanem elburjánzó élet ez!

Mi mindent mondott Rudolf Steiner korának társadalmi működéséről, a meggyengült szellemi szféráról, ennek hatásáról, illetve a hatás hiányáról a jogi és gazdasági szférák kapcsán?

Az embereknek nem voltak gondolataik, amelyek a gazdasági életet átfogták volna, ezért az események maguktól zajlottak. Jellemző volt a gazdasági életben, hogy az emberek csak termeltek és termeltek, úgy valahogy, ahogy akkoriban, 1914 elején Bécsben mondtam, ahol ezt a fajta termelést társadalmilag „rákos fekélynek” neveztem. Az árukat kidobták a piacra, és az egész gazdasági körforgásnak magától kellett végbemennie, nem a gondolatok vezérelték. Kaotikus, terv nélküli gazdasági élet volt. A jogi élet is csak a hatalomról szólt. A szellemi élet meg frázisokba fulladt. Ilyen most a hármas tagozódásunk, amivel büszkélkedhetünk. És ebből a hármas tagozódásból kell kijutnunk. De csak akkor jutunk ki belőle, ha komolyan vesszük azt, amit éppen a hármas tagozódásról tudnunk kell.”(GA296)

“Olyan ez, mint mikor valakinek nincsen éhségérzete, mégis állandóan étellel tömi magát. Az anyag nem megy át azokon a változásokon, amiről beszéltem, ballaszttá válik és parazitákat hív a szervezetbe. Sok minden marad modern civilizációnkban az emberektől mintegy elkülönülve, mintha – szellemileg tekintve – csupa fagyöngy növény nőne. Azon élősködik, ami az emberi szívből-lélekből fakad. Sok minden folytat élősködő létet civilizációnkban, s aki ezt szellemi tekintettel nézi, aki civilizációnkat az asztrálfényben látja, az már 1914-ben is rákos képződményeket, magas fokú karcinómát látott.”(GA230)

“A betegséget egyes szimptómáiban csak annak követésével ismerjük meg, hogy az egész emberi organizmusban vagy valamelyik szervben vagy szervcsoportban hogyan kerekednek felül a leépülés folyamatai, amelyek révén az organizmus merevvé, keménnyé válik vagy pedig az építő folyamatok kerekednek felül, és hoznak létre burjánzó életet. Ugyanakkor azt is megismerhetjük, ahogy a romboló folyamatok rendellenes módon belehúzódnak az építő folyamatokba és fel nem dolgozott anyagcsere termékekkel és egyebekkel hatják át őket. (…) Most az a helyzet, hogy ha a környező fizikai világ különböző természeti birodalmait, az ásvány-, növény- és részben az állatvilágot is áttekintjük, akkor meglátjuk, hogy mindezeket rejtett szellemi-lelkiség hatja át. Például valamilyen növényben építő erőket találunk, ha ezeket bizonyos módon elkészítve bevezetjük az emberi organizmusba, akkor a beteges rendellenes pusztító folyamatok ellen hatnak. Vagyis a rendellenes leépülés vagy épülés folyamataira kint a természetben találunk gyógyító szereket és a gyógyszer és betegség közti összefüggést csak azáltal látjuk át, hogy az imént jellemzett módon tekintünk be az emberi organizmusba. Bármit teszünk egy bizonyos betegségben szenvedő organizmussal – akár külső gyógyszert adunk, akár olyan kezelést alkalmazunk, amiben egyébként az egészséges organizmus nem részesül vagy ő magát nem kezeli, tehát akár helyesen alkalmazott rendszabályokkal élünk vagy a létrehozott gyógyeuritmiát műveljük -, az ilyen alkalmazás révén mindig úgy hatunk, hogy a burjánzó felépülés folyamatait vagy a normális mértéket meghaladó leépülés folyamatait az organizmusban ismét egyensúlyba igyekszünk hozni.” (GA215)

“A betegség pedig valóban úgy függ össze az érzéssel, hogy azt mondhatjuk: az ember érzelmi élete egyszerűen a betegségfolyamatok lelki tükröződése. (… )Ha a gyulladásos állapotok előidézőjében az asztralitás elharapózását látják, akkor az éteriség elharapózását a burjánzások fellépésében látják. És azt kell mondaniuk, hogy az egészen normális érzelmi életben folyamatos, labilis egyensúly áll fenn a burjánzások és a gyulladásos folyamatok között. Az ember normális életének szüksége van arra a lehetőségre, hogy beteg legyen. Csak éppen folyamatos kiegyenlítődésnek kell végbemennie. Látják, ez lehetővé teszi, hogy az ember érzelmi életében rendkívül sokat meglássunk, képesek legyünk helyesen meglátni abból, amit a betegségfolyamatok jelentenek.”(GA316) 

“Mondjuk, elvetjük egy növény magját a földbe; ez a mag a kozmosznak bizonyos világirányból való lenyomatát hordozza, melyben a konstelláció hat. Így kap a növény meghatározott formát. Abban a pillanatban, mikor a mag földi közegbe kerül, olyan erősen fog hatni rá a földi külvilág, hogy a kozmosz megtagadását sürgető vágy azonnal átjárja, minden irányban nőni, burjánzani akar. (…)

Az asztralitás nitrogénre gyakorolt hatása ugyanis a túlburjánzó éteriség jelenlétében azonnal gyengül.(…)

A kalcium megjelenési formái közül a legideálisabban éppen a tölgykéregben levő struktúrájában jelentkezik. A kalcium akkor ilyen, amikor még az élőben van és nem holt állapotban – bár holtában is hatásos. Rendet teremt, amikor az éteriség túl erősen hat, olyan erősen, hogy valamely organikus rendszerhez nem tud hozzáférkőzni az asztralitás. Pusztítja, tompítja az étertestet, felszabadítja az asztráltest hatásait; minden mész így viselkedik. De ha azt akarjuk, hogy egy adott esetben a burjánzó éteriség összehúzódjon, s hogy ez rendesen, szabályosan történjen, és ne okozzon a szervezetben sokkot, akkor a kalciumot éppen abban a struktúrában kell alkalmaznunk, amiben a tölgykéregben található.”(GA327)

“Ha a Krisztus előtti VIII. századot megelőző időbe megyünk vissza – amivel, mint tudják, az Atlantisz utáni negyedik időszak kezdődik -, akkor eljutunk, mint szintén tudják, az egyiptomi-káldeus korszakba. Ekkor az emberi testek más jellegűek voltak, mint amilyenek manapság.(…) Sokkal jobban átjárta őket a növényiség, nem voltak annyira teljesen holttestszerűek, mint ahogyan a mai emberi test holttestszerű. A fizikai test bizonyos fokig hasonlított a növényi természethez, míg az ember mai fizikai teste – már a görög-latin korszak óta – az ásványi világhoz hasonlít inkább. De ha ma valamilyen kozmikus csoda folytán megkapnánk azokat a testeket, amelyekkel az egyiptomi-káldeus népesség rendelkezett, akkor mindannyian megbetegednénk. Ez számunkra betegséget jelentene. Burjánzó szöveteket hordoznánk a testünkben.” (GA296)

“Ha észrevesszük, hogy az étertestben valami burjánzik az étertest miatt, azt találjuk: az étertestnél hiányzik az asztráltest megfelelő hatása; akkor kívül, valahol a növényvilágban kell keresnünk, és megtaláljuk a megfelelő gyógyszert. Ez a mérvadó.”(GA318)

“A normális emberi állapot csak úgy jöhet létre, hogy ide-oda ingázik, tehát az egészségessé tevő erők szakadatlanul paralizálják a betegítő erőket és viszont. Mert az egészségessé tevő erők, ha hatásuk meghaladja a mértéket, akkor burjánzásra vezetnek, ezt pedig az asztrális betegítő erői képesek megfékezni.(GA313)

“Ha tehát azt látjuk, hogy a szervek „túlságosan vitalizálnak”, túl erőteljes életerőt fejlesztenek ki magukban (bizonyos értelemben éterien burjánzanak), akkor gyógyszerünk az arzén lesz. (…) Most vegyük a másik esetet, amikor a páciens asztrálteste és Én-je csekély hajlamot mutat a szervek áthatására, melyek ha a fizikai és éteri ellátásuk biztosított, magukra maradnak.(…)

Ebben az állapotban nem jön létre az a kölcsönhatás, amely táplálkozáskor az ember és környezete között kellene lezajlani a helyes összhang érdekében. A belső folyamatok erőteljesen fejlesztik vitális erőiket, miközben nem kapnak kívülről befolyást, a tápanyagokat nem hatják át az Én-erői. Az asztráltest is kénytelen eltávolodni az éteritől, emiatt az éteriben és a fizikaiban azok tevékenységének burjánzása következik be. Ez először diarrhoe-ban nyilvánul meg, a székletben vér jelenik meg, sőt a bélfalról szervi szövet szakad le, mely a székletben ürül ki. A széklet „húsvíz”-szerű folyadékot tartalmaz, mely egyértelműen utal az asztrálerők által nem korlátozott vitális erők burjánzására.”(GA313)

“A jelenkorban uralkodó tendenciák az életben egyre erősebbek lesznek, amíg végül önmagukat fogják megsemmisíteni. Aki szellemileg áttekinti a szociális életet, látja, hogy mindenütt szociális daganatképződésre való ijesztő hajlamok születnek. Ezért oly nagy az aggodalom a kultúra iránt azoknál, akik az életet átlátják. Ez az a félelmetes dolog, ami oly nyomasztóan hat, s ami – ha képes elnyomni a szellemet elismerő tudomány eszközével az életfolyamatok megismerése iránti minden hamis lelkesedést – arra készteti az embert, hogy a gyógyírról szóló szavait szinte szembekiáltsa a világgal. Ha a szociális organizmus úgy fejlődik tovább, mint eddig, akkor a kultúrát olyan károsodások érik, melyek a szociális organizmus számára ugyanolyanok, mint a rákos daganatok az ember természeti organizmusában.”(GA23)

Az eddigiekből talán már megszülethetett az a felismerés, hogy az egészséges élet mind az ember, mind az emberi lényeket felölelő társadalom esetében azonos lehet. Ez pedig nem más, egy olyan szellemi szféra, amely képes az  érzékfeletti világ morális ideáiból táplálkozni, ezen felismeréseit, értékeit, erőit képes az organizmus alsó szférái felé közvetíteni: 

„…a szociális organizmus is mindig újra a rendezetlenségbe jut a rendezettségből. A szociális viszonyoknak rendezettséget biztosító univerzális orvosság éppúgy nem létezik, amennyire nem létezik olyan táplálék sem, amely véglegesen jóllakathat. Az emberek azonban létrehozhatnak olyan közösségeket, amelyekben elevenen együttműködve a létet mindig a szociális irányba terelik. Ilyen közösség a szociális organizmus önmagát irányító szellemi tagja.” GA23