Az elzártságról

 ”Képzeljék el, hogy valamely korszak civilizációja reggeltől estig szobába zárja az embereket, úgy hogy nem is érdeklődhetnek a külvilág iránt. Milyen hatása van egy ilyen civilizációnak? Elzárja az embereket a külvilág megismerésétől.

És ha az ember egy ilyen elzártság után megy át a halálon, kevés képességet visz magával arra, hogy a szellemi világban, amelyben minden benne van. megismerje, magába fogadja az emberi organizmust. Így az ilyen ember. amikor leszáll a földre, kevesebb ismerettel rendelkezik. mint az, aki földi életében szabadon megfigyelhette a természetet.A másik titok pedig a következő: ha Önök kimennek a természetbe, mondjuk egy napra, akkor azt gondolják, hogy ez csekélység. Ez valóban csekélység a mindennapi tudás számára, de nem csekélység annak számára, ami mindennapi tudatállapotunkban a tudat alatt marad. Mert, ha csak egy napra mennek is ki a természetbe, és alaposabban megfigyelik, akkor már megteremtették az előfeltételét annak, hogy megismerjék az ember belső szervezetét. Ami a külvilág a földi életben, az a szellemi belső világ a földön kívüli életben. Nézzük, milyen hatást gyakorol mai civilizációnk, s ennek folytán miért születnek fogyatékos gyermekek. Azok az emberek, akik ma elzárva élnek a természettől, majdan mindannyian az emberi szervezet ismerete nélkül fognak visszajönni és olyan szülőket fognak választani, akik különben terméketlenek maradnának. Éppen azokat az embereket választják őseiknek, akiktől rossz testet lehet örökölni, míg azok, akik jó testet adnának, gyermektelenek maradnak.” Rudolf Steiner – GA317