Vulkánok és kozmikus hatások

A Csendes-óceán egyenlítő részétől délre található Tonga szigetcsoport szomszédságában 2022. január 15-én történt az utóbbi évszázadok egyik leghatalmasabb vulkánkitörése. E rendkívüli természeti és kozmikus jelenség látszólagos és valós okaira világít rá Rudolf Steiner alábbi, az első Goetheanumon dolgozó munkásoknak megtartott előadásában.

“Minden élőnek van éterteste. Ha a növénynek nem lenne éterteste, akkor kő lenne. Él, mert éterteste van. De a növény nem képes érezni. Nincs asztrálteste. A Föld környezetében viszont mindenhol van asztrális szubsztancia, asztralitás. Az embernek van asztrálteste, de a Föld környezetében is van asztralitás. Elmondom, mi bizonyítja, hogy mindenhol van asztralitás. Ehhez meglehetősen távol eső példához kell folyamodnom. 
Köztudomású, hogy a tűzhányók időnként izzó lávatömegeket lövellnek ki. Egy ilyen tűzhányót szeretnék leírni önöknek. A hegy alapja közönséges kőzet. A Nápoly meletti Vezúv alapját például úgynevezett appennin kőzet képezi. Lent van tehát a közönséges kőzet, amely a hegy környezetében is megtalálható. Ezt követően különböző rétegek rakódnak egymásra. A Vezúv kitörésének helyén például egy repedés van. Amikor a Vezúv kitör, először hamut és vizet lövell ki ebből a repedésből, aztán hatalmas kődarabokat. Mindez felszínre tör, olykor folyékony, máskor bombaszerű állapotban. Ez bombaszerű kőzet lefelé veszi az útját. Közben eső is esik és elkeveredik sárrá. Minden egymásra tornyosulva alkot egy ilyen hegyet. (lásd a fenti rajzok!)
A Föld belsejéből tehát először hamuval keveredett forró víz tör fel. Miközben lezúdul, nagyon szívós anyaggá válik. Aztán valamivel később a hegy minden irányban kilövelli a bombaszerű kődarabokat. Így működnek a tűzhányók. A következőkben elmondom, hogyan viselkedik a tudomány egy olyan jelenséggel szemben, mint a tűzhányó. A tudomány azt mondja: a Föld belsejéből mindenféle feltör a felszínre. A tűzhányók általában víz közelében találhatók. Ez valóban így van. Többnyire vízpart közelében, helyezkednek el. Tehát mondják – mivel ott amúgy is repedés van a Földben, a víz bele tud hatolni, ami aztán a Föld belsejében lévő hő hatására felforr. Ez azután kilövelli az ott lévő anyagokat. Ezt állítja az egyik tudós. Könyvet írt róla, és ezzel így mondják – megmagyarázta a tűzhányók keletkezését.Egy másik tudós viszont ezt mondja: ,,Okunk van arra, hogy feltételezzük: azok a repedések nem olyan kiterjedésűek, hogy víz kerülhessen beléjük. Nem gondolhatjuk, hogy ha a tűzhányók víz közelében vannak is, a víz beáradhat a Föld repedéseibe. Ezt nem feltételezhetjük. A dolog tehát nem úgy áll, ahogy az első tudós mondta. Más magyarázatot kell találnunk.”.
Akkor előáll valaki, és azt mondja, hogy a Föld belsejében folyékonyak a fémek. Ahogy a kohóban folyékony a vas, amikor megmunkálják, úgy folyékony fémek vannak a Föld belsejében is. Ezeket magmának nevezik. A Föld ben tehát folyékony fémek alkotta magma van. Ha ez a magma olyan helyet talál, ahol kisebb az ellenállás, akkor kitör. A másik tudós szerint tehát a Föld egyenlőtlen sűrűsége következtében a magma az egyik vagy a másik irányba tör ki.
Megint mások úgy vélekednek, hogy a magmának nem lehet akkora ereje, hogy olyan hatalmas lendülettel lövell je ki a kőzetet. Ez sem kielégítő magyarázat.
Más tudósok megint mást állítanak. Aztán kinyomtatják a nép gyermekei számára szóló könyvekben. Azt is be leírják, hogy ma még nem tudják, mitől keletkeznek a tűzhányók. Ma körülbelül ez a helyzet. Általában észrevehető, hogy az egyik tudós ezt állítja, a másik amazt, de végered ményben nem ismerik tűzhányók keletkezésének a okát. A legfontosabb dolgok okát általában nem tudják.
Közbevetőleg hadd mondjak el valamit. A tűzhányók például a Vezúv – közelében különleges jelenség figyelhető meg ha az ember meggyújt egy darabka papírt, akkor a talaj hirtelen füstölni kezd.(…) De mit jelent ez? Ezen a helyen, belül összegyűlt egy bizonyos mennyiségű vízgőz. Itt kijön a felgyülemlett vízgőz. Nem tud kijönni a fölötte lévő levegő sűrűsége miatt. A gőz bent marad. Köztudott, hogy a melegebb levegő ritkább. A fűtött szoba levegője is ritkább. A meleg levegő mindig ritkább, mint a hideg levegő. Vagyis, ha itt meg gyújtjuk a papírt, ritkább lesz a levegő. Ez a ritkább levegő már nem zárja el a gőz útját, a gőz kiáramlik. Természetesen csak akkor, ha lent van valami, ami ki akar törni.(…)
A tényeket megfelelő módon kell értelmezni. Az ember tehát nem a föld belsejéből fújja ki a gőzt, hanem kicsalogatja a ritkább, felmelegített levegő által. Ugyanígy kicsalogatja valami mindazt, ami bent van. Ha csak egy papírt gyújtunk meg, akkor nem hozunk fel szilárd kőzeteket, különben az angol urakat, akik Nápolyban a Vezúv közelében papírt égetnek, nemcsak füst venné körül, hanem mindenféle kő is potyogna az orrukra. Ez nem történik meg, csak ritkább lesz a levegő, és felszáll a gőz. De amikor kitör a Vezúv, akkor fölötte megritkul minden asztralitás. Az asztralitást a csillagok, a bolygók kívül lévő ereje teszi ritkábbá, vékonyabbá.
Ha tehát a Vezúv fölött egy bizonyos csillagkonstelláció jön létre, akkor a felső asztralitás ritkább lesz mint a le vegő az égő papír következtében -, és kiragadja azt, ami alul van. Amikor tehát a kéngőzöket a felszínre vonzzák mert – nemcsak vízgőz tör fel, hanem kéngőz is, akkor egy kis Vezúv-kitörést idéznek elő. Ahol a tűzhányók hatalmas erővel törnek ki, ott nem az tevékeny, ami alul van, hanem az, ami kívül van, amit a csillagok állása okoz.
Az ilyen dolgoknál néha egy kis fontoskodás is szerepet játszik. Valaki egyszer rájött, hogy az ilyen események összefüggenek a csillagok állásával, a Nap és a Hold viszonyával. Például Falb.(…) Bizonyára tudják, hogy a bányákban nagy veszélyt jelent a robbanó sújtólég. Ilyenkor meggyulladnak a gázok, mert nagy erővel hatják át a bányát. Falb tehát kijelentette: a gázok különleges viselkedése sem a Föld mélyéből ered, hanem például a Nap és a Hold állásától függ. Ennek alapján összeállította, megjósolta a földrengések, a sújtólégrobbanások várható időpontját. Természeti eseményeknél gyakran történnek előre nem látható dolgok. Ezek keresztülhúzzák a számításokat. De Falb kiadott egy naptárt, amelyben egész évre megjelölte a szerinte kritikusnak látszó napokat.A Nap, a Hold és bizonyos csillagegyüttállások esetében szerinte az adott napokon sújtólégrobbanásra vagy földrengésre lehet számítani.Valamikor régebben egyszer meghallgattam Falb egyik előadását. Magas, karcsú ember volt, és meggyőzően adta elő elméletét. De nem tudott semmit az asztralitásról. Azt hitte, hogy a jelenségek csakis a hő ritkulására vezethetők vissza, hogy a ritkább hő kicsalogatja a gázokat vagy kőtömböket, és ez okozza a bányákban a sújtólégrobbanást is. Falb egy nagy teremben tartotta az előadását, és nagyon szépen megmagyarázott mindent. Sok igazság volt abban, amit mondott. Egyszer csak, miközben azt fejtegette, hogy a Nap és a Hold bizonyos állása változást idéz elő a levegőben, és ilyenkor sújtólégrobbanás keletkezik, amit a nevezett körülmények hívnak elő – kopogtak az ajtón. A Neue Freie Presse című újság küldönce táviratot hozott az előadónak. Falb, elég udvariatlanul, azt mondta: ez bizonyára fontos lehet, és előadás közben felolvasta a táviratot: ,,Ebben és ebben a bányában sújtólégrobbanás történt.” Falb ezt megjósolta és megbeszélte az újság szerkesztőjével, hogy ha az esemény bekövetkezik, küldjenek neki táviratot az előadóterembe. Falbnak gyakran voltak ilyen ötletei, hisz’ nagyon hiú volt. De a jóslat valóban helyesnek bizonyult. Falb azt mondta: látják, hölgyeim és uraim, a bizonyíték kézzel fogható. Ez persze fontoskodás volt, de Falb állítása megállta a helyét.
A helyzet az, hogy azok a súlyos tömegek nem a mélyből lökődnek a felszínre, ahogy a tudósok állítják, hanem a vonzás fentről történik a csillagok állásával összefüggésben. Megbeszéltük, hogy az égő papírtól ritkább lesz a levegő, a gőz pedig egészen beborítja az embert. De a levegő nem lesz annyival ritkább, hogy szilárd anyagú tömböket ki tudjon röpíteni. Akkor már az éteriségnek is ritkulnia kell, és az asztralitásnak is. Ha tehát kielégítő magyarázatot keresünk tűzhányók működésére, akkor rájövünk, a hogy Földünket nemcsak föld-szubsztancia, hanem asztralitás is körülveszi. A mai tudomány nem elég bátor a szakszerű magyarázatok megkeresésére. Nincs elég bátorsága hozzá.”

Rudolf Steiner: A világ és az ember teremtése; A földi élet és a csillagok hatása ( GA354) – forrás és vásárlás: antropozofia.hu