Rudolf Hauschka: Szubsztanciatan

„A filozófus Preuß (…) a Szellem és anyag című értekezésében utal Herzeele báró, hannoveri magántudós kísérleteire, akinek írása, „A szervetlen anyagok keletkezése,” azt látszik bizonyítani, hogy az élő növényben állandóan anyag képződik. Herzeele ebben és ezt követő munkáiban mintegy ötszáz vizsgálati eredményt tett közzé, amelyekben megmutatta, hogy desztillált vízben a magok ásványi tartalma (a kálium, magnézium, foszfor, kalcium és kén) csírázáskor megnő. A kísérleteket porcelántálban végezte, amelyet – védelmül a por ellen egy légszűrős üvegburával fedett le. Az anyag megmaradása törvényének értelmében arra kellett volna számítani, hogy a desztillált vízben növekedő növények majd ugyanazt az ásványi tartalmat mutatják, mint a magok, amelyekből kisarjadtak. Herzeele vizsgálatai azonban azt árulják el, hogy az ásványi tartalom látható növekedése következett be mind a hamutartalomnál, mind a hamu egyes alkotóelemeit tekintve.

Egy további kísérletsorban Herzeele desztillált víz helyett meghatározott sótartalmú oldatokat alkalmaz. Azt találja például, hogy amikor a csírák egy ismert foszforsav tartalmú oldatban növekednek, akkor az oldat foszforban szegényebbé válik, de a csirák maguk foszforban nem dúsulnak, ehelyett viszont jelentősen megnövekszik bennük a kén. Úgy látszik, mondja Herzeele, hogy a növények képesek a foszfort kénné változtatni. Ugyanezen a módon úgy véli, hogy a foszfortartalom a növényben megnő, ha kalciumsó tápoldatában fejlődik, és hogy a kalciumtartalom növekedése figyelhető meg benne, ha magnéziumsó tápoldatában növekszik. Végezetül megállapítja, hogy a növény magnéziumtartalmának növekedését a széndioxid okozza.

A növények tehát képesnek látszanak arra, hogy anyagokat átalakítsanak, bár a szerves lét területén az elementáris anyagok keletkezése általában mindennapos folyamat. Herzeele azonban odáig megy, hogy megállapítja: halott anyag apriorisztikus keletkezése lehetetlenség. „Az élő elhal, de a holt nem teremtődik.” „Nem a talaj hozza létre a növényt, hanem a növény teremti a talajt…

Herzeele munkái egyébként azt a kérdést is nyitva hagyják, hogy vajon valóban eredeti anyagképződésről van-e szó, vagy csupán a szénsav és nitrogén anyagátalakulását kell feltételeznünk, melynek során a növény ásványi alkotóelemei keletkeznek. A saját kutatásaim azt mutatják, hogy itt ténylegesen egy teremtő, új anyag képződésével találkozunk.

A csírakísérleteket én már nem nyitott tálakban végeztem, hanem légmentesen lezárt üvegekben, később leforrasztott ampullákban, amelyekbe tehát sem szén-dioxid, sem nitrogén, sem másféle anyagféleség nem juthatott be, mint ahogy el sem távozhatott onnan. Az üvegeket, illetve ampullákat egy analitikai mérlegen figyeltem. Ha helyes az az elképzelés, hogy a növény anyagot képez, akkor arra kellett számítanom, hogy az edény a csírákkal nehezebb lesz, minthogy az anyagnak súlya van. Ha pedig másfelől az igaz, hogy a növényben az anyag el is tűnik, akkor az edénynek a növénykével együtt könnyebbé kell válnia.

Hogy a méréseket minden ma felhasználható eszköz és eljárás segítségével a legkínosabb pontosságra törekedve végeztem, nem kell külön hangsúlyoznom. (…)

A mérőszekrénybe kis csészét helyezünk uránszurokérccel a levegő ionizálása céljából az elektromos feszültség levezetésére. A hibahatárt úgy állapítottam meg, hogy az egyébként használt ellensúly helyett azonos térfogatú mérőhengert alkalmaztam. A hibahatár minden esetben a =0,01 mg-ot nem haladta meg. Egy kísérlet időtartamát általában 14 napra korlátoztam, mivel a zavartalan növekedés nagyjából normális körülmények között egy ilyen intervallumban jól követhető. A mérések ténylegesen súlynövekedést, de olykor súlycsökkenést is mutattak, mégpedig egy olyan nagyságrendben, amely a hibahatáron túlmenően igen változó volt. A súly növekedése és csökkenése, vagy más szavakkal: a szubsztancia keletkezésének és eltűnésének ritmikus folyamata az idővel való összefüggésre utalt. (…) Szemmel látható azonban, hogy éppúgy, ahogy a Nap-ritmus meghatározó szerepet játszik a Hold-ritmussal szemben, úgy a Nap-ritmus egy még nagyobb ritmusnak van alávetve. A növények tanulmányozásánál egy olyan szférát is érintünk, ahol a folyamatok függetlenné válnak a mechanikai és kémiai törvényszerűségektől, és megnyitják magukat más, kozmikus behatások és törvényszerűségek előtt.(…)

El kell ismerni, hogy e kutatások eredményei számszerűen, mérték és súly szerint nem kifejezhetőek, és hogy e jelenségek értelmezése egy bizonyos érzéket követel meg tőlünk a minőség iránt. Sajnos még mindig hajlunk azonban arra, hogy csak azt akarjuk realitásként elfogadni, ami mértékben, számban és súlyban fejeződik ki. Ez annyit jelent, hogy az emberek Newtont részesítik előnyben Goethevel szemben, legalábbis egyelőre. Herzeele munkái és az őt követő saját kutatásaim alapján azonban ki kell mondanom a következőket:

Az anyag megmaradásának törvénye csak bizonyos határokon belül érvényes az ásványi világban, de egyáltalán nem érvényes minden feltétel nélkül az élők világában. Ezért nem vagyunk jogosultak arra, hogy az anyag jelenlegi létformáját a múlt és a jövő végtelenségébe, illetve a tér végtelenségébe kiterjesszük. Sokkal inkább minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy az anyag csak mint az élet származéka keletkezett.

Vajon nem létezhetett élet már azelőtt, hogy az anyag megjelent volna? Vajon az élet nem egy már korábban fennálló szellemi Kozmosz tettének eredménye? Nem tűnik-e szükségesnek az, hogy az anyag örökkévalóságának dogmájával szemben végre a szellem örökkévalóságának eszméjét fogalmazzuk meg?”

Kiadó: Ita Wegman Alapítvány – Natura-Budapest, 2006

Elérhető: http://szellemtudomany.hu/termekek/tudomany-es-termeszet/452/szubsztanciatan-a-fizika-a-kemia-es-az-anyagok-gyogyaszati-hatasainak-megertesehez