Napjainkban, amikor többnyire már táperőben elszegényedett, jelentősen szennyezett földekről kerül – kétes adalékanyagokkal kiegészítve- élelmiszer az asztalunkra, fontos lehet újra rátekinteni a táplálék kérdésének lehetséges szellemi-lelki-akarati összefüggéseire is.
A kérdés kapcsán hamar szembekerülünk azzal az újszövetségi idézettel, amely látszólag le is zárná a felvetett témát: „Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.”(1) A krisztusi kijelentést megelőző kérdésre is rátekintve“Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományaitól? Evés előtt ugyanis nem mossák meg a kezüket.” (2) egyértelműen látható, hogy a párbeszéd a meg nem tisztított kéz általi szennyezésre vonatkozik, s nem érinti az élelem általi szennyeződéslehetőségét.

Létezhet-e kapcsolat az elfogyasztott étel minősége és a szánk által elhagyott szó minősége között?Akadályozhatja, támogathatja-e az étel a gondolkodást, az érzést, az akaratot, illetve ezek együttműködését?Lehet-e, hogy amit gondolok, az ne legyen ellentétes az érzésvilágommal, esetleg még a helyesnek gondoltak szerint is cselekedjem? A magunkhoz vett táplálék hordozta erők minősége valójában igen fontos kérdés. Krisztus az utolsó vacsorán a kenyér megtörésével, a kehelyben lévő szőlő termésével együttes megáldásával, saját Lényével történő kapcsolatba hozásuk által „ez az én testem, ez az én vérem kelyhe” (3), a felszólítással, hogy„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”(4) a táplálék-alkat kérdésének horizontját igen szélesre tárta. Az eledelnek van egy természet adta alapminősége, amihez mint hordozóhoz további más minőségek társulhatnak, pl. a hozzá kapcsolódó szándék, egy szociális tett, a megtörés, a megosztás által, valamint egy újabb minőség társulhat hozzá oly módon, hogy egy étkezés előtti egyszerű asztali áldással, avagy egy összetettebb kultikus folyamat segítségével összefüggésbe hozzuk szellemi hatalmakkal, Krisztus lényével.

Hogy érthetőbb, átláthatóbb legyen a kérdés többoldalúsága, hogy az élelem lehetséges (természet adta) adottságai miként függhetnek össze a hozzá kapcsolható különböző kvalitásokkal, képzeljük el:
– Van egy régi kazettás magnónk s ezen lejátszunk egy dalt. Maga az énekhang nem hamis, de az a régi felvételi technika miatt csak zajosan hallható.
– Ugyanezt az éneket meghallgathatjuk egy cd lemezről is, ekkor kristálytisztán hallhatjuk vissza a tiszta éneket.
– Lehet fülbántómódon, hamisan énekelve is felvenni egy éneket cd minőségben, ilyenkor bizonyosan szívesebben hallgatnánk a recsegős, de tisztán felénekelt a kazettás magnóról
– Az utolsó variáció lehet a legrosszabb: hamis ének és zajos, régi felvételi technika.

Tovább szemlélve a téma összetettségét felvetül a kérdés: lehetséges-e, hogy más módokon is hassunk a táplálék alkatára? Rudolf Steiner a Mezőgazdasági kurzus során egyértelműen utal erre: „Az eljárás a döntő, nem az anyag.”(7). Az a gondolat, hogy a természet adta minőség is alakítható, mi több, korunkban szükséges is vált annak alakítása, alapozta meg az 1924-es koberwitzi Mezőgazdasági kurzust.
Dr. Steiner legfiatalabb személyes tanítványa, „fogadott fia” Ehrenfried Pfeiffer egy igen fontos fordulópontkor, a Kali Yuga, a sötét kor alkonyán, és az új korszak hajnalán született 1899. február 19-én. Pfeiffer később leírta, milyen különösnek tartotta, hogy amikor Steinert előadóútjaira elkísérve -sok esetben igen hosszasan kellett várjanak a vonatcsatlakozásokra-, ő mindig a táplálkozás kérdését hozta szóba. Később, még a koberwitzi Mezőgazdasági kurzus előtt vált számára világossá ennek oka:

„Pfeiffer megkérdezte: „Miképpen lehetséges, hogy a szellemi impulzus — legfőképpen, ami a belső iskolázásra vonatkozik — az Ön határozott útmutatásai ellenére sem válik elég hatékonnyá az egyes emberekben, és az érintettek fáradozásaik ellenére is oly keveset tudnak felmutatni a szellemi tapasztalatok terén? Miképpen lehetséges, hogy az elméleti betekintés dacára az akaratnak nincs elegendő ereje a cselekvésre, a szellemi impulzus kivitelezésére?” A válasz meglepő és elgondolkodtató volt: „Ez egy táplálkozási probléma. Amilyen módon a táplálék ma létrejön, már nem képes az embernek megadni az erőt ahhoz, hogy a szellemit megjelentesse a fizikaiban. A gondolkodástól az akaratig, a tettig vezető út ma már nem kiépíthető. A növényi táplálékok ma már egyáltalán nem rendelkeznek azzal az erővel, amit át kellene adniuk a embereknek.” Ez tehát egy táplálkozási probléma, melyre sürgős megoldást kell találni, hogy a szellem ismét megnyilvánulhasson az emberek tetteiben. Ez a kijelentés más fénybe helyezi a fentit is, mely szerint a biodinamikus trágyakészítő preparátumokat a lehető leggyorsabban, és a legnagyobb területen be kellene vezetni a föld gyógyítása érdekében. Ebből a nézőpontból kell tehát a koberwitzi mezőgazdasági kurzust szemlélnünk: olyan szellemi,kozmikus erők működésének megértéséhez kaptunk itt bevezetést, amely erőket újból be kell vezetnünk a növények világába.”(5)


A későbbi biokémi aprofesszor, Ehrenfried Pfeiffer vegyészi tanulmányaihoz Dr. Steiner javaslatára fog hozzá, amelynek alakulását folyamatosan nyomon követte. 1922-től saját laboratóriumában kezdi meg munkáját -Steiner útmutatásai szerint. Ezek alapján, együtt dolgozva Dr. Guenther Wachsmuthal (a Kozmosz éteri képzőerőiről írt könyvet), hozták létre közösen az 500-as (tehéntrágya alapú) preparátumot. 1924 júniusában a Mezőgazdasági kurzusról Dornachba érkezve Pfeiffer érdeklődő kérdéseire – aki nem tudott részt venni az előadásokon – Rudolf Steiner ezt felelte:„Most az az elsődleges cél, hogy a preparátumok áldásos hatása a Föld lehető legnagyobb részén elősegítse a Föld gyógyítását és a termények tápanyagminőségének átfogó mértékű javítását.”(5).1926-ba Willem Zeylmans van Emmichovennel biodinamikus farmot alapít Hollandiában, majd 1940-től az Egyesült Államokba emigrál, ott folytatja az életfolyamatokra vonatkozó kristályosítási kísérleteit, valamint a Steiner által nagyon fontosnak tartott, a biodinamikus kutatásait, melyek a mag fehérjeminőségére irányultak. Megállapította, hogy a fény hatására keletkező növényi fehérje emésztésekor újra fény szabadul fel, amelynek átvilágító, éltető hatása van, és a tudatosodási folyamatot szolgálja.

Kísérletekkel bizonyította, hogy igazi minőséget csak biodinamikus termeléssel lehet elérni. Míg a hagyományos gazdálkodásból származó gabonában csírázásakor a hetedik napon a fehérje legfeljebb csak 22-23%-ban volt jelen, addig a biodinamikus gabonánál ez 42%ot ért el. Dr.Gerhard Schmidt további meggyőző eredményekkel szolgáltszámára, amikor a félórán át 100 Celsius fokon hevített biodinamikus búzaszem később képes volt újra kicsírázni. Biodinamikus magokkal újra és újra erre az eredményre jutottak: sem a fehérje, sem az enzim nem károsodott. E tények mögött az eleven, kozmikus entitásokat közvetítő preparátumok használatát, a lényszerűen megalkotott biodinamikus gazdaságot és az ott ható éteri képzőerők egészen más minőségét találjuk.Rudolf Steiner előadásaiban többféle megközelítésben is beszél a táplálkozásról. Ezekből látható, hogy az elfogyasztott étel elsősorban folyamatok, erők keletkezésére ad indítékot. A felépítő, a test szubsztanciákkal való gazdagodásához hozzájáruló „táplálkozás” pedig meghatározóan az érzékszerveken át történik:
„Azt fogják mondani, hogy mi mégis ugyanazokból az anyagokból állunk, mint a külvilág, és ha ételünket megsózzuk, már egyesültünk is az ásványvilággal, felveszünk magunkba más ásványi anyagokat is, növényeket is. Van, aki húst is eszik, ők az állatok szubsztanciájával is egyesülnek stb. De ez úgy van, hogy abban a hitben, mintha saját testiségünknek valami köze volna a külvilághoz, egy ijesztő tévedés rejlik! Mert egész testiségünk azt teszi, hogy folyamatosan védekezik a külvilág befolyásai ellen, még a táplálékkal érkező anyagok ellen is. Ez tény, bár ma még nagyon nehezen tehető érthetővé embertársaink számára, mégis így van: testünk mivolta nem abban áll, hogy tápanyagokat vesz fel, hanem hogy azokat újra kidobja magából.” (6)

„Ne vegyék rossz néven, hogy ilyen elfogulatlanul beszélek, de a táplálkozásban azt tartják a legfontosabbnak, amit az ember naponta megeszik. Ez valóban fontos. De az elfogyasztott étel legnagyobb részét testünk egyáltalán nem is veszi fel, mert az étel nem arra való, hogy a test szubsztanciájává váljon, hogy a testben lerakódjon. Legnagyobbrészt erőt kell adjon, mozgékonnyá kell tegye a testet. A felvett táplálék jó része aztán eltávozik a szervezetből. Azt is mondhatnánk: a táplálék1ényegében nem súlyszerűen kerül az anyagcsere rendjébe, inkább arról van szó, hogy az élelmiszerrel fel tudjuk-e venni magunkba az erők elevenségét a helyes módon. Mert erre az elevenségre van szükségünk, ha például járunk, vagy dolgozunk, vagy ha csak a kezünket mozdítjuk is”(7)

„Önök nem azért esznek, hogy egyesüljenek a táplálékkal, hanem azért, hogy az közvetítse a tevékenységet, ami a táplálék kilökéséhez, kiválasztáshoz szükséges.”(6)

„Közben az is fontos, amit a gyomron át veszünk fel, mert az ad belső mozgékonyságot, s mint fűtőanyag, bevezeti a testbe a testben ható akarat erőit”(7)

„Hogy mégis fel kell vennünk szubsztanciákat, ennek a test számára nincs más jelentősége, minta talajnak járásunkkor. Ha nem lenne talaj a lábuk alatt, nem tudnának járni, a talajhoz emberként még sincs közük, az csak tartja a testüket. Így kell a testi tevékenységeknek is egy támaszt, egy ellenkező közeg, valamiben ütköznie kell.”(6)

„Ezzel szemben azt, ami a testnek azért szükséges, hogy szubsztanciákat tároljon, hogy olyan szubsztanciákkal gazdagodjon, amiket aztán 7-8 évenként -a test anyagainak megújulása során- ismét kivethet magából, ezeket leginkább az érzékszerveken át, a bőrön keresztül, és a légzéssel veszi fel az ember. Így amit tulajdonképpeni szubsztanciaként vesz fel a test, és amit le is kell rakjon, azt folyamatosan veszi fel a legfinomabb adagolásban, és a szervezetébe sűríti. Felveszi a levegőből, aztánannyira összesűríti, megkeményíti,hogy mint körmöt,hajat stb.le kell vágni.
Egészen téves ezt a tételi felállítani: felvett táplálék –a táplálék áthaladása a testen- a körömvágása, a bőr hámlása, hasonlók. A tétel így helyes: légzés –igen finom felvétele az érzékszerveken át, még a szemen át is, áthaladás a testen – és kiválasztás”(7)

A továbbiakban még élesebben körvonalazódik az, hogy az elfogyasztott tápláléknak valójában mennyire más, ugyanakkor meglehetősen összetett feladatot kell betöltenie, hogy az „akaratnak” „a szervezetben dinamikusan működő erők keletkezésének indítékot adjon”(6) , s ezeket miként támogathatjuk étkezési szokásaink esetleges megváltoztatásával:
„A növényben tehát olyan élőlény áll előttünk, amely a természet élettelen termékeit bizonyos fokig szervessé teszi….a legtermészetesebb az lenne, ha az ember egyszerűen folytatná a szervezési folyamatot, ott, ahol a növény abbahagyta.(…) Az állat olyan élőlény, amely a szervezési folyamatot tovább viszi a növénynél.(…) Vegyük most azt, hogy az ember megeszi az állatot az embernek most nincs szüksége arra, hogy belső erőihez forduljon., amit a növénynél kellett megtennie …ezek az erők felhasználatlanul maradnak, mert az állat a növényorganizmusát már egy elég magas fokra felvitte, az embernek most csak innét kell kezdenie.(…) Ha a növényt enné meg, átvenné az állattól a munka egy részét, és ezt neki kellene elvégeznie. Egy organizmus jóléte nem abból áll, hogy a lehető legkevesebbet végezze el, hanem abból, hogy minden erejét valóban működtesse.(…) Az ember tehát organizmusának egy részét megöli, de legalábbis megbénítja, ha állatot eszik….ez nem agitáció, hanem az igazság közlése. (…) A legjobb az, ha a szellemtudomány odáig juttatja az embert, hogy utálatot, undort érezzen a húsétel iránt.„(8)

„Ezzel szemben bizonyos fokú kétkedéssel kell fogadni, ha valaki olyan értelemben lesz fanatikus vegetárius, hogy mindenféle tejet és tejterméket kerülni akar. A lélek szellemivé fejlesztésénél ez bizonyos veszélyeket rejthet magában, mégpedig azért, mert az ember ezáltal, hogy kerüli a tej és minden tejjel összefüggő termék élvezetét, könnyen odajut, bizonyos módon szeretni kezdi azt, ami őt a Földtől eltávolítja, és könnyen elveszti azokat a szálakat, amelyek a Földhöz kötik, és földi emberi mivoltának kiteljesítésére ösztönzik.(…) Ezért, hogy ne váljunk túlságosan a lelki fejlődésre igyekvő különcökké, hogy ne idegenkedjünk el az emberi érzésektől és az ember törekvésektől itt a Földön, jó, ha mint földi vándorok, bizonyos fokig megterheljük magunkat azzal, hogy tejet és tejterméket fogyasztunk.()Amíg a tej arra teszi képessé , hogy a Földhöz úgy tartozzon, mint ami fejlődésének átmenet állomása, a hús arra ítéli az embert – amennyiben más nem emeli ki ebből- , hogy földi tartózkodását tartóssá tegye,olyanná, amihez teljesen hozzáidomul.”(8)

Dr. Rudolf Hauschka: Táplálkozástan c. művében átfogóan, az emberiség fejlődésének, ill. területi elhelyezkedésének tükrében is foglalkozik az élelmek karakterével. Jó szívvel ajánlható a kérdésben elmélyülni akaróknak „Szubsztanciatan” c. könyvével együtt.Most egy rövid válogatásban Rudolf Steiner újabb nézőpontból vázolja fel táplálékaink emberi létünkre, gondolati, lelki, akarati világunkra gyakorolt befolyását.
„A cukor fogyasztása folytán, mondhatnánk, egyfajta ártatlan egoizmus teremtődik meg, ami egyensúlyt hozhat létre a morális szellemi területen szükséges önzetlenséggel szemben. Egyébként túlságosan könnyen előfordulhat, hogy az ember nemcsak önzetlen lesz, hanem álmodozó és fantaszta, és elveszíti a földi viszonyok egészséges megítélésének képességét. Ehhez a táplálkozáskor bizonyos pótlékot talál a cukorban, lehetőséget ahhoz, hogy a szellemi világhoz való mindenfajta közeledése ellenére mindkét lábbal a Földön álljon, és egy egészséges földi nézőpontot sajátítson el. … a cukorfogyasztás az ember személyiség-jellegét fizikailag növeli.(…) Azokban az országokban, ahol statisztikailag kevés cukrot fogyasztanak, személyiség-jellegük kisebb mértékben nyilvánul meg, mint ott, ahol nagyobb a cukorfogyasztás. ”(8)

„A kávé élvezet az embert maga logikai következetességében, a tényeket figyelembe vevő következetes gondolkodásában támogatja. És azt lehet mondani, hogy még ha egészségére nézve aggasztó is lehet, ha sok kávét iszik, ez éppen azoknál, akik a szellemi élet magasabb régióiba akarnak felemelkedni, egyáltalán nem haszontalan.”(8)

„A teafogyasztás következtében ezért a gondolatok csapongóvá válnak, kevésbé lesznek alkalmasak arra, hogy a tényekhez kapcsolódjanak. … érthető, ha olyan társaságokban, ahol sok függ attól, hogy milyen gondolat-villámokat enged el az ember, milyen sziporkázóan kellemes, szívesen használják ösztönzésként a teát.”(8)

„…a kávé élvezete a fizikai testbe egyfajta megfontoltságot visz bele, míg a tea a sarlatánságot segíti elő, a csokoládé leginkább a filiszterséget.”(8)

„…az alkoholban egy ellen-ént veszünk fel magunkban, egy olyan ént, amely közvetlenül harcol szellemi énünk tevékenysége ellen. Az alkohol ugyanúgy hat a vérre, mint az én, csak a másik oldalról. Egy belső harcot robbantunk ki tehát, és alapjában véve mindaz, ami az énből indul ki, hatástalanná válik, ha az alkoholban ellenfelet állítunk vele szemben. Ez okkult tényállás.”(8)

„…ebből két dolog következik. Megerősítése egy amerikai kutató adatának, mely szerint a paradicsom diétás hatása jónak mondható az emberi májbetegségre való hajlam esetén – mert a máj az a szerv, amely a legönállóbban működik az ember szervezetében;(…) azok, akiknek karcinómájuk van, tehát szervezetüknek egy bizonyos része eleve önállóvá tette magát, embernél vagy állatnál, így rákbeteg embernél azonnal meg kellene tiltani a paradicsom fogyasztását.” (7)

„És hogy az ember és állat materiálissá vált a burgonyatermesztés európai meghonosodása óta,ennek egyik oka a túlzásba vitt burgonyafogyasztás. Fogyasztani csak annyit szabad ebből a táplálékból, amennyi az agy, a fej működését serkenti, de túlzásba vinni éppenséggel nem szabad.”(7)

Az eddig olvasottak alapján meglehetősen elgondolkodtatóak napjaink sajátos étkezési megszorításokat előíró szellemi, életmódjavító áramlatai. Alaposabban megfigyelve ezek lelkes, de kellően nem tájékozódott követőit, egy idő után megpillanthatjuk a fent jellemzett összefüggéseket. Ezen ismeretek alapján az önismeretre törekvők, a megismerési úton járók tudatosabban, alakítóan számolhatnak az őket érő hatásokkal, amelyeknél alkalmasint fontos tekintettel lenni a hozott individuális és az öröklési vonallal kapott test lehetőségeire is. A különböző élelmek karakterének további részleteit is feltárja előttünk Rudolf Steiner, amikor utal a növények gyökérminőségének és a fejünk, gondolkodásunk, érzékszervi észlelésünk kapcsolatára; a lombszerű, a levélzet és ritmikus rendszerünk, virágzat-, magszféra valamint végtag-, anyagcsererendszerünk összefüggéseire, az általuk közvetített távoli kozmikus, földi, és Nap alatti hatásokra. Az alakjukban, ízükben, színükben megjelenő formaképző erők kapcsán beszél a planétavilágból való származásukról: „…ha jóízű kajszibarackot vagy szilvát esznek, ez a jó íz, éppen úgy mint a virágok színe, nem más, mint a termésig emelkedett kozmikus erő. Valóban, az almában a Jupitert, a szilvában a Szaturnuszt esszük”(7).

Nyilvánvaló, hogy e fontos és összetett téma a jelen keretek között csak felületesen, utalásszerűen érinthető. Tartalma elsősorban a figyelem felkeltésére, az erők, folyamatok, összefüggések megpillantására irányult, mindezeken túl, pontosabban ezekből következve a biodinamikus gazdálkodási módból származó termények különös jelentőségére igyekezett ráirányítani a tekintetet. Ha mostanra az olvasó tudatosabban fordul a táplálkozás kérdéséhez, akkor e sorok írója már elérte a kitűzött célját.

A biodinamikus termékek beszerzése hazánkban nem egyszerű, de az ország több pontján már nem megoldhatatlan feladat. A bioboltokban is kapható „Demeter” feliratú termékek biodinamikus gazdaságokból származnak. Sajnos a hazai Biodinamikus Egyesület honlapján évek óta üres az az oldal, ahol a magyar termelők elérhetőségének szerepelnie kellene. Pedig fontos lenne, hogy tudjanak egymásról azok, akik biodinamikus módon gazdálkodnak és azok, akik ezt a minőséget tudatosan felismerve keresik. Csak két nagy gazdaság honlapja ismert számomra: a szentgáli és a karcagi. Oldalainkon örömmel osztjuk meg más biodinamikus gazdálkodók elérhetőségét is.

Az írásban szereplő utalások, források:

1, Máté evangéliuma 15.11
2, Máté evangéliuma 15.2.
3, Márk e. 14.24 Lukács 22.20
4, 1Kor. 11.25.
5,Egy élet a szellemért-E. Pfeiffer írásai, előadása, jegyzetei T. Meyer által gyűjtve (Arkánum 2007)
6, Rudolf Steiner :Michael küldetéseGA194
7, Rudolf Steiner:A mezőgazdálkodás gyarapodásának szellemtudományos alapjaiGA 327
8, Rudolf Steiner:Az okkult fejlődés hatása az emberreGA145

Ajánlott művek:

Dr. Rudolf Hauschka „Táplálkozástan” és „Szubsztanciatan” c művei (Ita Wegman Alapítvány) – Natura Budapest kft)
Rudolf Steiner:Az ember mint a teremtő, alakító és alkotó kozmikus szó harmóniájaGA230
Karl König: Föld és ember