A múmiák titka

“Ma csak a legkevésbé megfelelő elképzelések léteznek ezekről a mélyen titokzatos folyamatokról, amelyeknek külső képét mindenféle szertartásos rítusokban találták meg – folyamatok, amelyeket a régi időkben arra használtak, hogy a Misztériumok központjaiból irányítsák és vezessék az emberiséget.

Az evolúció előrehaladtával egy másik korszak jött létre. A régi tisztánlátás fölé sötétség gyűlt, aminek következtében azok a különleges folyamatok, amelyeket a beavatottak az ősi India és az ősi Perzsia idején még alkalmazhattak, egyre nagyobb és nagyobb nehézségeket jelentettek. A Golgota Misztérium idejéig természetesen, és még további néhány évszázadon át, a régi tisztánlátás maradványai fennmaradtak, különösen bizonyos régiókban. De ez már halványodott, és a Kr. e. második vagy harmadik században az az eljárás, amelyről beszéltem, már nem lehetett olyan hatékony, mint az atlantiszi korszakot követő emberi fejlődés legkorábbi korszakaiban. A misztériumok beavatottjai egyre inkább tanácstalanok voltak, amikor a Hold-lények erejét akarták felhasználni az emberiség irányításában. Ha le kell írnom, hogy mi történt akkor a beavatottak és a Hold-lények között, akkor a következőket mondom: Amikor az egyiptomi-kaldeus korszak egy beavatottja azzal a céllal fordult az egyik ilyen Hold-Lényhez, hogy miután a belégzésen keresztül belépett az emberbe, bízza meg ezt vagy azt a Lényt, hogy ezt vagy azt ültesse be a lélekbe, a Hold-Lény gyakran válaszolt a beavatottnak: A nappali tudatosság óráiban már nincs lakhelyünk a földön; csak az éjszakai órákban találunk lakhelyet.

A Beavatottak azonban törvénytelennek tartották volna, ha az éjszakai tudatosság óráiban a Hold-Lényeken keresztül befolyásolják a földi embereket, mert ez azt jelentette volna, hogy automataként kezelik őket. Az ilyen eljárás azt eredményezte volna, amit bizonyos szakkifejezésekben a fekete mágia művészetének neveznek, és ezzel a jó beavatottaknak természetesen semmi közük nem lett volna. Ezért volt számukra mély jelentőségű, amikor a Hold-lények, akik az emberiség vezetésében a segítőik lettek volna, válaszoltak: A nappali tudatosság óráiban nincs lakhelyünk a földön. E misztériumok beavatottjai így szembesültek azzal a veszéllyel, hogy segítőik nélkül maradnak az emberiség vezetésének módszereiben. Másrészt, ami a Krisztus-impulzussal a világra jött, az még nem létezett. Volt egy köztes időszak az ősi tisztánlátás kora között, amikor az általam leírt eljárások lehetségesek voltak, és a korszak között, amely megváltoztatta a Szellemi működésének egész jellegét a földön – a Golgotai Misztérium által megnyitott korszak között.

Az ókori Perzsiát követő egyiptomi-kaldeus korszak a legjobb illusztráció e köztes időszak tanulmányozásához. A káldeus népek beavatottjai aligha tudták, hogyan kezeljék azt a dilemmát, amelyről most beszélek. Bizonyos szempontból rendkívül tehetetlenek voltak, és amire az emberek vezetéséhez szükségük volt, azt valamilyen külsődleges eszközzel, nevezetesen a csillagászatukban, az asztrológia művészetében keresték. Mert amit a káldeus beavatottak az asztrológiájuk révén megtanultak, azt egészen más módon tapasztalhatták meg a Hold-Lényeken keresztül, akik a belégzésen keresztül az emberek testébe léptek. Most azonban a Hold-Lények azt mondták: Nincs számunkra lakóhely a földön. És így a káldeus beavatottak a külső megfigyelés képességével helyettesítették azt a belső erőt, amelyet korábban e Lények adtak át.

Az egyiptomi beavatottak egészen másképp láttak munkához. Olyan módokat és eszközöket kerestek, amelyekkel a Hold-Lények számára lakóhelyet lehet biztosítani a földön. Azoknak a Lényeknek tehát, akiknek a világfejlődés örök törvényei szerint már nem volt kijelölt lakóhelyük a földön – ezeknek a Lényeknek az egyiptomi misztériumok beavatottjai igyekeztek menedéket biztosítani. És az egyiptomi misztériumok papjainak, az egyiptomi beavatottaknak valóban sikerült a luciferi Hold-Lények számára lakóhelyet biztosítaniuk a földön. Azzal, hogy a temetkezési helyeket múmiákkal népesítették be, az egyiptomi papok megtalálták a megoldást arra a titokra, hogy a Hold-szellemeket lecsábítsák a földre, noha a világfejlődés törvényei szerint ez már nem volt a nekik szánt szerep. A mumifikálódott emberi lények, mumifikálódott holttestek a luciferi holdlények lakhelyévé váltak. Korábbi előadásokban más szempontból beszéltem arról, hogy mit jelentett a mumifikálódott holttest, most a kozmológiai történelem szempontjából utalok rá. Az egyiptomi beavatottak múmiasoraikkal körülvéve olyan megfigyeléseket tudtak végezni, amelyek természetes úton már nem voltak lehetségesek. A korábbi időkben csupán arról volt szó, hogy együtt voltak az emberekkel, és tisztánlátó módon megfigyelték a légzésüket. Ennek helyettesítésére találtak egy módszert, amellyel előidézhették azt, ami egykor a belégzés természetes folyamatában történt. Olyan helyeket hoztak létre, ahová ezek a Szellemek leszállhattak – azok a Szellemek, akiknek most már nem volt lakhelyük az emberiségen belül a nappali órákban, és máskülönben kénytelenek lettek volna hontalanul kóborolni a földön. Ilyen körülmények között nem játszhattak volna szerepet a földi ügyekben, és ezért olyan helyeket hoztak létre, ahol mintegy menedéket kaphattak. Ezek a helyek voltak a múmiák, az emberek mumifikálódott holttestei. A múmiák lettek a Hold-lények lakóhelyei. Az egyiptomi beavatott teljes megértéssel állt a múmiák előtt, és tanulmányozta azt, amit a korábbi idők beavatottjai az életből, annak friss és természetes állapotából tanulmányoztak. Az egyiptomi beavatott megfigyelte a Hold-Lények tevékenységét az így számukra biztosított lakóhelyeken, és ezáltal tudatára ébredt annak, hogy ezek a Hold-Lények mit voltak képesek sokféleképpen belevinni az emberiség történelmi fejlődésébe.

Bármennyire is paradoxnak tűnik a mai materialista értelem számára, mégis igaz, hogy ha meg akarjuk érteni a történelmi fejlődést az egyiptomi kultúra korszakában, akkor nem csupán a külső emlékműveket kell tanulmányoznunk, hanem azt az örök világkrónikát, amelyet az imagináció és az inspiráció segítségével olvashatunk, és amelyben azoknak a szellemi Hold-Lényeknek a tettei vannak megörökítve, akiknek nem állítottak külső emlékműveket, és akik nem hagytak hátra írásos feljegyzéseket. De azoknak az embereknek a teljesítményei, akiknek az emlékműveket állították – ezeket a teljesítményeket a beavatottaknak a Hold-Lényekkel a múmiákban végzett munkája ihlette, amelyet a szellemi Hold-Lények ihlettek, akik számára a nappali tudatosság óráiban a múmiákban földi lakóhelyeket biztosítottak. Igazság szerint csak akkor érthetjük meg az ősi írásokban leírtak eredetét, ha képesek vagyunk a kozmosz életében ellenőrizni azokat a Lényeket, akik ezt elmondják nekünk: “A Krisztus előtti harmadik, második és első évezredben csak azért jöhettünk le a földre, mert az egyiptomi Pap-avatottak a múmiákban biztosítottak számunkra lakóhelyet.” Ezektől a Hold-Lényektől megtudhatjuk a tettek mögött álló szándékokat, amelyek az adott korszak történelmét alakítják.”

Rudolf Steiner: Az emberiség világtörténelmének alapimpulzusai (GA216)