Képzeljük el azt, hogy életünk első felét úgy éljük le egy nagyvárosban, hogy csak tömegközlekedési eszközöket használunk. Egyszer egy sürgős ügy kapcsán a sors úgy hozza, hogy egy automataváltós autóba kell pattannunk, ahol igazából csak a kormányozással, gyorsítással és fékezéssel kell dűlőre jutnunk. Egy kereszteződésbe érkezünk,fékezünk , mert úgy rémlik, hogy ilyen helyen a busz is meg szokott állni, de erre egy balról érkező autó sofőrje vad dudálásba kezd, így bizonytalanul elindulunk. A következő kereszteződésen már bátran haladnánk át, de jobb oldalról hatalmas fékcsikorgással, szitkozódó sofőrrel áll meg egy autó. A helyzet összezavaró, meg is ismétlődik párszor, így elgondolkodva felmerülhet, hogy lehetséges, nem elegendő vezetni az autót, hanem vannak valamilyen szabályok a közlekedésben, amelyeket megismerve biztosabb lesz haladásunk?

Az antropozófia látható világunk jelenségeit, lényeit kutatva a felmerülő okok és összefüggések jelentős részét egy érzékeinkkel nem látható, érzékeinken túl létező világban találja meg. Csak a mindennapi érzékszerveink kapcsán beszélhetünk a megismerés határáról, de vannak olyan szerveink, amelyek alvó állapotban vannak. A Vadon gyermekének, Mauglinak eredeti története nem mese és nem is egyszeri történet. Amikor a kicsi ember állatok között növekszik fel, nem csak a gerincével nem emelkedik el a földi síktól, hanem agyában rejlő lehetőségek is kihasználatlanul, alvó állapotban maradnak.  Maga az emberiség is alvó, állati szinten lenne, ha az évezredek során nem gondoskodtak volna felemeléséről, gondolkodásának kialakításáról, érzésvilágának nemesítéséről. Erről régebben közvetlenül a különböző misztériumok vezetői és képviselő gondoskodtak, akik ismereteiket, tetteikhez az indítékokat közvetlenül az érzékfeletti világok lényeitől kapták. Jóval később ezt a szerepet az egyházak igyekeztek átvenni, ugyanakkor az érzékfeletti világ lényei az időszerű és szükséges felismeréseket a földön mindig jelenlévő beavatottakon keresztül igyekezetek az arra nyitott emberek felé közvetíteni. E beavatottak csendben, többnyire szűkebb környezetük által sem felismerten végezték, végzik fontos feladataikat. Rudolf Steiner olyan beavatott volt, aki Földünk fejlődésének egy különösen fontos pillanatában azzal a sajátos küldetéssel érkezett, hogy nyíltan, a kor gondolkodásának, tudatfokának megfelelően beszéljen ég és föld titkairól, a világunkat éltető okokról, célokról. Az antropozófia tartalma Rudolf Steiner tanításai, melyek kozmoszunk leírásán túl világcélok fényével világít rá embervoltunk különleges értékére és mostani földi életünk rendkívüli lehetőségeire.

-bg-