AntrOtthon – Életközösség az idős emberekért I.

AntroOtthon – Életközösség az idős emberekért I.

Magyarországon, a  rendszerváltás óta eltelt évtizedekben az emberi életút eleje a Waldorf pedagógia rohamos elterjedése, kibontakozása  által rengeteg támogatást kapott. Itt az idő, hogy minél szélesebb körben az életút vége is megkapja azt a törődést, gondoskodást, megemelést, aminek segítségével egyre több ember, egyre tudatosabban  hagyhatja el e földi világot és készülhet fel az eljövendő inkarnációra.  

Antropozófus idősotthon létrehozása újra és újra szóba kerül kisebb-nagyobb közösségekben. Többekben már évek óta ott munkálkodik az akarat csírája….

A 2021 őszén életre hívott csoportunkba tudatosan kerestük ezeket az embereket. Rendszeres kétheti találkozókkal , közösen próbálunk  meg kapcsolódni egy, a szellemi világban már meglévő ideához, ami – úgy hisszük – általunk szeretne a Földre születni. Nem csupán egy idősotthont érzékelünk, hanem egy olyan életközösséget, melynek fókuszában az idősödő emberek állnak. Ahol értelmet lehet adni az  utolsó hétéves életszakaszoknak. Ahol életünk  utolsó percéig a közösség értékes tagjai maradhatunk.  Ahol  méltósággal  lehet  búcsúzni jelenlegi életünktől.  

Hosszú beszélgetések eredményeként született meg a küldetésünk:

“Az idősek köré szerveződő antropozófus életközösségünk küldetése az élet és halál misztériumának tudatos megismerése és ápolása a korszellem szolgálatában. Ennek érdekében cselekszik és fejlődik az egyén a közösség részeként, és ezen az úton válik lehetővé békében fordulni a fény felé. Természetbe beágyazott otthont hozunk létre és éltetünk, ahol teret kapnak ápoló és gyógyító tevékenységek. ”

Tudatosan haladtunk végig  a Bernard Lievegoed által megalkotott, majd tanítványa,  Otto Scharmer által kibontott   U-folyamaton, mely alapja tud lenni minden, egészséges  működésre törekvő  közösségi kezdeményezésnek. 

A  küldetésünk  meghatározása közben  egyre inkább világosabbá vált, hogy egy olyan antropózófus életközösség életre hívására szövetkezünk, ami egy misztériumhely és egy modellintézmény is egyben. 

Életközösségben gondolkodunk,  melyben egy biodinamikus kisgazdaság támogatja az ott élők egészséges táplálékhoz jutását, lehetőséget kínál értelmes tevékenységekre. A természetközeli életben a lakók a természet részeként élhetik meg önmagukat.  A szellemi táplálék, művészi munka, stúdium, liturgiák legalább akkora jelentőséggel bírnak, mint az antropozófus szemléletű ápolás, gyógyítás és terápiák alkalmazása. Ilyen módon szellemi, lelki és fizikai szinten is támogatni kívánjuk a közösség tagjainak életét. Az életközösségben kollektív felelősségvállalás működik: mindenki képességeihez és erejéhez mérten részt vesz a közösség megélhetésének természeti és szociális forrásainak megteremtésében, egymás gondozásában. Az otthonbeli létre nem, mint megvásárolt szolgáltatásra tekintünk,  hanem egy olyan kreatív folyamatra, mely mindenkitől elköteleződést és felelős részvételt kíván. 

Az AntroOtthonban a szellemi munka mellett az utolsó pillanatig szerepe lehet az önismereti munkának, a lénytagok ápolásának.

 Misztériumhely abban az értelemben, hogy az ott élők  tudatosan készülnek  a küszöb átlépésére, a halálfélelem feloldására, a Krisztus lénnyel  való találkozásra.  Az elmenni készülő  élete végéig a közösség tagjaként részesül a támogatásban, a szeretetben, mert élete utolsó pillanatáig a közösségben maradhat. 

Kezdeményezésünkkel egy modellintézményt kívánunk életre hívni, melynek  működése inspiráló példa lehet  majd mások számára is, hasonló intézmények létrehozására. 

A szellemi szférában a  következő lépés  az alapelvek meghatározása. Az alapelvek keresésénél azok az alapvető emberi értékek kerülnek elő, amelyekkel  majd a leendő életközösséget is  működtetni szeretnénk. Ehhez arra van szükség, hogy már most, az alapítás jelenlegi fázisában mi magunk is így dolgozzunk.  

Alapelvnek tekintjük, hogy egymás lényét tiszteljük, elfogadjuk, egymás fejlődését támogatjuk. A közös munkánkban alázattal és odaadással vagyunk jelen,  a kommunikációink során egymás véleményét meghallgatjuk, nem minősítjük. Mindenki egyéni felelősségének érzi, hogy az esetlegesen megbúvó ellentéteket láthatóvá tegyük, mert tudjuk, hogy a konfliktusok életünk nagy tanítómesterei, mely által fejlődhetünk egyénileg és közösségi szinten is. 

A célok meghatározásánál a következő kérdésekre kerestük a válaszainkat:

• Hány fős közösségben gondolkodunk? 
• Hány fő a gondozó, szakápoló, terapeuta, egyéb munkakörben dolgozó stb. 
• Milyen a földrajzi, az ökológiai és a szociális környezet? 
• Mekkora a terület, milyen annak a tagoltsága? 
• Hány és milyen épületek állnak ezen a területen, milyen funkciókat elégítenek ki?
• Milyen az épített környezet stílusa?
• Milyen a mezőgazdaság szerepe, milyen célokat elégít ki a megléte?
• Hogyan valósul meg a közösségi lét e módjának ökológiai és gazdasági  fenntarthatósága?

Elképzeltük az otthon működését a megnyitástól számított 7 év múlva. Mivel jelenleg rajtunk keresztül szeretne a küldetésünk lénye megnyilvánulni, a mi közös munkánk hívja le a szellemi világból , ezért fontos, mit is vizionálunk. 

Álmodtunk. Mindenki külön-külön. Majd álmainkat  megosztottuk egymással, kerestük a közös metszetet.  Megpróbáltuk meghatározni az intézmény szűkebb és tágabb fizikai környezetét, építészeti felépítését,  struktúráját, szerkezetét, egységeit, szakember igényét.

 E beszélgetések közben körvonalazódott számunkra a kétféle “beköltöző”. Az “önjáró” és a már ápolásra szoruló. Az önjáró idős egyik legfontosabb szempontja lehet, ami miatt az AntroOtthont választja:a közösség megtartó ereje. Képességeihez és erejéhez mérten adni tud és akar még a közösségnek. Belefolyik a kert, a ház körüli teendőkbe, az ápolási munkába, az ünnepek szervezésébe stb.   Az ápolásra szoruló nem nélkülözheti már szakemberek támogatását, de reményeink szerint élete utolsó pillanatáig  a közösség hasznos tagjaként élheti meg önmagát.