A CUKOR – AZ ÉLET NÉLKÜLI ENERGIAFORRÁS

Részlet Otto Wolf: Mit eszünk? c. írásából

Mivel az élet mindig folyékony közegben keletkezik, az életerők a legteljesebben a növények levében, a tejben vagy a vérben találhatók. Ugyanakkor az emberi természet számára örömet jelent, ha mindenből kivonja a „tisztát”, ami semmi mással nem keveredik. A gyakorlatban ez a következőt jelenti: ha van egy édes gyümölcslé, az ember azt még édesebbé akarja tenni. Ez a szükséglet vezetett ahhoz, hogy az emberek nemcsak egyszerűen használták a cukornád édes levét, hanem elkezdték azt koncentrálni, és eltávolítani mindent, ami „édestelen”. Így jutottak el az „abszolút” édeshez – a tiszta (99, 97%) fehér cukorhoz, amit a cukornád levéből vontak ki koncentráció és tisztítás útján, és ezt hamarosan ipari méretekben tették. Az ilyen ipari cukor nagy mennyiségben és alacsony áron jelent meg a piacokon. Ennek következtében olyan különleges répákat is kinemesítettek, amelyek aránylag magas cukortartalommal rendelkeznek; a répacukor elsősorban Európában terjedt el, mivel a cukornád csak a forró égövi országokban terem. Mellesleg a nagy fokú tisztításnak köszönhetően a kétféle cukor közötti különbség a minimumra csökkent. De mit is jelent ez a „tisztítás”?

A természetben nincsenek olyan élő organizmusok, amelyek egyetlenegy tiszta szubsztanciából állnának. Az élet a maga végtelen sokszínűségében a szubsztanciák tömegét igényli, ellenkező esetben megszűnik alkotni és létrehozni. Már ebből az elmondottból arra lehet következtetni, hogy az izolált szubsztancia – függetlenül attól, hogy az milyen, nem lehet az élet hordozója; hiszen csak egy jelentéktelen részét tartalmazza. Éppen ilyen jelentéktelen részt tartalmaz a cukor is, de ez már nem élet, aminek sokoldalúságra van szüksége, hanem mindössze „energia”. Erről mindenki meg tud győződni, ha pl. egy nagy fizikai terhelést követően az erői határán van. Még egy hosszú boltjárást követően is gyorsan legyőzhető a fáradtság cukor segítségével – legjobb természetesen egy csésze édes erős kávét meginni. Az ember érzi az „energia” áradatát – ez valóban így van! A lelkesedéssel megragadott ember már nem érzi, hogy ez az energia-áradat nem élet-áradat, ezek olyan erők, amiket kölcsönbe kap – nem maga dolgozta ki ezeket, ő magának semmilyen erőfeszítést sem kellett tennie. Semmilyen anyag sem képes és nem is szabad közvetlenül a vérbe jutnia, erre csak a cukor képes. De valójában a cukor energiáját nem a szervezet szerezte meg – hanem (a szó igazi értelmében!) egy elegáns manőverrel lopták el a természettől.Ezzel kapcsolatban egészen jelentős, hogy a természetben „tiszta” cukor nem fordul elő. A legtöbb cukrot a méz tartalmazza, amelyik vad, természeti formában igen ritkán fordul elő, és kemény munkával érhető el. De a méz egyáltalán nem egyenértékű a cukorral, hiszen benne a cukron kívül sok enzim, vitamin, mikroelem és úgynevezett biológiailag aktív anyag található – ezek az élet hordozói, eredhetnek úgy a virágtól, mint a méhtől, s ennek köszönhetően a mézet régtől fogva nem mint táplálékot, hanem inkább mint gyógyszert használták.

Ebből világos, hogy az erő-, energia-áramlás, amit az ember a cukornak tulajdonít, nem több, mint illúzió. Éppen ezért az elért hatás már néhány óra múlva gyengül; sőt a vércukor gyorsan leesik, amit az ember megint csak mint fáradtságot érzékel. És természetesen ismét a megmentő cukorhoz fordul. Ilyen módon egy „cukorfüggőség” alakul ki, egy ördögi kör, manapság sok embert foglyul ejtve. Ez a függőség egy másik munkában van részletesebben kifejtve.9Ha a cukorra tekintünk, akkor az elmondottak rögtön érthetőek lesznek, hiszen a cukor – egy kristály, a kristályok pedig sohasem élőek, hanem a halott világ képviselői. Az ásványi világból az átlagos kristályok természetesen nem rendelkeznek „energiával”; ez a tulajdonság – a cukor sajátossága, és éppen ettől válik éghetővé. A cukor önmagában nem csak halott, hanem koncentrált formában még öl is. Ezért a cukor segítségével lehet konzerválni, ezen alapul a házi és ipari lekvár- és dzsemkészítés. Ha a főzés során legalább 50% cukrot adunk a gyümölcshöz (a háziasszonyok ezt így mondják: egy kilogrammhoz egy kilogrammot), akkor ezek a gyümölcsök nem romlanak meg, mivel az erjedést előidéző élesztőgombák elpusztulnak (jobb a 60% cukor, akkor a termék elállósága garantált; 50%-nál bizonyos esetekben még megpenészedhet vagy megerjedhet. Fontos, hogy a cukor használatával az ember csak energiát kap tőle, de nem életet: hiszen sem az ember, sem az állat nem képes pusztán cukorral táplálkozva sokáig kihúzni. Ennek az oka az, hogy a cukor feldolgozásához B-vitamin szükséges. Ha ebből nincsen elég, akkor a cukor ezt ellopja a szervezettől, ami idővel komoly károkat okoz elsősorban az idegrendszerben. A dolgok természetes menete esetén ez nem történik meg, és íme ezért nem. A gabona- és rizsmagokban található keményítő B-vitaminnal van körbevéve, amelyik a megemésztéshez szükséges, ugyanakkor ha finomra őrlik és intenzíven „tisztítják”, akkor a B-vitamint gyakorlatilag eltávolítják. Ezért némely országban speciális törvény alapján kötelező a fehér liszthez B-vitamint hozzáadni, természetesen szintetikus formában.

Természetesen más módszerek is vannak: pl. amikor a korpából (a magok héjából) kivonják a természetes vitamint és az endospermiumba bejuttatják vagy különleges módon vitaminizálják a rizst, de kérdéses ezeknek az új technológiáknak az egyéb következménye. Egy biztos: a tisztítatlan magban az élet teljessége őrződik.Lényegében a mondottakból könnyen ez a következtetés vonható le: jobb, ha az egész magokat valódibb módon őröljük és dolgozzuk fel, mintha az ideális tisztításra törekszünk és fehér liszthez akarunk jutni, aztán mesterségesen visszük bele vissza azt, amit saját magunk vontunk ki: a vitaminokat, a vasat és sok mást – hiszen ezek a műveletek „teljesértékű” terméket úgysem tudnak biztosítani. Olyan organizmus, mint amilyen egy bármiféle teljes mag, nem állítható elő különböző anyagok mesterséges egyesítésével, habár a hiányzó anyagok hozzáadása segít, hogy a legsúlyosabb következményeket elkerüljük (ld. a „Vitaminok” c. fejezetet).Minden, amit fentebb mondottunk, lehetővé teszi, hogy megítéljük, hogy a táplálkozásban a legfontosabb, hogy megkapjuk-e az étellel az élete vagy sem. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor kiegészítő nehézségek keletkeznek: az, aki a mi időnkben magának százszázalékos egészséges táplálkozást akar biztosítani, ezt aligha tudja megtenni, mivel megfelelő termékek nincsenek mindenhol. A helyzet egyáltalán nem az, hogy elutasítsunk minden dkg cukrot, vagy teljes egészében vessük el, hogy elégedetten megigyunk egy csésze feketét, sűrített tejjel vagy sterilizált tejszínnel. (Sőt az ínyencek már nem is veszik észre ezek ízének és a friss tejszín ízének különbségét). Ezekben az esetekben gyakran kompromisszumot kell kötni. Természetesen, nagy mennyiségben és állandóan nem teljes értékű tejet és cukrot vagy konzervet fogyasztva az az emberi szervezetben ma még észrevehetetlen hiba vagy hiányosság keletkezik, különösen a gyermekeknél, akiknek az életet feltétlenül élő termékekből kell kapniuk. Szó szerint mindenütt megfigyelhető, hogy a gyermekek és az ifjak cukorfogyasztásának gyakran semmilyen határa sincsen. Az is általánosan ismert, hogy a gyermekek egészsége, vagyis az általános életképesség (nem egy vagy több konkrét betegség megléte vagy hiánya, hanem az általános egészségi állapota) viharosan romlik, de mindezeket a tényeket a legritkábban hozzuk összefüggésbe a táplálkozásunkkal.

Fordította: Rákos Éva