Rendeltetésünkről

„Az ember a világ istenségének egyik megnyilatkozása! Ha pedig arról beszél, hogy önismeretre törekszik és iparkodik egyre tökéletesebb lenni, az előbb említett szellemtudományos értelemben ne pusztán csak kíváncsiságból, vagy tudásszomjból próbálja megismerni az embert, hanem érezze kötelességének, hogy egyre tökéletesebbé formálja a világ szellemének ember által történő megjelenítését, megnyilatkozását, értelmet tulajdonítson a mondatnak: „Tudatlanul maradni annyit jelent, mint vétkezni az ember isteni rendeltetése ellen”. Hiszen a világ szelleme adott hozzá erőt, hogy egykor megismerjünk, ha pedig nem akarunk megismerők lenni, – ezt voltaképpen meg sem szabadna tennünk – vele együtt azt is elutasítjuk, hogy a világ szellemének megnyilatkozása legyünk és mindinkább karika túrája, torzképe lesz belőlünk. Kötelességünk arra törekednünk, hogy a világ szellemének egyre jobban valóságos képe legyen belőlünk.”
Rudolf Steiner: Okkult fiziológia – GA127