A meteorológiai jelenségek mögötti hatóerők

„Emlékezzenek csak arra, hogy az elmúlt években arról kellett beszélnünk, hogy rendkívüli időjárási viszonyok alakultak ki. Nem tagadhatjuk le, hogy az utóbbi években nem voltak olyan szokásos, tartós nyarak, különösen nem a mi területeinken. Kiterjedt Európa nagy részére és még távolabbra is. Nos, ha ilyesmiről van szó, az emberek szokás szerint arról beszélnek, hogy az Északi-tenger területein jéghegyek úsznak, és hogy az úgynevezett hideghullámok ezektől a hatalmas úszó jéghegyektől indulnak ki. Talán emlékeznek arra, hogy a tavalyi hideg hullámoknál hajók jelentették, hogy ha csak egy kicsit is észak felé vették az útirányt, az Atlanti-óceánon mindenütt ezekkel az óriási jéghegyekkel találkoztak.(…)

Szeretném felhívni a figyelmüket arra, amit talán már egyszer említettem is, de más összefüggésben, viszont ennek a kérdésnek a tárgyalásánál fontos lehet. Talán hallották már, hogy Ázsiában, nevezetesen Szibéria északi részén, a Föld felszínén sajátságos viszonyokat találunk. Tájékoztatásul szeretném elmondani következőket. Ha Európa térképét nézzük (rajzol), itt van Norvégia, itt Németország északi partvonala, itt lehet átutazni Hollandiába és így tovább. Itt van Írország, itt Anglia, és itt, ezen a nagy félszigeten keresztül lehet eljutni Ázsiába. Itt a határ Ázsia és Európa között. Ez itt Oroszország, itt kelhetünk át Ázsiába, és itt van Szibéria. Itt pedig az északi Jeges-tenger. Ezt csak azért rajzolom fel, hogy tájékozódjanak. Nos, Szibériának ezen a területén a régmúltban elefántszerű állatok – mamutok – éltek, amelyek ma már nem léteznek, tehát igen régen éltek itt. Azt is tudják, hogy ilyen elefántszerű állatok már fent a Jeges-tengernél sem élnek. A mai elefántszerű állatok sokkal melegebb területekhez tartoznak. A különös az, hogy ezek a mamutok, amelyeket mélyen a felszín alatt találtak meg a jeges talajban, olyan frissek voltak, hogy húsukat meg lehetett volna enni, ha valaki szereti azt. Úgy voltak ezek az állatok a jeges földben, mintha a húsukat meg akarták volna enni, és ezért konzerválták volna őket. Tehát sok-sok évezreddel ezelőtt ezek az állatok Észak-Szibériában konzerválódtak, azaz a húsuk frissen megmaradt.

Ha belegondolnak, lehetetlenség, hogy ez a dolog lassan ment volna végbe. Ugyanis ha az ott élő állatok egyszerűen elpusztultak és belekerültek a talajba, akkor természetesen oszlásnak indultak volna, és legfeljebb csak csontmaradványokat lehetett volna találni, ahogyan egyébként történik. De Szibériában egészen friss állatokat találtak. Ez másképpen nem lehetséges, csak úgy, hogy ahol ezek az állatok éltek, igen gyorsan jött egy hideghullám, elborította és elzárta őket úgy, hogy évezredeken át ugyanabban az állapotban maradtak, és így a húsuk frissen megmaradt. Egykor létre kellett jönnie a Földön egy olyan állapotnak, melynek során délről egy hatalmas lökés következett be, amely a vizet felnyomta a jeges területre.(…)

Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy azok a dolgok, amelyek ilyen módon jelennek meg, egyáltalán nem kizárólag a Földtől származnak, hanem összefüggenek az egész világfejlődéssel. Ezért fel kell tennünk a kérdést: mi a helyzet egyáltalán Földünk trópusi és sarkvidéki részével?(…) Természetesen mindnyájan tisztában lehetnek azzal, hogy a Földet semmi sem indítja arra, hogy hirtelen valamit tegyen. Mert honnan kellene, hogy a Föld erőket kapjon ahhoz, hogy valamit véghez vigyen? Az ilyesmi csak a Földön kívüli csillagok hatásától jöhet. Ha tehát elképzelik, hogy itt van a Föld (rajzol), itt vannak a déli területek, az egyenlítői területek déliek természetesen az északiak – hoz viszonyítva akkor itt egy olyan csillagkonstellációnak kell lennie, amely egyszerűen felnyomja a vizet. A csillagok együttállása okozta a víz fellökődését, ami aztán Szibériában azonnal megfagyott, és betemette az állatokat. Ezekből a dolgokból láthatják, hogy a csillagok együttállásának hatalmas befolyása van arra, hogy a Földön hogyan oszlik el a szárazföld, a víz és a jég.(…)

Gondolják el, hogy itt van a Föld (rajzol), és itt kering körülötte a Hold. Úgy rajzoltam le, ahogy látható. Tehát itt kering a Föld körül a Hold, amelynek különösen nagy hatása van az emberre. A Holdon kívül azonban vannak más csillagok is, a Vénusz, a Merkúr, a Nap, a Mars, a Jupiter és így tovább, aztán az állócsillagok. Nos, tisztában kell lennünk azzal, hogy más hatások érvényesülnek akkor, amikor, mondjuk, a Mars a Nap mögött van, vagy ha már tovább haladt és a Nap mellett áll. Ha a Mars a Nap mögött áll, akkor kevésbé hat a Földre, mert a Nap elfedi a hatását. Ha viszont a Mars a Nap mellett áll, akkor erősebben hat a Földre. így mindig a csillagok állásától függ, milyen erősen hatnak a Földre. A csillagok állásának ez a tudománya ma még egyáltalán nem alakult ki, ezért látják az emberek csupán azt, ami a Földön magától megy végbe – jéghegyeket és így tovább, de nem néznek fel a csillagokra.(…)

Képzeljék el, hogy itt van a Föld (rajzol). Itt van az a Föld-darab, amit az emberek korábban ismertek. E fölött vannak valahol a csillagok, természetesen mindezt sematikusan rajzolom le. Az ember ezeknek a csillagoknak a hatása alatt áll. Ez az Amerika felfedezése előtti kor. Az embereknek meghatározott felfogásuk volt. Ha a régi tanácsosok portréit és képeit és megnézik, láthatják, hogy ezek az emberek szilárd felfogással rendelkeztek, két lábbal álltak a Földön. Ez azért van így, mert akkoriban olyan csillagegyüttállások hatottak, amelyekben á csillagok egészen közel álltak egymáshoz. Azóta azonban más csillag konstelláció jött létre. Ha itt van a Föld, a csillagok most sokkal ferdébben állnak, természetesen a rajz ismét sematikus. Ha részletesen rajzolnám, mindegyik kimagaslana. Erre azt mondhatják: az állócsillagok nem változnak? De azok is változnak, csak nem olyan mértékben. Látják tehát, hogy a köztes terület a 15-19. században nagyobb lett. A felfogások oldódtak. Napjainkban megint olyan időszak következik, amikor a köztes terület csekélyebb lesz, amikor a csillagok újra összébb húzódnak. Az állócsillagoknál ez csak kis mértékben van így, de azért ott is meg van. Ha az ember az állócsillagokat is felrajzolja, láthatja, hogy az állócsillagoknak el kell tolódniuk. Az emberek egykor ki voltak téve annak, hogy felfogásukat az egymástól távolabb álló csillagok hatása alakítsa ki. Most azonban megint az egymáshoz közelebb álló csillagok hatására jönnek létre a fogalmak. A világban egészen új csillagkonstelláció jön létre.(…)

Manapság egy olyasfajta csillagegyüttállással van dolgunk, amely a Föld másik oldaláról fejti ki hatását. Ez aztán keresztüláramlik Észak-Amerikán és Grönlandon, átnyomja a hideg levegőt, úgyhogy ma a csillagkonstelláció következtében folyamatosan nagy mennyiségű hideg levegő áramlik nyugatról kelet felé. Nos, azt mondtam önöknek: ha az ember Olaszországba megy, a földfelszín egy bizonyos helyén csak egy papír darabot kell meggyújtania, és füst száll fölfelé. Nem a Föld hozza elő a füstöt, az azáltal jön létre, hogy a levegőt fent felmelegítem, és így hígabbá teszem azt. Nos, a csillagok együttállása ezt a légtömeget nyomja nyugatról kelet felé. Ennek vagyunk itt kitéve, ezért ilyen most a klíma. A nyugatról kelet felé haladó áramlás révén jön létre az a jelenség, hogy a tüzes tömeg a talajon kilökődik. Először odaát Amerikában lökődik ki a nagy vulkánoknál és nagy földrengéseknél, aztán továbbmegy kelet felé. Az Etna és a Vezúv tevékenykedni kezdenek, mert a hullám rajtuk is át halad, és lent rugalmassá válnak. Nem alulról nyomódik ki tehát a láva, hanem azt a csillagkonstelláció hozza a felszínre. Hasonlóképpen, az embernél a vér az agyba nyomul, földön pedig, ahogy áthalad a légtömeg, tüzes gáztömeget dob ki bizonyos helyeken. Ez a helyzet. Minden a csillagokból indul ki.

Ha az emberek megértenék, miért gondolkodnak most másképpen, akkor azt is megértenék, hogy miért lövell ki tüzet az Etna. Ehhez azonban az embernek tudnia kellene, hogy nem lehet őt csupán önmagában nézni, hanem az egész világmindenséggel összefüggésben. Erről van szó. Csakhogy az emberek teljesen elfelejtették, hogy a dolgokat világmindenséggel összefüggésben szemléljék. Valóban nagyon érdekes, hogy az állatok ebben az összefüggésben mennyivel okosabbak, mint az emberek. Az állatok szokás szerint elvándorolnak egy vulkánkitörés előtt, vagy ha valami hasonló dolog közeleg, ám az emberek a helyükön maradnak. Miért mennek el az állatok? Mert ha egy másféle hatás, egy másféle csillag-hatás kezd érvényesülni, akkor az állatoknál a következő történik. Az állatok felépítése a következő (rajzol):

itt vannak a lábai, itt a hátgerince, a csigolyái, itt pedig a feje. Ahogyan a csillag áthalad az égen, az egész hátgerince folyamatosan ki téve hatásának, csigolyáról csigolyára, márpedig ezek összetartoznak; olyan erősen összetartoznak, hogy nekünk embereknek is 28-31 csigolyánk van, éppen annyi, ahány napra a Holdnak szüksége van ahhoz, hogy megkerülje a Földet. Ilyen szoros az összefüggés. Az ember azonban felegyenesedett. Nála csak a fej, ez a darabka fej van kitéve a csillagos égnek. Egyenesen tartja a hátgerincét. Így az embernél csak a vér van kitéve a csillagok hatásának, az idegrendszer nem. Az állatnál azonban az idegrendszer van kitéve a csillagok hatásának. Ezért veszi észre sokkal hamarabb a csillaghatást, mint az ember, és ezért menekül el, ha földrengés vagy vulkánkitörés közeledik. Az ember marad. Hogy az állat elvándorol, és így jelzi számunkra, hogy a csillagok hatnak rá, már ez is bizonyítja, hogy nem tetszés szerint a földből jövő hullámokkal van dolgunk, hanem kívülről hatnak a csillagok. Ez az tehát, amit számunkra ez a világmindenséggel való rendkívül érdekes összefüggés mutat. Az ember nem pusztán földi lény, hanem olyan lény, aki bele van helyezve az egész csillagvilágba.

Nos, természetesen ez is arra indítja az embert, hogy megértse: miután a régi csillagbölcsességet elfelejtette, azt újra meg kell szereznie. Azt mondhatom tehát, hogy az antropozófiával az emberiségnek egy újfajta módon ismét vissza kell kapnia azt, amire szüksége van, különben a kaotikus kuszaság állapotában marad. Mert az egymáshoz közelebb kerülő csillagok megértéséhez már nem felelnek meg a más korokból származó fogalmak, hanem csak azok, amelyeket az antropozófia tud nyújtani.”

Rudolf Steiner: A világ és az ember teremtése; A földi élet és a csillagok hatása ( GA354) – forrás és vásárlás: antropozofia.hu