Ember és gép egymásra hatása
“Most abban a korszakban élünk, amelyet ásványinak nevezhetünk. Feladatunk abban áll, hogy ezt az egész ásványi világot át- meg áthassuk saját szellemiségünkkel. Ezt pontosan meg kell, hogy értsük. Építenek egy házat. Az építőköveket egy kőbányából nyerik. Úgy szabják ki azokat, hogy illeszkedjenek egymáshoz. Mit kapcsolnak hozzá a durva anyaghoz, amit az ásványi birodalomból vettek? A durva anyaghoz hozzákapcsolják az emberi szellemet. Amikor egy gépet megszerkesztenek, akkor szellemüket beleadják a gépbe. Az egyedi gép tönkremegy, porrá válik, egyszer csak összemorzsolódik. Nem marad nyoma sem. Amit azonban a gép elvégzett, az nem múlik el nyomtalanul, hanem egészen az atomokig hatol. Minden atom hordozza a nyomát az önök szellemének, és ez a nyom tovább él. Nem mindegy, hogy egy atom egészen benne volt-e egy gépben, vagy nem. Azáltal, hogy az atom benne volt egy gépben, megváltozott. És ez a változás, amit önök az atomba bevittek, többé nem vész el. A másik dolog, hogy az önök szelleme, azáltal, hogy az atomot megváltoztatták, összekapcsolódik az ásványi világgal, és így az általános tudatra egy maradandó bélyeget nyomtak rá. Éppen ennyire hagyunk mi is nyomot a másik világban.”*
“A szem képeit a fizikai-éteri világban kapjuk, itt pedig a képen kívül a világ többi részének szellemiségét is befogadjuk, tehát nemcsak szellemet hordozunk magunkban, hanem a szellemiség a világ egyéb területeiről is állandóan belénk áramlik. Azt mondhatjuk hát, hogy szemünkkel olyasmit észlelünk a fizikai-éteri világból, ami belül képhatás; e mögött azonban egy nem tudatos, de nagyon reális szellemi folyamat áll. Ezt az ember nem tudja a szokásos tudatával észlelni. Ez a fizikai észleléssel teljesen párhuzamosan zajló szellemi folyamat. Mialatt észlelik ezt a képet, amelynek az utóhatása rövid ideig van meg szemükben, és mialatt megvan az a gondolatuk, amelyet egy kissé megtartanának, de szintén elhalványulna, belsőleg valamilyen szellemi folyamat megy végbe, és visszaemlékezéskor egyszerűen befelé fordítják a tekintetüket és ránéznek arra, ami az észleléskor szellemi módon történt a bensejükben. Ezt még szemléletesen is megvilágítom. Tegyük fel, hogy a külső világban látnak valamit, mondjuk például egy gépet. Képet kapnak a gépről. Goethe leírásának értelmében ez egy röviden megjelenő, majd elhalványuló utóképet ad. Gondolatot is alkotnak a gépről, amely tovább megmarad, de szintén elhalványul. A gép azonban ezenkívül még valamit küld szellemi organizmusukba. Ez a gépnél ugyan nem túlságosan szép, a növénynél például sokkal szebb.” **
* Rudolf Steiner: A templomlegenda és az aranylegenda (GA93) – forrás: antropozofia.hu
** Rudolf Steiner: A Szentháromság titka (GA214) – forrás: antropozofia.hu
