Túl a pártosodáson, új célok felé

“A mai viszonyok olyanok, hogy a közélet csak akkor lehet ismét egészséges, ha elég sokan értik meg a kor valódi társadalmi, politikai-jogi és szellemi követelményeit. Olyanok, akikben megvan a jóakarat és az erő, hogy az ezen a területen szükséges megértést másoknak közvetítsék. De az is igaz, hogy a gyógyulás még meglevő akadályai olyan mértékben fognak eltűnni, ahogy elterjed ez a megértés. Az ugyanis csak politikai, társadalmi babona, hogy ezek objektív jellegű, az emberi megértésen kívül eső akadályok. Ezt csak azok állítják, akik soha nem fogják fel, hogy valójában milyen viszony van az elmélet és a gyakorlat között. Az ilyenek azt mondják, hogy az idealistáknak jó vagy jó szándékú gondolatai vannak ugyan, de “a dolgok állása szerint ezek a gondolatok nem megvalósíthatók”. Nem, ez nem így van, hanem úgy, hogy ma azok az emberek jelentik bizonyos gondolatok megvalósításának egyetlen akadályát, akik ezt hiszik, és megvan a hatalmuk ahhoz, hogy ennek megfelelően tudjanak hatni. És ilyen hatalma van azoknak is, akikhez a korábbi párt-csoportosulások alapján a néptömegek mint „vezérük”-höz csatlakoztak, és engedelmesen követik őket. Ezért a gyógyulás alapfeltétele ezeknek a pártcsoportosulásoknak a megszüntetése, és a gyakorlati megértésből fakadó olyan elképzelések elfogadása, amelyek semmilyen kapcsolatban sincsenek a korábbi pártok vagy csoportok meggyőződésével. Korunk égető kérdése, hogy milyen úton és módon lehet helyettesíteni a pártok meggyőződését ezekkel a független elképzelésekkel, amelyek körül kikristályosodhat az emberek pártállástól független összefogása. Olyan embereké, akik képesek felismerni, hogy a létező pártok idejétmúltak, és hogy korunk társadalmi állapota teljes mértékben bizonyítja elavultságukat.

Érthető, hogy nem lesz könnyű azoknak, akiknek szükségük van erre a felismerésre. A tömegeknek azért, mert nincs erre idejük, és gyakran a szükséges előképzettségük sincs meg. A vezetőknek azért, mert az előítéleteik és a hatalmuk abban gyökereznek, amit eddig képviseltek. E két ok miatt még sürgetőbb, hogy az emberiség valódi előrehaladását korunk párthagyományain túl, ne pedig azokban keressük. Ma nem elegendő csupán tudni, hogy milyen intézményeknek kellene az eddigiek helyébe lépni; dolgozni kell azon, hogy az új elképzelések olyan irányt vegyenek, hogy a lehető leggyorsabban elérjék a pártok megszűnését, és hogy az emberek új célokra törekedjenek. Akinek ehhez nincs mersze, az semmivel sem tud hozzájárulni a társadalmi élet meggyógyításához; és aki abban a babonában hisz, hogy ez a törekvés utópia, az ingoványos talajra épít.”

forrás: Rudolf Steiner: Cikkek és tanulmányok a társadalmi szervezet hármas tagozódásáról és az 1915-1921 közötti időszakról (GA24) – ABG kiadó 2016