Indíték – a Társaságra

“Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” Máté evangéliuma

“Némelykor ez – az alapösztöneiben a valóságot tévesen értelmező jelenkorban – rendkívül nehézzé válik, hogy éppen azokat az igazságokat vegye fel magába, amelyek közvetlenül a fizikai síkkal érintkező határterületet érintik. Mert aminek itt a fizikai síkkal közvetlenül érintkező határterületen érvényre kell jutnia, az jellegénél fogva megköveteli, hogy az ember bizonyos módon azoknak az egészséges, romlatlan lelkületére hivatkozzon, akik erről hallanak.(…) Ha az emberek nem érdeklődnek egészséges módon az objektív világfolyamatok iránt, ha elsősorban csak az érdekli őket, ami velük összefügg, akkor a lelkület gyakran már annyira megromlik, hogy éppen az okkult igazságokat, nevezetesen a határterületről származó igazságokat nem tudják megfelelő ösztönnel befogadni.(…) Nem szabad elfelejteni, hogy a szellemi világról szóló igazságokat nem lehet ugyanolyan lelkülettel befogadni, mint a külső fizikai világról szóló igazságokat. A szellemi világról szóló igazságokat csak úgy tudjuk felvenni a lelkünkbe, ha a bennünk lévő étertestet és asztráltestet valamennyire fellazítjuk; mert különben csak szavakat hallunk. Ilyen lelkiállapotban kell lennünk – és a szubjektív lelkiélet jelenségei számára ez csak egy lelkiállapot –, hogy valamennyire fel kell lazítanunk az étertestünket és asztráltestünket, ha helyesen akarjuk megérteni, hogy mi vonatkozik a szellemi világra. Ennek a fellazításnak csupán eszköznek kell lennie ahhoz, hogy a szellemi világ igazságait megértsük. Nem szabad öncélúvá válnia. Ha öncélúvá válik, akkor nagyon rossz lehet. (…)

Aki a szellemtudományos igazságokat helyesen érti meg, azaz, konkréten követi a vonalat, amivel a fogalmakat jelölik, hogy a szellemi világ megértése megnyíljon előtte, az a maga emberi mivoltában ezáltal felemelkedik, megtapasztalja azokat a dolgokat, amelyeknek jelenleg mindenképpen tudatossá kell válniuk az emberiség üdve és haladása érdekében. Aki a dolgokat a helyes értelemben fogadja magába, az azt is tapasztalni fogja, hogy ösztönei megnemesednek, megjavulnak, hogy már a szellemtudományos igazságok puszta hallása útján a jó irányában fejlődik. Akinek nincs akarata ahhoz, hogy a szellemtudományos igazságokat ilyen értelemben magáévá tegye, aki talán ezeket a szellemtudományos igazságokat valamilyen pusztán személyes érdekből veszi fel magába, mert, mondjuk egy társasághoz akar tartozni, és éppen nem talál jobbat a maga számára, mint az antropozófiait. Egyáltalán, aki személyes érdekből lép be ebbe a társaságba, az azt fogja találni, hogy a szellemtudományos igazságok az alacsonyabb ösztönöket, talán a legalacsonyabb ösztönöket ingerlik fel. Ezért nem meglepő, hogy akik tulajdonképpen nem tartoznak a társasághoz, de egy ilyen előadást meghallgatnak, úgy érzik, hogy az a legalacsonyabb ösztöneiket ingerli fel. Ezt jelenleg azért nem lehet elkerülni, mert a dolgoknak nyilvánossá kell válniuk, és nem lehet határvonalat húzni. A helyeset csak azáltal találjuk meg, hogy éber ítélettel bíráskodunk azok fölött, akik belsőleg jogosan tartoznak egy ilyen mozgalomhoz. Egyáltalán, aki a társaságból való kilépése előtt vagy után valamilyen személyes érdekét érvényesíti, az ezzel csak azt jelzi, hogy soha nem volt alkalmas arra, hogy ehhez a társasághoz tartozzon. Úgy gondolom, hogy a személyes érdekeket nem olyan nehéz megkülönböztetni az objektív megismerésre való törekvéstől.”

Rudolf Steiner: A külsõ világ spirituális háttere, a sötétség szellemeinek bukása I. (GA177) – forrás: antropozofia.hu