Az anyagi világ megfagyott gondolat

“Mi a feladata egyáltalán az embernek földi fejlődése során? A jelenlegi hármas testiséget, amivel rendelkezik, magasabb fokra kell emelnie. A fizikai testét tehát egy magasabb birodalomba kell emelnie, és ugyanígy az éter- és asztráltestet is. Ez a fejlődés kötelező az ember számára. Ez a tulajdonképpeni célja: a három testiséget az isteni világrend három magasabb tagjává kell fejlesztenie.

Magasabban, mint ahol az ember fizikaiságát birtokolja, van egy másik birodalom. De melyik birodalomhoz tartozik az ember a maga természetével? Fizikai természete szerint a fejlődés jelenlegi fokán az ember az ásványi birodalomhoz tartozik. Fizikai testünkben a fizikai, kémiai és ásványi törvények uralkodnak. De szellemi természetünkkel is az ásványi birodalomhoz tartozunk, mert értelmünk csak az ásványi birodalmat fogja fel. Az élet megértését csak fokozatosan tanuljuk meg. A hivatalos tudomány éppen ezért tagadja az életet, mert a fejlődésnek még csak abban a fázisában van, hogy csak a halált, az ásványiságot érti meg. Ugyanakkor ezt a legkifinomultabb módon fogja fel. Ezért az emberi testet is csak annyiban érti meg, amennyiben az halott, ásványi jellegű. Alapjában véve úgy bánik vele, mint valami halott termékkel, amivel az ember úgy dolgozik, mint egy anyaggal a kémiai laboratóriumban. Úgy visz bele más anyagokat, ahogy az ember egy retortában helyez el valamit. Még akkor is, amikor az orvos, aki ma teljesen az ásványi tudományt tanulta meg, a fizikai testet kezeli, ez olyan, mintha az semmi más nem lenne, csak egy gépi termék.

Az emberi test tehát kétféleképpen viszonyul az ásványi birodalomhoz: az ember fizikai teste szerint az ásványi birodalomban valósul meg, és puszta értelmével is csak az ásványi birodalmat érti meg. Ez egy szükséges átmeneti fokozat az ember számára. Ha azonban nemcsak a puszta értelmére, hanem az intuíciójára, a szellemi erejére hagyatkozik, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy olyan jövő felé haladunk, ahol halott ásványi testünk az elevenség irányában fejlődik. És a tudománynak itt előre kell lépnie, elő kell készítenie azt, aminek testi lényünkkel a jövőben történnie kell. A közeli jövőben olyasmivé kell válnia neki magának is, ami az elevenséget önmagában tartalmazza, ami a Földön él, azt eleven mivoltában kell megragadnia. Mert mélyebb értelemben véve igaz, hogy az emberi gondolatok készítik elő a jövőt. Joggal mondja ezért a régi indiai mondás: amit ma gondolsz, holnap azzá leszel.

Az egész világiét nem a holt anyagból jött létre, hanem az eleven gondolatszerűből. A külső anyag az eleven gondolatszerű eredménye, úgy, ahogy a jég a víz terméke. Az anyagi világ megfagyott gondolat. Újra fel kell oldanunk magasabb elemeivé, amikor az életet a gondolatokban megragadjuk. Ha az ásványit fel tudjuk vezetni az elevenségbe, ha az egész emberi természetet átalakítjuk, akkor elérjük, hogy tudományunk az élet tudománya lesz, és nem a holt anyagé. Ezzel a legalsóbb princípiumot – először értelmünkben, aztán később a valóságban is – a következő birodalmakba emeljük. És ugyanígy fogjuk az emberi természet minden egyes tagját – az étertestet és az asztráltestet – egy magasabb fokozatra emelni.”

Rudolf Steiner: A templomlegenda és az aranylegenda (GA93) – forrás: antropozofia.hu

A kép forrás: Besant – Leadbeater : Okkult kémia c. műve