A tudatos szemléletről

“A spirituális jelleg meglátása a Golgotai Misztériummal kapcsolatban szükségszerű, de ennek az egész életre ki kell terjednie. Ez azt jelenti, hogy az emberi tudatnak a tisztán természeti szemléleten kívül egészen más szemléletre kell szert tennie. A dolgok ilyen szemlélése azáltal következik be, hogy az ember megtanulja, hogy sorsának nagy és kis eseményeit a világban tudatosan szemlélje, úgy ahogy érzékelésével nézi az érzéki világot. Ezt úgy értem, hogy ma az ember még kevéssé figyel sorsának alakulására. De nézzünk meg extrém eseteket. Elbeszélek egy esetet, amely elvezethet ahhoz, amire gondolok – egy esetet a sok közül. Ezrével mesélhetnénk ilyenek, számtalan létezik.

Valaki elindul otthonról megszokott sétaútján. Ez hegyoldalon vezet fel egy sziklás fennsíkra, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik. Ezt sokszor felkereste már, úgyszólván megszokott sétája. Egy napon séta közben mintegy a semmiből merül fel a gondolat: vigyázat óvatosan! És szellemében hangot hall, – nem hallucinációt, hanem szellemileg – „miért mégy ezen az úton? Nem mondhatnál le egyszer erről az élvezetről?” Ezt hallja szellemében. Elgondolkozik, kissé félreáll, egy ideig tűnődik – ekkor hatalmas sziklatömb zuhan le, éppen oda, ahová lépnie kellett volna, ha nem áll félre, egész biztosan agyonütötte volna.
Kérem, tegyék fel a kérdést, hogy itt mi hatott sorszerűen. Valami mindenképpen. Az illető tovább él. Élete sok más ember életével kapcsolatos itt a Földön. Mindez megváltozott volna, ha a sziklatömb agyonüti. Itt történt valami. Ha ezt természeti törvények alapján próbálják magyarázni, úgy természetesen nem jutnak el sorsszerűségéhez. Természeti törvényekkel megmagyarázhatják, hogy a sziklatömb miért lazult meg, és miért üti agyon az embert, ha lezuhan, és így tovább. A sorsszerű azonban sehogyan sincs abban, amit a természetnek megfelelően mondhatunk el a dologról, semmi köze sincs hozzá.

Extrém esetet beszéltem el. De kedves barátaim, ilyenekből áll egész életünk amennyiben az élet sorsjellegű lét. Az ember azonban nem figyel rá, nem figyeli meg. Nem figyel ezekre a dolgokra úgy, mint az érzékei útján hozzájutó természeti tényekre. Naponta, minden órában minden pillanatban történnek ilyen dolgok, csak egy extrém esetet írtam le az elmondottakkal. Gondolják csak el, hogy milyen gyakran fordul elő, hogy el akarnak indulni otthonról és egy fél órára feltartják önöket. ― Az apró eseményeket is meg kell néznünk. Ehhez hasonlók az életben ezrével fordulnak elő. Csak azt látják, hogy mi történt a félórai késleltetés után, nem is gondolnak rá, hogy egészen más történt volna, ha fél órával korábban indulnak el!

Így életünkbe valóban állandóan belejátszik egy egészen más világ, a sorsszerű világa, erre a mai ember még egyáltalán nem figyel, mert voltaképpen csak arra tekint, ami megtörténik, nem arra, amit állandóan távol tartanak az életétől. Hiszen nem tudhatják, hogy három órával ezelőtt nem akadályozták-e meg valamiben, ami miatt nem lehetnének itt, vagy talán már nem is élnének. Mindig csak azt látják, aminek a megvalósulásához a legkülönbözőbb módon ható szellemi impulzusok kellettek. A szokásos tudattal általában nem feltételezik, hogy amit életük során tesznek, az együttműködő szellemi impulzusok eredménye. Ha felfigyelnek rá, akkor megértik, hogy a természet világához hasonlóan létezik a sorsszerűség világa is, és ennek tartalma semmiképpen sem szegényesebb, mint a természeti világé. A sorszerű világába belejátszik az, amit az imént leírtam, de az emberi értelem előtt csak egyes részletei világosodnak meg, amikor olyan extrém esetek jönnek létre, mint amit elbeszéltem.”

Rudolf Steiner: A HALÁL MINT AZ ÉLET ÁTALAKULÁSA (GA182) – forrás: antropozofia.hu