Aki kíváncsi, az hamar megöregszik? Az asztráltest ráncossága

“Csak néhány dolognál, amit a lélek átélhet, szeretném megadni Önöknek, hogy akkor milyennek látszik az asztráltest. Tegyük fel, hogy valaki szószátyár, kíváncsi vagy hajlamos az indulatosságra vagy más, hasonló, mondjuk, rossz szokásokra. Ezek a rossz szokások teljesen meghatározott formában fejeződnek ki az asztráltestében. Ha az embert például düh, harag gyötri, főként ha hirtelen haragú, akkor az asztráltestében gumós, megsűrűsödött képződmények mutatkoznak. Tisztátalanná válik. Ezekből a megsűrűsödött képződményekből igen csúnyának látszó, kígyószerű kiemelkedések indulnak ki, amelyek színezetükben is különböznek más szubsztanciáktól. Ez különösen az indulatos embereknél figyelhető meg könnyen. Ha az emberek szószátyárok, akkor ez különösen abban mutatkozik meg, hogy az asztráltest mindenféle megsűrűsödött képződményeket mutat, amelyeket úgy írhatunk le, hogy a megsűrűsödések minden irányban nyomást gyakorolnak az asztráltestben. Ha az emberek kíváncsiak, akkor az úgy mutatkozik meg az asztráltestben, hogy ráncossá válik, bizonyos részei ráncosan petyhüdtek lesznek, és bizonyos részek úgyszólván egymásra lógnak; általános petyhüdtség jelentkezik. Látják tehát, hogy az ember asztrálteste bizonyos módon osztja az asztrális világ általános tulajdonságait, és hogy formáját az ember belső lelki élményeihez igazítja.”