Miként lesz a gondolat az akarat metamorfózisa?

“Ma először is azt kell tisztáznunk, hogy a gondolatot magunkban mint emberben éljük át. Ha tehát az ember gondolati élményéről beszél, akkor ez közvetlen élménye. Gondolati élménye természetesen nem volna lehetséges, ha a gondolatok nem hatnák át a világot. Hogyan is meríthetne az ember gondolatot a világ érzéki észleléséből, ha maga a gondolat nem létezne a világban.
Mármost más fejtegetésekből tudjuk, hogy az emberi fejorganizációt felépítése különösképpen alkalmassá teszi arra, hogy a gondolatot a világból magába fogadja. Gondolatokból formálódott, alakult ki. Az emberi fejorganizáció ugyanakkor azonban előző földi életünkre utal. Tudjuk, hogy az emberi fej voltaképpen az előző földi életek metamorfózisának eredménye, míg az ember végtag-organizációja az eljövendő földi életekre utal. Durván fogalmazva: fejünk úgy jött létre, hogy előző földi életünk végtagjai fejjé alakultak át. Jelenlegi végtagjaink mindazzal, ami hozzájuk tartozik, a következő földi életben fejünkké alakulnak majd át. Fejünkben a jelenben, különösképpen a születés és halál közötti életünkben, a gondolatok működnek. Azt is láttuk, hogy ezek a gondolatok egyúttal az előző földi organizációnk végtagjaiban működő akarat átváltozását, metamorfózisát jelentik. A jelenlegi végtagjainkban működő akarat viszont következő földi életeink során alakul majd gondolattá.
Mindezt átgondolva azt mondhatják: a gondolat az emberiség fejlődése során voltaképpen folyamatosan az akarat metamorfózisából jön létre. Az akarat voltaképpen a gondolat csírájaként jelenik meg. Tehát azt mondhatjuk: az akarat lassanként gondolattá fejlődik. Ami kezdetben akarat, az később gondolattá válik. Ha mi, emberek önmagunkat szemléljük, akkor, ha fejembernek tekintjük magunkat, vissza kell pillantanunk a múltunkra, amikor akarati jellegünk volt. Ha a jövőbe tekintünk, mostani akarati jellegünket végtagjainknak kell tulajdonítanunk, mondván: a jövőben ez lesz a fejünkben kialakuló gondolati ember. Azonban állandóan mind a kettőt magunkban hordozzuk. A világmindenségből mintegy az hoz létre bennünket, hogy a múltból eredő gondolat összeszerveződik bennünk a jövő felé igyekvő akarattal.
Az ember külső organizációja azt a valamit fejezi ki, ami őt a gondolat és az akarat egybeáramlásából mintegy összeszervezi. Ez az újraszervező erő különösen a szellemtudományi kutatás szempontjából nézve válik szemléletessé.
Akinek a fejlődése eléri az imaginatív, inspiratív és intuitív megismerést, az nemcsak a külsőleg látható fejet látja meg az emberen, hanem objektíven látja a fej révén létező gondolati embert is. Mintegy rálát a gondolatokra. Így azt mondhatjuk: az ember születése és halála közötti átlagos képességeinek a fej olyan alkata felel meg, amilyennel éppen rendelkezik. Az imaginációval, inspirációval és intuícióval kifejlesztett megismerés révén láthatóvá válik – a szó átvitt értelmében – az a fejorganizációt megalapozó gondolati erő is, amely régebbi inkarnációkból érkezett.”

Rudolf Steiner: Híd a világ szellemisége és az ember fizikai léte között (GA202) – forrás: anzropozofia.hu