Damanhur
Az együttélő közösségeket bemutató sorozatunkban most az olaszországi Damanhurt ismerhetjük meg
„A Damanhur alapítója, Falco Tarassaco által kidolgozott damanhuri filozófia a pozitív gondolkodáson, a cselekvésen és azon az ideális életfelfogáson alapul, miszerint minden ember azért él, hogy saját értékeit mások szolgálatára szentelje, hozzájárulva ekként az egész emberiség fejlődéséhez. Az élet egy utazás az öntudatosság elérése felé, hogy létünk alapvető kérdéseire önmagunkban találjuk meg a válaszokat, egybevetve és kicserélve azokat másokéival, azaz becses útitársainkéival a belső átalakulás felé vezető úton. Egy utazás tehát, mely alatt a humor, a játékra való hajlam, elavult felfogásaink és szokásaink megváltoztatásának szándéka . . . ezek mind lényegbevágóak énünk jobbik részének aktiválása érdekében.(…) Damanhur filozófiája, melyet alapítója, Falco Tarassaco inspirált, a pozitív gondolkodáson, a cselekvésen és azon a felfogáson alapszik, miszerint minden ember azért él, hogy valamit önmagából másokra hagyjon, s ezzel részt vegyen az egész emberiség fejlődésében.
A damanhuri spirituális látásmód szerint az emberi lények részét képezik a spirituális ökoszisztémának, ahol rajtuk kívül különféle erők és finom intelligenciák vannak jelen. Ez utóbbiakkal igen fontos a megfelelő kapcsolat tudatos kialakítása és megszilárdítása. Ebben az ökoszisztémában találjuk meg különböző formákban azokat az entitásokat, amelyekhez az emberek kezdet óta hasonlítani szeretnének: a mítoszokban szereplő, erdőkben élő természeti lelkektől* a különféle természeti népekhez*, kultúrákhoz és mérvadó vallásokhoz kötődő istenségekig.
Az emberi lények azért is részei ezen ökoszisztémának, mert hordozói egy-egy, kezdetben lappangó isteni szikrának (scintilla divina). E szikra azonban újra felizzítható, és a damanhuri spirituális ösvény éppen ennek az isteni szikrának a felizzítását tűzi ki célul, mely közelebbről a mindannyiunkban jelenlevő pozitív képességek felébresztését jelenti. Életre kelteni eme Isteni Eredetet (Principio Divino) azt jelenti: felismerni, hogy a spiritualitás létezésünk minden pillanatát át- meg átjárja, napi 24 órában, születésünktől halálunkig.
Damanhurban az emberek és istenek közötti viszony ideális formáját az úgynevezett Hármasság* (Triade) testesíti meg. A Föld népeinek istenségei, melyek az idők során gyakran egymástól elkülönülve, vagy egymással konfliktusban voltak, a Hármasságban egymással teljesen harmonikus kapcsolatban állnak. Közülük azok, amelyek hasonló karakterűek és mítoszaik is hasonlóak, egymással szorosabb egységbe kerülnek, hogy kialakulhasson egy új planetáris szövetség az isteni erők és az emberiség között, s hogy e szövetség képes legyen kiváltani az emberi létezők egymás közötti egységének tudatos és érzelmektől áthatott megélését, az egymástól való elkülönülés ellenében.
A damanhuri spirituális ismereteket a Meditációs Iskola (Scuola di Meditazione) őrzi és közvetíti. Az Iskola nyitva áll bárki számára a világon, aki részesedni szeretne tudományából. Falco Tarassaco tanítása alapján két fejlődési szint elérését tűzi ki célul: elmélkedésekkel és ismeretek közlésével segíteni mindenkinek saját élet-küldetésének kiválasztásában, mégpedig „A Spirituális Szabadság eléréséhez vezető út”* (Percorso di Libertá Spirituale) bejárása által; valamint elmélyedni a spirituális és ezoterikus Megismerés (Conoscenza) különféle témáiban, mégpedig a Meditációs Tanfolyam (Corso di Meditazione) keretein belül. (…) Egész Damanhurban, vagyis minden hozzá tartozó területen tiltva van a dohányzás, még a vendégek számára is. E tilalom 1975 óta van érvényben, az alapítók indoklása szerint: alkalmat adva vele szilárdabbá tenni az önfegyelmet, és gyakorolni az odafigyelést nem pusztán önmagunkra, hanem másokra és környezetünkre is tekintettel. A dohányzási tilalmat, önfegyelmező értéke miatt, Damanhur Alkotmánya is szentesítette, mely utóbbi – egyébként – más témákat érintve is erősen kihangsúlyozza az önkontrollra és a viselkedésbeli túlzások elkerülésére való képesség fontosságát. (…)
A damanhuriak egyfajta felettébb progresszív közösségként határozzák meg, és a „Nép” (Popolo) névvel illetik önmagukat. E közösség különféle etnikai hátterű és kultúrájú emberekből áll, akiket a negyvenévnyi együttélés, valamint a közös célkitűzés tart össze. Ez az erős kollektív identitás tette lehetővé, hogy kialakuljon egy összetett, részleteiben kidolgozott társadalmi modell, amely a szolidaritáson, a kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapul; s tette lehetővé, hogy ezzel Damanhur a földkerekség jelenleg leghosszabb történelmet magukénak valló közösségeinek egyikévé váljon.
A damanhuri spiritualitás gyökerénél annak tudatosítása áll, hogy az egyéni megvilágosodás csak a másokhoz fűződő kapcsolati erők bevonásával érhető el. Az e cél felé való közeledés mélyrehatóan átalakítja egyéniségünket, más szóval, individuumunkat: felismerni önmagunkat másokban, ráhangolódni a közös lélegzés ritmusára, megtanulni az együttgondolkodást anélkül, hogy elveszítenénk saját egyéniségünket, sőt, egyre inkább értékelve azt . . . e lépések megtételével valósulhat meg, amit Damanhurban szuperindividuumnak (superindividuo) hívnak.
E kifejezéssel arra a kollektív képességre utalnak, mely a szeretet és a kölcsönös tisztelet révén sokakat egybeforraszthat, hogy ekként magasabb szintet lehessen elérni, mint egyéni jellemvonások egyszerű összegzésével; hogy valóra válhassanak más módon megvalósíthatatlannak tűnő álmok; s hogy felébredhessen az a bizonyos isteni, teremtésre képes belső kis csíra.
Ennek a tökéletesedés felé vezető ösvénynek a feltérképezése teljes lendülettel zajlik Damanhurban, jelenleg ez képviseli a legfontosabb kollektív spirituális célt. Minden damanhuri törekszik, hogy képességei legjavát vesse latba ebben a folyamatban, azzal a meggyőződéssel, hogy egy ilyen összefogás létrejöhet akár emberek százai között is, s így megvalósulhat a többszáz damanhuri között is.
Bárki, aki osztozni kíván e kutatómunka szellemiségében, csatlakozhat Damanhur szellemi-lelki világközösségéhez, azaz a Spirituális Néphez (Popolo Spirituale), amely minden tekintetben kiterjesztése a damanhuri progresszív közösség, azaz a Nép (Popolo) eszméjének, képviselve ekként az egyetemes emberi és szellemi értékek köré szerveződő, a világ minden népére kiterjedő egységesítő törekvéseket. Ennek jegyében a Spirituális Népnek még olyan – a világ minden táján élő – emberek is tagjai, akik a megvalósítás részleteiben a damanhuritól jelentősen különböző filozófiát, illetve hitet gyakorolnak.(…)
Azok a polgárok, akik a közösségi létformát választják, akiket ezért „A-szintű polgároknak” is neveznek, különálló nagy házakban laknak, 15-25 személyből álló, úgynevezett nucleo-családot formálva. Ugyanazon a lakóhelyen házaspárok, gyermekes házaspárok, egyedülállók, fiatalok és idősebbek élnek együtt, hogy így lehetőség nyíljon a különböző korosztályok közötti tapasztalat-cserére. Mindenkinek megvan a saját személyes lakótere, míg a közös helyiségek – mint a konyha, illetve a találkozásokra szánt helyek – használatában mindenki másokkal osztozik.
Minden damanhuri megválaszthatja, hol és kivel szeretne együttélni . . . szem előtt tartva saját személyes hajlamait, saját céljait és természetesen, a közösségi házak által felajánlott lehetőségeket. A gyerekek szüleikkel élnek együtt, ám minden polgár felelősnek érzi magát jólétükért, és részt vállal gondozásukban, eltartásukban. A családban élő idősek számára mindenki igényeit kielégítő módon vannak az egyes helyiségek berendezve, hogy lehetőségük legyen megélni az együttlétet az egész lakóközösséggel.
A javak, terhek és tapasztalatok megosztása kiterjed az élet több területére, és számos alkalommal nyílik rá mód: egyrészt a heti rendszeres találkozókon, ahol személyes támogatások és kritikák adhatók és kaphatók, ahol döntések születhetnek, s így fejlődhetnek a jövőbeli tervek; másrészt a közösség ügyeinek intézésében, amikor terítékre kerülnek a mindennapi ellátási-, fenntartási- és lakbérköltségek, a ház és a terület igazgatási ügyei . . . és így tovább; harmadrészt a különféle szerepkörök és felelős-funkciók szétosztásában, szem előtt tartva a magas életminőség fenntartását.
Az A-szintű polgárok saját megbízottakat választanak azokba a szervezetekbe, melyek a különféle szakterületeket irányítják, beleértve ebbe az egy éven át betöltött családfői státuszt is, melyet itt úgy hívnak: „nucleo-vezető” (caponucleo), illetve „régens” (reggente). Az A-szintű polgársághoz való csatlakozással részvétel jár együtt a különféle célú társulások aktivitásában, melyek gondoskodnak róla, hogy a közösségi élet annak megannyi aspektusában megnyilvánulhasson.
Nagy jelentőségűek azok a mély érzelmi kötődések, melyek kialakulnak e nagy családokban élők között: a szolidaritás, a bizalom és a kölcsönös elfogadás mindezeknek olyan alkotóelemei, melyek lehetővé teszik a felülemelkedést az esetleges (bár minden együttélési formában természetesnek mondható) konfliktusokon, s teszik ezt együtt humorral és – persze – jó konyhával!
Damanhur 1975-ös alapításának idejében részvételi formaként egyedül a bentlakó, azaz az A-szintű polgárság intézménye létezett. Az évek múltával, a közösségek megszilárdulásának első fázisa után, sok érdeklődő kezdett közeledni Damanhurhoz, akiket vonzott az itteni élet és filozófia sokoldalúsága, viszont tartottak a 20 vagy több tagú családokban való együttéléstől. Ezekben az időkben alakultak ki a polgárság különböző fokozatú szintjei, mint B, C és D, lehetővé téve ezzel bárki számára, aki összhangban érzi magát Damanhur alapelveivel és gyakorlatával, hogy tekintettel eltérő elvárásaira és igényeire is helyet kapjon a Szociális Testben.
A bentlakó polgárokhoz hasonlóan a nem-bentlakók is aktívan részt vesznek a spirituális, művészeti és kutatási tevékenységekben. Többségük Canavese-ben él, az egyes közösségek szomszédságában fekvő területeken: saját magánházaikban, illetve városok-községek vagy éppen farmgazdaságok lakásaiban; egyedül vagy családjukkal, olykor pedig kisebb együttélő csoportokat formálva . . . persze, jóval kisebbeket, mint a damanhuri közösségek.
Sokan közülük naponta vesznek részt a benti közösségek különféle kezdeményezéseiben, mások teszik ezt lehetőségeik és időbeosztásuk szerint. Viszont mindannyian kötődnek azokhoz a közösségekhez és azokhoz a Spirituális Utakhoz, amelyek iránt vonzalmuk az idő előrehaladtával egyre inkább stabilizálódott.
A nem-bentlakó polgárok kisebb hányada Olaszország és a világ távolabbi városaiban él. E polgárok évente több alkalommal jönnek el Damanhurba, aktív részvételük foka azonban erősen függ lakóhelyük távolságától, illetve személyes elköteleződéseiktől. Közülük viszont világszerte sokan foglalják le magukat spirituális Damanhuri Központok (Centri di Damanhur) létrehozásában, illetve vezetésében, ahová rendszeresen eljárnak damanhuri instruktorok, hogy tanfolyamokat, konferenciákat, szemináriumokat tartsanak.
Kíváncsivá tesz Téged Damanhur? Meg akarod tapasztalni három hónapon keresztül, milyen is damanhuri polgárnak lenni? Ahhoz, hogy ezt megtehesd, kialakítottuk az ideiglenes polgárság intézményét, rövidebb nevén: az „Új Élet” (New Life) programot. Ez magában foglal egy beilleszkedési lehetőséget valamelyik közösségbe, bekapcsolódván ezzel a polgárok mindennapi életébe, mialatt mód nyílik előadások látogatására a következő témákban: olasz nyelv, damanhuri filozófia, történelem és spiritualitás, valamint a Falco Tarassaco által áthagyományozott ismeretek.
E program – természetesen – ugyanúgy magában foglalja a dohányzástól való teljes önmegtartóztatást a polgárság három hónapja alatt. Eltérően azoktól a látogatóktól, akik vendégként töltenek el egy-egy időszakot Damanhurban, akik nekik megfelelő körülmények közt kapnak szállást, és a Damanhuri Vendégfogadó Iroda & Egyetem (Damanhur Welcome Office & University) által szervezett programokon vesznek részt, az Új Élet program polgárainak alkalma nyílik belső látószögből megismerni a damanhuri valóságot: aktív részesei Damanhur mindennapi történéseinek, találkozókon vesznek részt más polgárok kíséretében, és jelen vannak minden döntéshozatalkor, illetve különféle megosztási alkalmakkor is.
A három hónap során minden résztvevő legalább két-két közösség életét tapasztalhatja meg, hogy ezáltal mód nyíljon kapcsolatba lépni különböző személyekkel, és bepillantást nyerni eltérő együttélési formákba.
Befogadni ideiglenes polgárokat . . . ez kellemes és hasznos tapasztalat az évek óta közösségben élő damanhuriak számára is: találkozni különféle tájak nyelveivel, különféle kultúrákkal, életgyakorlatokkal; szembesülni életfelfogásokkal egyrészt hétköznapi témákban, mint például az ételkészítés, másrészt mélyebb témákban, mint például a gyereknevelés, a környezet iránti tisztelet, a spirituális látásmód . . . mindez a gazdagodás további forrása mindenki számára.
A három hónap eltelte után az ideiglenes polgárok visszatérnek oda, ahonnan érkeztek, vagy pedig, ha kívánják, megkezdik próbaidőszakukat, hogy immár bentlakó damanhuri polgárokká válhassanak. Ha nem áll rendelkezésre három szabad hónap, létezik egy ehhez hasonló, tíznaposra sűrített, intenzív, úgynevezett Aminé-program, ugyanúgy Damanhur belülről való felfedezésére.
Damanhurban már a kezdeteknél döntés született, hogy kialakítanak egy világosan körvonalazható társadalmi szerveződést; hogy megfogalmaznak olyan filozófiai alapelveket, melyek inspirálják a közösségi életet; s hogy teszik mindezeket egy Alkotmányra alapozva. E döntést az a meggyőződés motiválta, hogy sok különböző ember mindennapi együttélésének sikere – még akkor is, ha ugyanazok az eszmények lelkesítik őket – csak tiszta és könnyen elsajátítható értékekre és szokásokra alapozva valósulhat meg. A damanhuri élet megannyi aspektusának gondjait viselő szervezeteket maguk a polgárok választják, és minden kijelölt társadalmi megbízatás alá van vetve ugyanazon választók értékelési és felülvizsgálati jogának.
Negyvenévnyi története során Damanhurban az élet minősége kezdettől fogva exponenciálisan növekedett: manapság már több száz hektárnyi területtel lehet számolni, rajta sok-sok környezetbarát építésű házzal; kialakultak a polgárok és vendégek elszállásolását-ellátását szolgáló struktúrák, a produktív alkotó-terek; kiformálódott a biogazdálkodás, a megújuló energiák használata minden közösségben; megalakult egy családias iskola a 14 év alattiak számára, egy integrált gyógyászati központ . . . és itt folytatódhatna a sor még olyan vívmányokkal, melyek változatosságban és minőségben több szempontból is gazdagítják az itteni életet.
A damanhuriak szorgalma, szolidaritása és terheik-javaik kölcsönös megosztása olyan értékek, melyek lehetővé tették a közös kincsek gyarapodását, így azok mindenki számára hasznossá és használhatóvá váltak. Damanhurban a nehezebb helyzetben lévők támogatása kötelező, hasonló módon az idősekhez, gyerekekhez, várandós anyákhoz. Minden polgár számára, függetlenül az általa kifejtett aktivitás milyenségétől és a neki juttatott állami támogatás mértékétől, emelt szintű segélyszolgáltatás garantált. A gyerekek tanulmányait és utazásait a velük lakó egész közösség támogatja, mert nevelésük mindenki számára érzékeny téma és közösen szétosztott feladat.
A belső egészség-megőrzési rendszer is finoman kidolgozott, mindenki számára lehetővé teszi, hogy megfelelő gyógymódot válasszon: a damanhuri hagyományos orvoslás – pranoterápia, szelíd-gyógyítás, természetgyógyászat – mellett létezik általános orvosi rendelés is több, különböző szakirányú, nagyobbrészt damanhuri polgárságú orvos részvételével, akik így sokféle szakorvosi szolgáltatásról tudnak gondoskodni, ellátván ekként mind a damanhuriakat, mind a környező vidéken lakókat.
A fentebbiek bizonyítják, hogy egy jól szervezett közösség a szociális stabilitás egyik alapeleme, mert jelentősen hozzá tud járulni az általa is lakott tágabb környezet jólétéhez, ezzel együtt pedig úgy a bentlakók, mint a közösség szolgáltatásait igénybevevő kívüllakók életminőségének emeléséhez.”
forrás: ahimszajoga.hu
ajánljuk: damanhur.hu