Georg Kühlewind: Antropozófiai függelék I. – IV.
Az alábbi függelék Georg Kühlewind: Az antropozófiával való foglalkozás című tanulmányából származik. Rudolf Steiner fontosabb megállapításait, idézeteit tartalmazza pontokba szedve.
I. Hogyan kezeljük a képi leírásokat?
A szellemi világ küszöbén (GA 17; Utószó)
„Az érzékfölötti világban szerzett tapasztalatainkat jól kifejezhetjük az érzeti [érzékszervileg észlelhető] világból vett képek segítségével. Mondhatjuk például azt, hogy egy lény egy színben mutatkozik meg. Csak éppen, aki egy érzékfeletti lény megnyilatkozásának ilyen leírásával találkozik, sohase tévessze szem elől: az igazi szellemi kutató egy ilyen szín megadásával azt akarja mondani, hogy olyan élményt él át, amit lelkében úgy tapasztal, ahogy a közönséges tudat a szóban forgó színt érzékeli. Aki egy ilyen leírással azt akarja kifejezni, hogy amit tudatában átél az azonos az érzékelhető színnel, az nem szellemi kutató, hanem látomásai vagy hallucinációi vannak…
Vannak emberek, akiknek éppen az okoz csalódást, ha a szellemi kutató kénytelen azt mondani, hogy amikor az érzeti világból vett képeken keresztül fejezi ki magát, akkor csak képszerűen utal arra, amit látott. Az ilyen emberek ugyanis nem arra törekszenek, hogy megismerjék az érzeti világtól különböző érzékfeletti világot, hanem szeretnék az érzeti világ valamilyen hasonmását érzékfeletti világnak tekinteni. Ez az érzékfeletti legyen finomabb, „éterikusabb”, mint az érzeti világ, de a világért se támassza azt a követelményt, hogy az érzetiektől különböző képzeteket kelljen alkotniuk. De aki valóban közeledni akar a szellemi világhoz, annak rá kell szánnia magát új képzetek megalkotására. Aki nem akar mást elképzelni, mint az érzeti világ áttetszővé vált páravázát, az soha nem tapasztalhatja meg az érzékfeletti világokat.” (Lásd még: A világ és az ember [Theosophie; GA 9] című könyv VI., A három világ [Die drei Welten] című fejezetét.)
II. Az érzékfölöttire vonatkozó intellektuális spekulációkról
A természet megfigyelése, matematika, tudományos kísérlet és megismerési eredmények az antropozófia szempontjából (GA 324; 1921.3.19.)
„Az a szellemtudomány, amiről itt beszélünk, semmit se ad az ilyen, pusztán analógiákon alapuló következtetésekre, hanem csakis a közvetlen szellemi látásra. Ezért mindig újra hangsúlyozni kell, hogy az olyanféle témák előtt, mint például a Föld organizmusa, előbb az imaginatív képzelet-alkotásról kell beszélni, mert a Föld maga teljes lényében nem adódhat az analógiával kombináló intellektus, hanem csakis az imaginatív képzelőerő számára.”
Mi az okkult fejlődés jelentősége az ember Énje és burkai számára? (GA 145;1913.3.24.)
„A tapasztalat egyre inkább azt mutatja, hogy a magasabb dolgokban – a spirituális élet dolgaiban – éppen ennek az okosságnak, ennek az éleselméjűségnek nincs a legkisebb értéke sem, noha a lehető legtöbbet kell magával vinnie belőle a fizikai szintről való kiindulásból annak, aki a magasabb világokba vezető útra akar lépni.”
III. A tartalmakra való emlékezésről és a „lélek állapotáról”
Földi tudás és égi megismerés (GA 221;1923.2.18.)
„Teljesen mindegy, hogy valamely materialista természettudós nyomán azt mondjuk-e, hogy erszényesek, ember-majmok, majom-emberek, emberek, vagy pedig azt, hogy az ember fizikai testből, étertestből, asztrál-testből és én-ből áll. Ez csak egy másik gondolat, de a lélek állapota ugyanaz. A lélek állapota csak akkor változik meg, ha az ember és a természet kapcsolatának ez a szellemi felfogása élővé válik az emberben. De ez csak akkor lehetséges, ha a megismerésben ugyanaz az érzés, ugyanaz az érzékenység, ugyanaz a lelki állapot működik, mint amelyik a szeretetben él.”
Korunk szociális alapkövetelménye a megváltozott időkben (GA 186; 1918.12.12.)
„Önök is bizonyosan észreveszik, hogy a tartalmakra való emlékezéssel, azok kényelmes megtartásával semmit se lehet elérni az igazi szellemtudományban. Az ember elfelejti a dolgokat, mindig újra gondozni kell őket, de éppen ez a jó, éppen ez a helyes, ha mindig újra megerőltetjük magunkat. Éppen az ugyanis, aki a szellemtudomány területén meglehetősen előrehaladott, minden nap megkísérli szemügyre venni a legelemibb dolgokat, míg a többiek röstellik ezt. A szellemtudományban semmi se függhet attól, hogy valamit az emlékezetünkbe véstünk, mert csak az a fontos, hogy a jelenlét átélésébe emeljük azt, amivel foglalkozunk.”
Mint fent (GA 186; 1918.11.29.)
„Ezek a módszertani kérdések a legfontosabbak a szellemtudomány területén, amelyre oly nagy szükség van korunkban. Sokkal fontosabb, hogy mit csinál a szellemtudomány a lelkünkből, mint az, hogy absztrakt ismereteket szerezzünk erről vagy arról az igazságról.”
IV. Az egészséges emberi értelemről
Élő természet-megismerés, intellektuális bűnbeesés és szellemi kiemelkedés a bűnből (GA 220; 1923.1.26.)
„A ma elterjedt hétköznapi tudat ugyanis már csak azáltal is részese a bűnbeesésnek, hogy tud róla. Az intellektualizmus ma már magán viseli a hanyatlás jeleit, mégpedig olyan erős hanyatlásét, hogy ha az intellektuális kultúra olyan marad amilyen, akkor szó sem lehet arról, hogy az emberiség elérje a Föld célját. Fontos tudnunk, hogy ma az emberi lélek mélyén olyan erők működnek, amelyek bizonyos értelemben jobbak, mint az a tudati kultúra, amely eddig tért hódított.” „És a középkori gondolkodás egy lényeges vonása azáltal került a mai gondolkodásba, hogy a gondolkodást magát csak annyiban vesszük figyelembe, amennyiben a külső természetre irányul, hogy a gondolkodás folyamatát tulajdonképpen egyáltalán nem vesszük figyelembe. Nem adjuk át magunkat olyan megfigyelésnek, amely magára a gondolkodásra irányul. Magát a gondolkodást, a maga belső elevenségében, nem vesszük észre.”
(Georg Kühlewind megjegyzése: Hiányzik a tudati lélek mozdulata, amely a figyelmet magukra a tudati folyamatokra irányítja, nemcsak termékeikre.)
„De az lehetetlen, hogy az a megismerési áramlat, amely azután Darwinhoz vezetett, és amely máig is uralkodó a hivatalos tudományban, valaha is eljusson az igazsághoz. Mert a félreértett bűnbeesés tönkretette a gondolkodást, hanyatláshoz vezette. A helyzet sokkal komolyabb, mint ahogy manapság hajlamosak vagyunk tudomásul venni.”
Hogyan juthatunk a szellemi világ megértéséhez? (GA 154; 1914.5.12.)
„Kíséreljük meg egyszer megérteni, hogy egy mai, a szellemtudomány által nem különösebben megérintett világpolgárnak, a korunkban uralkodó szemléletek szülöttének milyen viszonya van a szellemtudományhoz. Hallja ezt és azt, hallja, hogy ezt-azt beszélik a szellemi világról. Mit tesz szükségképpen? Nem tehet mást, mint, hogy a hallottakat meglévő képzetei segítségével próbálja megérteni… Csak hát a mai hétköznapi világpolgárnak nincsenek olyan képzetei, amelyek érthetővé tehetnék számára azt, amit a valódi szellemtudomány a szellemi világról mond. Egyelőre hiányzanak a megfelelő képzetek, fogalmak, ideák. Megkísérli a hallottakat áthatni meglévő fogalmaival, amelyek azonban egészen más oldalról származnak. Hogyan ne értse akkor félre az egészet? Hogyan tételezhetjük fel egyáltalán, hogy bármiféle megértést is tud tanúsítani?”
Szellemi és társadalmi átalakulások az emberiség fejlődésében (GA 196; 1920.1.18.)
„De aminek a leginkább híján vagyunk a jelenben, az nem ám az érzékfeletti tapasztalás, hanem az egészséges logika, a valóban egészséges gondolkodás és mindenekelőtt az igazsághoz való hűség ereje. Abban a pillanatban, amikor ez az erő elvész, elsorvadnak az érzékfeletti tapasztalások és az emberek nem jutnak el az ilyen tapasztalások megértéséhez.” „Mindazzal, amivel a ma embere megfelel a materialista kor követelményeinek, sötétségbe borítja azt a teret, ahol a szellemi világokkal találkozhatna. Az emberek ma azt szokták meg, hogy a test funkcióinak megfelelően gondolkodjanak. Erre már fiatal korától szoktatják az embert. Csakhogy az egészséges emberi értelem nem az, ami a test alapján kifejlődik.”
Az ember az okkultizmus, a teozófia és a filozófia fényében (GA 137; 1912.6.5.)
„Annak belátásához, hogy nincs olyan igazság, amely ellentétben áll a teozófiával, folyamatos, rendezett gondolkodásra van szükség. Csakhogy az ilyen gondolkodás nemcsak nagyon ritka, de ráadásul rendkívül nehezen szerezhető is meg.”
A golgotai misztérium előzményei (GA 152; 1913.5.1.)
„ […] de ha egyszer fölfedezték, és az emberi értelem közönséges, normális nyelvén kimondták [a szellemtudományi igazságokat], akkor bármely emberi lélek megértheti őket, aki az ilyen megértés útjában álló akadályokat el akarja takarítani belsejéből.”
„ […] csak ha ez a lélek szabaddá teszi magában a rendelkezésére álló teljes morális bátorságot, hogy legyőzhesse az ahrimáni akadályokat.”
Emberré válás, világ lélek és világszellem 2. rész (GA 206; 1921.8.14.)
„Ha a megfelelő világokból származó tapasztalatokat ilyen érthető ideákba öntötték, akkor elkezdhetünk velük foglalkozni. De ehhez képessé kell magunkat tenni valamire, amihez még nem kell okkult iskolázás: képessé kell magunkat tenni ideák megalkotására. Persze éppen erre nem képes ma a legtöbb ember, legkevésbé a mai tudósok. A legtöbb ember ahhoz van szokva, hogy csak olyan ideái legyenek, amelyek a külső, érzeti világból származnak. És a matematika kivételével semmilyen területen sem vagyunk hajlandóak olyan ideák megalkotására, amelyek azután önmagukban követhetőek. Minden, amit a szellemi kutató mond, követhető, ha kifejlesztjük azt az akaratot, amellyel ilyen ideákat követni tudunk, és akkor fogalmilag, idea szinten tulajdonképpen mindent ellenőrizhetünk. De ezt akarni kell. Ehhez éppen az tartozik […], hogy túllépjünk azon, amit ma az elismert tudományos gondolkodási módszerek címén elsajátítunk, és ami egyáltalán nem egyeztethető össze az egészséges emberi értelemmel…”
(Georg Kühlewind megjegyzése: A Steiner halála óta eltelt évtizedekben a tudat megbetegedése annyira előrehaladt, hogy ma alig érhető el az „egészséges emberi értelem” tudati gyakorlatok nélkül, melyeknek kezdetben higiéniai feladatuk van.)
A halál rertélye (GA 159; 1915.6.19.)
„Világosan kell látnunk, hogy az nem elég, ha csak elhatározzuk magunkban, vagy bebeszéljük magunknak, hogy már egészen túl vagyunk a materialista kor előítéletein […] Ezek ugyanis nagyon mélyen gyökereznek gondolkodási szokásainkban, és különösen azok, amelyek közvetlenül nem materialista előítéletek ugyan, de azokkal szorosan összefüggnek. A materialista előítélettel, az egész materialista világnézettel függ össze, hogy az ember bizonyos értelemben nem képes átfogó gondolkodást kialakítani. Bármennyire a középpontba állította is a mai kor az észt és a logikát, a valóban éles elme, éles logika a legkevésbé sincs azoknak a birtokában, akik korunk tudományos vagy egyéb kulturális törekvéseinek élén akarnak járni. A mai ember valójában nem törekszik a gondolkodás teljes világosságára.”
Az ember és az emberiség fejlődése, a materializmus karmája (GA 176; 1917.6.26.)
„De ezt az egészséges emberi értelmet először fáradságosan ki kell alakítani, mert ma nem adott. Először ismét meg kell szerezni azáltal, hogy az antropozófia által megadott úton helyreállítjuk a szellemi világgal való kapcsolatot, mely korábbi időkben atavisztikusan adott volt, de ma nem az.”
(Georg Kühlewind megjegyzése: Ez nyilvánvaló utalás a gyakorlási útra. A következő szövegből kiderül, hogy Steiner milyen követelményeket támasztott az egészséges emberi értelemmel szemben.)
A szellemtudományi megismerésen alapuló szociális megértés (GA 191; 1910.10.18.)
„Amíg azt hisszük, hogy ami kint van [tehát amit látunk], az valami külső, és ami bent van [vagyis a koponyán belül], az valami belső, addig egyáltalán nem juthatunk el oda, amit mindig újra úgy hívok, hogy a szellemtudományi tények belátása egészséges emberi értelem segítségével; mert a szellemtudományi tényeket csak akkor láthatjuk be, ha elfogulatlan szemléletből indulunk ki.”
A szociális rejtély belső szempontja (GA 193; 1919.6.12.)
„De hát mit jelent az, hogy [az emberek] nem értik [a szellemtudományi közléseket]? Nem mást jelent, mint: csak a fizikai agyat akarom használni a megértéshez, nem akarok más gondolkodást megtanulni, mint amelyik lustán a fizikai agyra támaszkodhat. Ezzel persze nem lehet megérteni az antropozófiai világnézetet. Nem arról van szó, hogy annak, aki meg akarja érteni, szellemi látónak kellene lennie, de gyakorolnia kell azt a gondolkodást, amely nem a fizikai agyhoz kötött. És ami az antropozófiai irodalomban megtalálható és egészséges emberi értelemmel – és ez nem támaszkodik az agyra, mert csak a beteg, materialista értelem agyhoz kötött –, ami tehát ebből egészséges emberi értelemmel megtanulható, az fokozatosan nevel ki egy olyan gondolkodást, olyan érzést, olyan akaratot, amely fel tud nőni a jelenkor megfelelő eseményeihez.”
Filozófia, kozmológia és vallás az antropozófiában (GA 215; 1922.9.7.)
„Az absztrakt gondolkodás, és ma csak ez ismert, a fizikai testet használja eszközül. E gondolkodás átélésének eszköze a fizikai test, és ez a fő jellemvonása annak, amit az emberiség az újabb időkben elért, amikor is teljesen tudatára ébredt önmagának. Egy olyan gondolkodás, amelyet a fizikai test segítségével vívtunk ki, a szellemi világgal szemben tulajdonképpen nem helyénvaló… A gondolkodás így olyan elemben él, amely nem saját őseleme.”
A golgotai misztérium előzményei (GA 152; 1913.5.18.)
„Minden léleknek sajátja a gondolkodás, de ez kétféleképpen használható. Az ember megteremtheti a gondolkodást önmagában, alkothat gondolatokat önmaga. Akkor ez a gondolkodás saját aktivitásában él, úgyhogy a szellemi kutatás legvakmerőbb állításait is követni tudja. De ha a gondolkodás nem akarja megerősíteni önmagát, akkor kénytelen eszközére, az agyra támaszkodni, és akkor csak olyan gondolatokat tud létrehozni, amelyeket az agy segítségével tud megragadni. Ekkor az ember nem aktívan, hanem passzívan gondolkodik.”
A társadalmi formák alapvető impulzusainak megismerése a szellemtudomány segítségével (GA 199; 1920.8.7.)
„Azok az emberek, akik manapság teljes egészében csak az érzeti világot akarják szem előtt tartani, ezeket az antropozófiai gondolatokat őrültnek, irreálisnak, fantasztikusnak találják. Mégpedig azért, mert ha valaki ezeket a gondolatokat gondolni akarja, akkor nagy erőfeszítést kell kifejtenie; el kell oldódnia. Az aggyal akarják gondolni ezeket a gondolatokat. Csakhogy az aggyal csak a külső, fizikai világra vonatkozó gondolatok gondolhatók. Egész jól lehet vele atomokat, molekulákat gondolni […]; de ami egy olyan könyvben, mint amilyen mondjuk A szellemtudomány körvonalai-ban áll, azt aggyal nem lehet végiggondolni.”
Ellentétek az emberiség fejlődésében (GA 197; 1920.9.21.)
„Azt mondják: ezt a gondolatot nem lehet felfogni, nem lehet megérteni. – Igen, mert az aggyal akarnak gondolkodni; de a szellemtudomány gondolatait olyan szellemi-lelki tevékenység gondolta, amely előzőleg elszakította magát az agytól. Ezért az embereknek arra kell törekedniük, hogy az így létrejött gondolatok követésében a saját szellemi-lelki tevékenységükben is ismét elszakadjanak az agytól. Az embereknek erőfeszítéseket kell tenniük, hogy gondolkodásukban kövessék ezeket a gondolatokat, hogy éljenek azzal a ma még fennálló lehetőséggel, hogy a szellemi-lelki szférát megszabadítsák az agy anyagi mivoltától. Mert ez a szféra azon az úton van, hogy odaláncolja magát az agy anyagiságához… Amikor az ember átadja a világnak az antropozófiai irányultságú szellemtudomány gondolatait, akkor arra számít, hogy azok az emberek, akik még képesek élni az elszakítás régi lehetőségeivel, valóban élnek ezzel, és törekszenek a testtől független gondolatok megértésére, hogy lelkük így függetlenné, szabaddá váljék a testtől.”
(Fordította: Böszörményi László)
