A Vízkereszt erői napjainkban
“Nos, önök közül a legtöbben emlékezni fognak arra, hogy én gyakran kifejtettem azt, hogy az év a maga folyásában különbözik azoktól az erőktől, amelyek által az ember összefügg a szellemi világgal. Nyáron, János-napkor, amikor a napsugaraknak a legnagyobb külső erejük van, akkor az ember talán külső extázissal, ahogy ez a régi kelta misztériumok esetében történt, valamilyen hasonló extatikus felemelkedéssel tud a szellemi világba jutni. Akkor azonban, amikor a legrövidebbek a napok, amikor a napsugaraknak a legkevesebb külső erejük van és a téli éjszakák a legsötétebbek, tehát karácsony körül, akkor az a lehetőség is adódik, hogy bensőséges lelki életben hatoljunk be a szellemi világokba. Ezért mindazok, akik az évnek erről a ciklusáról tudtak valamit, joggal tételezik fel, hogy az ember, ha arra van hangolódva, december 2l.-23-ától kb. január 6.-áig – ezekben a napokban és különösen ezeken az éjszakákon – a legbensőségesebb összefüggésben élhet a szellemi világokkal. Vannak legendák – itt egyszer felolvasták a norvégiai Olaf Āsteson legendáját -, amelyek megmutatják, hogyan kapták meg az emberek ezekben a napokban legmélyebb inspirációjukat. Ez azzal függ össze, hogy ekkor ünnepelték a karácsonyt, annak a szellemnek a születését, aki átment a Golgotai Misztériumon, aki az emberi lelki fejlődés legbensőségesebb erőivel függ össze. Tehát a régi pogány Róma inspirációját kellett újra feltámasztani, egy Nap-ciklussal, 2160 évvel később, így kellett az inspirációnak utat találnia az ember legszentségesebb gyermeke által. Ez azt jelenti, hogy az Orleans-i Szűz lelkét ott kellett megragadni, ahol a lelkeket a legmélyebben ragadják meg, ahol ezek a földivel szemben a leggyengébbek, ahol a Krisztus-impulzust még nem akadályozzák földi benyomások, mivel a lelkeket még nem kerítette hatalmába a földi, s így a Krisztus-impulzus egyedül a lelkiségbe tud hatolni. Az volt tehát a legkedvezőbb időpont, ha az Orleans-i Szűz közvetlenül születése előtt, mielőtt először lélegzetet vett, még a tizenhárom éjszaka idejét anyja testében töltse el. Ezt tette ő! Mert ő január 6-án született.
Láthatjuk ebből, hogyan működnek azok a mélyebb erők, amelyek a szellemi világokból fizikai világunkba hatolnak, hogyan keresik az utakat, a legtitkosabb utakat. Azoknak, akik belelátnak az ilyen összefüggésekbe, nem lehet csodálatosabb és a szellemtudományból érthetőbb dolog, mint az, hogy az Orleans-i Szűz első fizikai lélegzetvételét karácsony körül tette, január 6-án, a karácsonyi időszak után, amit még akkor élt végig, mielőtt a fizikai síkra lépett volna. Így látjuk, hogy azt, aki tizenkilenc évesen ment át a halálon, megragadták az ember legfinomabb, legbensőségesebb erői, s ezáltal olyan korszakba pillanthatunk, amelyben szükségszerű volt, hogy az isteni-szellemi erők az emberi lélek legintimebb belsején keresztül kerestek utat maguknak. Ez volt azonban a legutolsó korszak, amelyben valami ilyesmi történhetett. Az a kor volt ez, amelyben Európa elrendeződött a Krisztus-impulzus révén, ahogy azt a múlt alkalommal hangsúlyoztam, s amelyben ez olyan csodálatos módon történt, ahogy éppen az Orleans-i Szűz segítségével történhetett. De ez a kor azóta megváltozott. A mai kor már nem arra szolgál, hogy az isteni-szellemi erők ilyen bensőséges módon lépjenek be az emberi lélekbe.
Mi volt valójában az Orlenas-i Szűz feladata, ha egy kísérőjelenséget veszünk szemügyre, egész életének egy kísérőjelenségét? Belülről ragadták meg az isteni-szellemi világ erői. Ezek az erők a lélekben a luciferi erőkkel találkoztak. Ezek a luciferi erők abban a korban hatalmasak és erősek voltak. Amit az Orelans-i Szűz magában hordozott, legyőzte a luciferi erőket. A luciferi erők legyőzője volt annak számára, aki egészen nyilvánvalóan látni akar. Egy pillantást vetettünk csodálatos születésére, és láttuk, hogy bizonyos mértékig öntudatlan beavatáson ment át Vízkereszt (Epiphania) napjáig, az ún. krisztusi megnyilatkozás napjáig. De utalhatunk halálára is, ami úgy történt, hogy ellenségeinek összes luciferi erői összegyűltek, és ők okozták halálát. Balsorsát egy ütközetben azok féltékenysége okozta, akiknek hivatalosan vezetniük kellett ezt az ütközetet. De ekkor megmutatkozott mindaz, ami féltékeny volt a szellemi erők és hatalmak e megnyilatkozásaira, ahogy rajta keresztül megjelentek. Pert indítottak ellene. A per aktái rendelkezésre állnak, és ezek tanulmányozásával – ha valaki nem éppen olyan begyepesedett, mint Anatole France – láthatja, hogy ez az Orelans-i Szűz, ahogy csodálatos módon a tizenhárom éjszakán keresztül érkezett a fizikai világba, úgy is távozott el belőle. Mert a per aktáiban áll, ezt tehát történelmileg bizonyítani lehet, hogy azt mondta, hogy ő ugyan meg fog halni, de az angolok az ő halála után sokkal nagyobb vereséget szenvednek majd, s ez a következő hét évben fog történni. – Ha ilyesmit helyes spirituális értelemben értünk, akkor ez nem jelent mást, minthogy az Orelans-i Szűz lelke, amikor átment a halál kapuján, kifejezte, hogy kész arra, hogy együttműködjék a halála utáni események alakításában, létének ebben a formájában együttműködjék ennek érdekében. Ezt tette ő! Amit a szellemi erők végrehajtottak, az történik, úgy, ahogy a külső viszonyok is alakulnak. Fizikai halálát előidézni, tehát úgyszólván a legerősebb támadást végrehajtani ellene, ezt Jeanne d’Arc ellenségei meg tudták tenni; küldetését nem tudták megakadályozni.
Azon a finom módon, ahogy Jeanne d’Arc erői működtek, csak az ő korában működhettek. Mindenben, amit tett, ellene voltak a luciferi erők. A mi korunkban nekünk is van dolgunk ellenerőkkel, de elsősorban ahrimáni erőkkel, azokkal, amelyek a materialista korszak révén jöttek felszínre, és már korszakunk külső felépítésében megmutatkoznak, ha a mechanizmusokat, korunk mechanikáját szemügyre vesszük, ha meggondoljuk, hogy alapjában véve mialatt mechanikánkat előállítjuk, démonoknak jelölünk ki lakóhelyeket, és egy egész ahrimáni-démoni világgal vesszük körül magunkat. De más dolgokon is látjuk, hogy korunkban az ahrimáni erők mindenütt működésben vannak. Látjuk, ha például néhány évre visszatekintünk, és földi létünk okkult alapjait szemügyre vesszük, hogy fizikai földi létünkre mindenütt ahrimáni erők hatnak; nemcsak azok, amelyek jellegüknél fogva olyanok, mint azok a démonok, amelyeket gépeinkben állítunk elő, hanem más ahrimáni erők is hatnak földi létünkre. S az okkultistának ki kell mondania, amit már gyakran kimondtam ebben a körben vagy barátaink más körében, hogy alapjában véve azok a fájdalmasan szomorú események, amelyek most Európában és a világ nagy részén történnek, már régóta előkészültek, hogy az asztrális világban a háború úgyszólván már régóta ott volt, de visszatartotta valami asztralitás, mégpedig a minden emberben meglévő félelem. A félelem asztrális elem; ez tudta visszatartani a háborút, meg tudta akadályozni; ez okozta, hogy olyan sokáig elmaradt.
Mert a félelem mindenütt ott volt! A félelem egyáltalán olyasmi, ami korunkban a lelkek mélyén a legszörnyűbb módon dühöng. Jött azonban egy olyan kor, amely külsőleg időszerűen hangsúlyozott valamit, amiről gyakran beszél az ember, ha e háború kiindulópontjairól beszél. De ez a külsőség nem a legfontosabb, ez csak egy szimbólum. Jött – ezt már gyakran kifejtettem – annak az osztrák főhercegnek a meggyilkolása, és ez idézte elő ezt a már említett, szörnyen megrázó eseményt. Sohasem tapasztaltam ezt korábban, sem közvetlen úton, sem más okkultisták révén. Hiszen tudjuk, mit visz végbe a lélek, ha átment a halálon. Annál a léleknél, amely akkor átment a halálon, sajátos módon megmutatkozott, hogy körülötte, mint egy középpont körül a félelem minden eleme csoportosulni kezd, s ez benne mintegy kozmikus hatalomként áll előttünk. Nos, tudjuk, hogy annak, aminek a fizikai síkon egészen meghatározott karaktere van, a szellemi világban fordított karakterű. Így volt ez ebben az esetben is: ami először rombolóan hatott a háborúban, az most ellentéteként, úgyszólván ösztönzőleg, bátorítólag hat. Így látjuk, hogy bizonyos mértékig a félelem elemeinek az ahrimáni elemekkel együtt egyfajta metamorfózisa keveredett bele mindenbe, ami most végül korunk fájdalmasan szomorú eseményeihez vezetett. Az ahrimáni elem éppenséggel mindenütt áthatja korunkat. Nem lázadhatunk fel ez ellen, nem kritizálhatjuk, védekeznünk sem kell ellene, hanem korunk egy szükségszerűségének kell tekintenünk, mint olyasmit, aminek korunkban lennie kell. Kérdéses, hogyan találjuk meg a helyes álláspontot ezzel szemben? Hogyan találjuk meg azt, ami rávezet bennünket, hogyan viselkedjünk éppen a mi korszakunkban, ha cselekedeteinkbe lehetőség szerint be akarjuk engedni az isteni-szellemi erőket és hatalmakat?
Itt utalnom kell a szellemi világ egy eseményére, amely néhány évtizeddel előttünk történt. Gyakran említettem ezt a legkülönfélébb összefüggésekben: azt az eseményt, amely létezésünk kulisszái mögött ment végbe, a szellemi világban, kb. 1879 novemberében. Hiszen tudjuk, hogy korszakról-korszakra bizonyos mértékig mindig a földi létnek valamelyik kormányzója van itt; az egyik kormányzó felváltja a másikat. 1879-ig a szellemi világokból kiindulva az a szellem hatott, akit Gabriel szellemének nevezünk, hogy nevet adjunk neki. 1879 óta ez az a szellem, akit Michaelnek nevezünk. Ő az, aki irányítja korunk eseményeit; és aki tudatosan képes bepillantani a szellemi világokba, az Michael szellemét valóban korunk irányító, vezető szellemének tapasztalja. Michael bizonyos módon a korok egymást folyamatosan felváltó, vezető szellemei közül a legerősebb. A többiek elsősorban szellemileg voltak hatékonyak a szellemben. Michaelnek megvan az ereje ahhoz, hogy a szellemet mintegy átpréselje egészen a fizikai világig. Ő volt az a szellem, aki mielőtt a Golgotai Misztérium közeledett, mintegy Krisztus elé lépve leszállt a Földre, és akkor – mintegy négy-öt évszázadon keresztül – vezette a Földet. Korunkban ismét a Föld vezető szelleme. Összehasonlításképp elmondhatjuk: ami az arany a fémek között, az Michael azok között a szellemek között, akik az arkangyalok hierarchiájához tartoznak. Mint ahogy minden más fém elsősorban az étertestre hat, az arany viszont gyógyszerként hat fizikai testünkre, úgy hat minden vezető szellem a lélekre. Michael ezzel szemben egyúttal a fizikai értelemre, a fizikai értésre is tud hatni. Ha eljön az ő korszaka, akkor ő a szellemből a fizikai értésre, a fizikai értelemre fog hatni. Mivel a 15. században nem ő volt a tényleges vezető szellem, az Orleans-i Szűznél az emberi értelem, az emberi felfogás, az emberi képzetalkotó képesség nélkül kellett utat keresnie, bizonyos mértékig egy teljesen belső utat a legbensőbb emberi lelkierőkön keresztül. Hiszen Krisztus az ő michaeli szellemén keresztül hatott az Orelans-i Szűzre; de minden máson át inkább tudott hatni, mint az értés és értelem erőin át.
Luciferi szellemek ma is vannak itt, akik az embert elsősorban belülről ragadják meg. Ezek minden lehetséges szenvedést létre akarnak hozni, de az értés, az értelem tévedését nem, amellyel mai korunkban oly sokat kell harcolnunk. Azt kell tehát mondanunk: amit a szellemiben el akarunk érni, azt azokhoz az erőkhöz mérten kell elérnünk, amelyeket Michael, a kor vezető szelleme birtokol. S Michaellel benső szövetségben áll az, amit próbálunk megérteni, amikor jelenségét próbáljuk felfogni, ahogy ezt az utóbbi napokban tettük; ha ugyanis azt szeretnénk megérteni, amit a német népszellemnek nevezünk – két erőt kell megértenünk: Michaelt és a német népszellemet, amelyek állandóan összhangban vannak, és rájuk van bízva, hogy a Krisztus-impulzust éppen korunkban kifejezésre juttassák, ahogy ez korunk jellegének megfelelő. Mert korunk semmiképpen sem hiheti azt, hogy ugyanaz az intim jellegű hatás, amely a 15. században helyes volt, az Atlantisz utáni ötödik korban is helyes lehet. Korunkban arról van szó, hogy mindenekelőtt megértsük, hogy szükségszerű az Ahrimánhoz való leláncoltságunk, az ahrimánihoz, amit mi magunk idézünk elő mechanizmusainkban, és szükségszerű az, hogy ezeket az összefüggéseket helyesen ismerjük fel; mert különben félelemben élünk sok mindentől félünk, ami korunkban létezik.
Innen adódik a kérdés: mivel álljunk ellen ennek az ahrimáni erőnek korunkban, és hogyan álltak ellen a luciferinek az Orelans-i Szűz korában? Azáltal állunk ellen az ahrimáninak, hogy éppen azon az úton megyünk, amelyet újra és újra hangsúlyozunk szellemtudományos áramlatunkon belül: az emberi kultúra, az emberi fogalom- és képzetalkotás spiritualizálódásának útján. Ezért hangsúlyoztuk mindig újra és újra, hogy van egy lehetőség, hogy mindent, amit a szellemtudomány hoz számunkra – ha ez elsősorban és leginkább is a szellemi világból kiindulva adott – ma valóban az emberiség számára a 16. század óta kialakult értelemmel, ésszel maradéktalanul megértsük. S ha azt mondjuk, hogy nem értjük meg, akkor ez csak annak alapján történik, hogy azokra az előítéletekre figyelünk, amelyeket a kor szokásos materializmusa nyújt számunkra. Aki nem mindig újra és újra arra figyel, ami részben hangosan, részben azonban a legfinomabb, halk suttogással hallatszik ki korunk materializmusából, hanem aki erősen szemügyre próbálja venni azt, amit értelmi erőkként birtokolunk, annak egy napon úgy tűnik az, amit a szellemtudomány hoz létre, mint ami teljeséggel érthető, olyasmi, ami éppen úgy felfogható, mint a külvilág valamely eseménye. De csak azáltal hozzuk létre magunkban a szükséges erőt, hogy ellenálljunk az ahrimáni erőknek, hogy most nem csupán a legbensőbb kinyilatkoztatás és hit erőivel közeledünk a szellemhez, mint az Orleans-i Szűz, hanem megpróbáljuk értelmi erőinket a legintenzívebben arra koncentrálni, ami a szellemtudományból jön. Ha ezt tesszük, akkor eljön az az óra, az a pillanat, amikor azt kell mondanunk: ami a szellemtudományból lép elénk, az az egyetlen ésszerűség, és ugyanakkor olyan, ami körülöttünk a világot érthetővé és világossá teszi. S ha ez elragad bennünket, akkor az ragad el, amit korunk szelleme nyújt számunkra, az, hogy valóban elég erősek vagyunk az ahrimáni erőkkel szemben.”
Rudolf Steiner: Embersorsok és népsorsok (GA157) – forrás: antropozofia.hu
