Emil Bock: Bevezetés az emberiség szellemi történelmébe
Részlet
Melkizedek.
A rejtett Nap-misztérium
A legmélyebb titok rejlik a következő rövid bibliai szavakban, amelyek Ábrahám és Melkizedek találkozásáról szólnak: „Melkizedek, Salem királya, kenyeret és bort hozott. Ő a legfőbb Isten papja volt, és megáldotta Ábrahámot. Ábrahám pedig feláldozta neki vagyonának tizedét”. Ábrahám akkor éppen győztes csatából tért vissza. A „Királyok völgyében” történt, amelyet a hagyomány a Jásafát-völggyel, azaz a mai Kidron-völggyel azonosít, amely Jeruzsálem és az Eleon-hegy között található. Megjelent előtte Melkizedek, aki isteni méltóságot árasztott; megáldotta Ábrahámot, aki meghajolt előtte.
Ki volt Melkizedek? A keresztény dokumentumok a legmagasabb szentként ábrázolják, aki csak részt vett ebben az életben, és akinek hozzáférhetők voltak a világ legmagasabb titkai. Ez a Melkizedek Salem királya volt, a legfőbb Isten papja. Kiment Ábrahám elé, amikor az a királyokkal vívott csatából visszatért. Ábrahám feláldozta neki vagyonának tizedét. Melkizedek nevének jelentése: „az igazságosság királya”. De egyben Salem királya is, ami azt jelenti: „a béke királya”. Nincs apja, anyja, nemzetsége és törzse. Életének nincs kezdete és vége. Ő a Nap-Isten képmása és örök papja, tekintve, hogy milyen hatalmas az, akinek még Ábrahám, ősatyánk is feláldozta vagyonának tizedét.
Ábrahám azokhoz a nagy vezetőkhöz tartozik, akik az emberiséget földi sorsuk és földi feladataik megvalósításában vezették. Melkizedek személyében azonban egyszer megjelent a még hatalmasabb vezetők világa, mely általában rejtve marad a Föld planetáris fejlődése színpadának mélyén.
A Melkizedek alakját övező titkok közé tartozik elsősorban az, hogy őt a legfőbb Isten örök papjának nevezik. Ki ez a legfőbb Isten? Akinek a ünnepélyesen hangzó neve, El Eljon, csak egyetlen egyszer jelenik meg a Biblia ezen részében? Hát nem az a Jahve, akit Ábrahám megismert, az egyetlen Isten, az egész létezés isteni egysége? Hogyan lehetne még egy másik legfőbb Isten? Ábrahám Isten-ismerete egészen különleges jellegű volt, az emberi szervezetben bekövetkezett alapvető változások eredménye, amely változások az agy, mint gondolkodási apparátus kialakulásához vezettek. Ennek köszönhetően az emberiség Ábrahám személyében megkapta azt a képességet, hogy a külvilág sokszínű jelenségeiben keresse és megtalálja az azokat átható isteni egységet. De a világ teremtő Istene nem lehetett lényegileg megérthető az akkori emberi tudat számára.
A világ teremtő Istene akkor csak a nagy Tükröző Szellem [a tükrözés szelleme] révén jelenhetett meg az emberi lélek előtt, amely szellem az emberi szervezetet egy csodálatos apparátussá formálta, amely egyfajta tükörként szolgál a Világszellem tükrözésére. Ehhez a Szellemhez tartozik Jahve Szent Neve. Ő olyan viszonyban áll a világ teremtőjéhez, mint a Hold a Naphoz. Jahve a világ szellemi Napjának, azaz a „Leghatalmasabb Istennek” a Hold-tükrözése. Így Ábrahám, Jahve papja, és Melkizedek, El Eljon papja, úgy állnak egymással szemben, mint a Hold és a Nap. Melkizedek a Nap-misztériumokat testesíti meg, amelyeknek hosszú időre el kellett rejtőzniük az emberiség elől, hogy aztán a távoli jövőben, miután már megszűnnek rejtettnek lenni, ismét az emberiség tulajdonává váljanak.
A szellemtudomány megfejtést ad Melkizedek rejtélyére. Ő nem más, mint a Nagy Manu, akit a Biblia Noé néven ismer; ő az atlantiszi Nap‑misztériumok vezetője, a legmagasabb Nap-beavatott, aki az emberiség kiválasztott részét kivezette a pusztuló Atlantiszból. Évszázadokon át Közép-Ázsia titkos misztériumhelyeiről irányította az Atlantisz utáni emberiség szellemi sorsát. Az ókori India hét szent bölcse /a Rishik/ voltak a küldöttei. Zaratusztra volt a nagy tanítványa. Hermész volt Egyiptomban a küldötte; Gilgamesről pedig az ókori eposz azt meséli, hogy ő is elment Manuhoz vagy Noéhoz (ott Utnapistim néven ismerték), hogy tudást kapjon tőle a Gilgames előtt álló beavatás feladatairól.
Ábrahám, miután az a megtiszteltetés érte, hogy találkozhatott Melkizedekkel, meghajolt a nagy Manu-Noé előtt, mint legfőbb vezetője és tanítója előtt. Azóta közvetlen tanítványává és küldöttévé vált, Zaratusztrával, Hermésszel és Gilgamessel együtt.
A Talmud legendái azonban mást állítanak, nevezetesen, hogy Melkizedek Noé fia, Sém. Ezen ellentmondás feloldása, valamint Melkizedek titkának mélyebb megértése érdekében szükséges megvizsgálni Sém alakját.
Noé három fiát – Sémet, Hámot és Jáfetet – általában a három fő emberi faj mitikus ősének tekintik. A Biblia is így ábrázolja részben őket. De a legfontosabb jelentőségük nem ebben rejlik. Fontos megérteni, hogy Noé fiainak neve akkor jelenik meg az emberiség történetében, amikor az atlantiszi időkben teljes mértékben kibontakozott faji megosztottság az Atlantisz utáni időkben már lassan kezdett elhalni. Sém, Kám és Jáfet neve elsősorban az emberiség három különböző szellemi áramlatát jelzi.
„Hám” azt jelenti, hogy „sötét”; és ez nem csak a hámita népek sötét bőrszínére vonatkozik, hanem elsősorban arra, hogy ők annak a sötét, rejtett szellemi áramlatnak voltak a hordozói, amelyet különösen Egyiptomban, Babilóniában és Asszíriában kultiváltak a misztériumok templomaiban. „Jáfet” azt jelenti, hogy „gyönyörű”: ez a név azokra a népekre vonatkozik, akik a görögökhöz vagy az észak-európai kelta és germán törzsekhez hasonlóan tisztelték a hatalmas természet szépségét, és abból merítették szellemi életüket.
„Sém” pedig nem valamely emberi tulajdonságot jelent, hanem csak „nevet”. Ez a szó az ember belső lényének titkához vezet. A név az adott lény szellemi formája. Minden teremtménynek megvan a maga neve, de maguk nem tudják megnevezni magukat. Csak az ember rendelkezik a névadás jogával. Ő nem csak hordozója, hanem megalkotója is a szellemi formának, ezért adhat nevet minden lénynek, beleértve saját magát is. Az embernek köszönhetően, hogy gondolatokat szavakká tud formálni, szellemében reprodukálja azokat a szellemi formákat, amelyek minden teremtményre jellemzőek.
Így a „Sém” név magába foglalja a mindenkire jellemző „én”-formát, amely kiemeli az emberi fajt a többi teremtményből. De a „Sém” név még nem érinti az emberi lény még mélyebb titkát, nevezetesen azt, hogy az emberi „én” formáján belül él és működik maga az emberi individualitás teremtő „énje”.
Sém és a róla elnevezett sémi népek, elsősorban az izraeli-zsidó nép küldetése az emberi „én” formájának kialakítása volt. Sém népe, a név és a megnevezés népe az Ószövetség népe. Kétféle tendenciát kellett bevezetniük az emberiség életébe. A név ereje létezésként az öröklődés és a szelekció formaképző erejeként működött. Ezért egyetlen más nép sem tulajdonított olyan nagy jelentőséget a tiszta vérnek, az örökletes tulajdonságoknak, mint az izraeli-zsidó nép. Másrészt, mint az emberi szellem kreatív képességét, a név erejét e nép vezetőinek újra és újra tanulmányozniuk és érteniük kellett. Ezért jelenik meg a szemita legendákban a rejtélyes „Sém tanításának háza”, mint az egész emberiség misztériumainak semleges helye. Sém lett az „Ádám könyve”1 örököse: folyamatosan tanulmányozza ezt a Szentírást, és igyekszik értelmezni Isten útjait.
A szellemtudománynak megfelelően Sém éterteste bizonyos földönkívüli lények hatásának köszönhetően különleges formaképző erők forrásává vált. „A Sém által kapott étertest rendkívüli értékkel bírt; egyfajta őskép volt, és sok-sok megjelenésben leereszkedhetett az egymást követő, vér szerinti rokonsággal összekötött emberi generációk sorába.”2 Fizikailag örökölhető és szellemi egységet biztosított az izraeli-zsidó népnek. De ezen túlmenően, Sém halála után ezt az étertestet sértetlenül megőrizték egy bizonyos titkos misztériumhelyen. És amikor az ősi zsidó nép sorsában valami különösen fontosnak kellett bekövetkeznie, ez az étertest elősegítette annak megvalósulását, körüllengve az ehhez megfelelő, ilyen vagy olyan jelentős zsidó individualitást.
Akkor is, amikor Melkizedek megjelent Ábrahámnak, a nagy Manu-Noé „énje” magára öltötte Sém étertestét. „Mert a nagy atlantiszi Nap-beavatott, aki magas szellemi individualitásában örök létezésben van, nem lehetett közvetlenül érthető valamely korszak emberei számára még akkor sem, ha azok valamilyen fontos küldetést teljesítettek. Egy ilyen magas rangú emberiségvezető csak akkor tudott feltárulni előttük, ha olyan testet öltött magára, amely rokon volt azon emberek számára, akiknek meg kellett jelennie. Ezért Ábrahám előtt Ábrahám ősatyjának, Sémnek az étertestében jelent meg.”
Ezért sok helyen az apokrifekben, ahol Sémről van szó, valójában Melkizedekről van szó; ott őt „Adoni-Sedek”-nek, azaz „az igazságosság urának” is nevezik.
Ábrahám Melkizedekkel való találkozása egy egész rejtélyes világ megismerését jelenti számára. Ábrahám egyfajta titkos misztérium-helyekre lép, amelyet Melkizedek, azaz a nagy Manu-Noé vezet. Ábrahám hozzáférést kap ezekhez a misztériumokhoz.
Melkizedek ezen misztérium-helyének titkát dolgozza fel a kezdeti kereszténység irodalmához tartozó könyv, Szír Efrém:„Kincsesbarlang” c. műve, amelyet keresztény „Ádám könyvének” is neveznek. Ebben arról van szó, hogy Melkizedek megáldotta Ábrahámot, és bevezette őt a szent misztériumokba, a „áldozati kenyér és a megváltás borának” misztériumába. A világméretű özönvíz idején, amely Atlantisz pusztulásához vezetett, a Nagy Manu az Atlantisz utáni jövőbeni emberiség magját Közép-Ázsiába vitte. Ugyanakkor az atlantiszi Nap‑orákulum titkos leszármazottját is oda vezetik, ahol a jövőben Jeruzsálem fog felépülni. Ebből az ősi misztérium-szentélyből, amelyet a legendák „Sém tanítása házának” neveznek, Melkizedek jön elő Ábrahám felé. Itt az áldozathozatalok során soha nem ontották élő lények vérét, csak kenyeret és bort áldoztak. A legenda szerint ez annál a helynél volt, ahol Ádám testét eltemették, a jövőbeli Golgota helyén.
Az imaginációkban gazdag könyvben, a „Kincsesbarlangban” Melkizedek először gyermekként jelenik meg, aki Sémet kíséri Noé halála után. De itt, akárcsak a Krisztofóroszról szóló keresztény legendában, a gyermek képe a legmagasabb „Én” képe, Noé szellemi individualitásának képe, aki halála után sem tagadja meg segítségét fia, Sém számára.
Prakszitelész Hermésze hasonló módon a csecsemő Dionüszosszal a karjában van ábrázolva, pedig ez utóbbi lényegében a Hermészben rejlő „én” képe.
Ravenna egyik mozaikján3, a San Vitale-templomban egy oltár látható, amelynek két oldalán áldozati ajándékokat hoznak. Az egyik oldalon Ábel áll, aki bárányt áldoz fel, a másik oldalon pedig a mezők gyümölcseit áldozza fel… nem Káin, /ahogyan az várható lett volna/, hanem a királyi pap, Melkizedek. Melkizedek képében visszatér Káin jövőbeli megváltása, és az általa feláldozott kenyér és bor által Káin áldozathozatala megszabadul a rá nehezedő átoktól.
Amikor Káin, a Nap fia, a mezők gyümölcseit, azaz a Nap ajándékait áldozta fel, áldozathozatala nem lett elfogadva, míg Ábel véres Hold-áldozata igen. Mert a Nap paradicsomi ideje már elmúlt, és a Hold uralkodott a világon. Ennek eredményeként a Nap-misztériumoknak el kellett rejtőzniük, amíg újra el nem jön a jövőben az idejük. Manu-Melkizedek szentélyében Káin áldozatát megőrizték erre a jövőbeli kozmikus fejlődési szakaszra. Nem jelenti-e Melkizedek Ábrahám előtti megjelenése azt, hogy már eljött a Nap ideje? Nem. De Ábrahámnak, a Hold-Jachve szolgájának meg kellett tudnia, hogy ezzel ő is a Jachve-szolgálatával a Napisten, El Eljon eljövetelét készíti elő. Csak a Naphoz tartozó jövő ad valódi értelmet a Hold-jelennek.
A Hold-princípium formaképző erejének, amely az öröklődés áramlatán keresztül egyre világosabban és világosabban formálta az emberi lényt, ebből az utóbbiból, azaz a „Hold-edényből” kellett megalkotnia azt, amibe később a „Nap-tartalom” fog beleömleni. Melkizedek Ábrahámnak mintegy előrevetíti a Messiás jövőbeli földi megtestesülését. Sém éterteste a legnemesebb „Hold-kehely”, amelyet az emberiségnek addig sikerült létrehoznia. A nagy Manu-Noé az emberiség vezetői között a Nap legmagasabb papja, aki még földi alakot ölthet.
A kenyér és bor Melkizedek általi, Ábrahám számára történő elhozatala Krisztus jövőbeli úrvacsorájára való prófétai utaláson kívül Ábrahám idejében is teljesen meghatározott aktuális jelentőségű volt. Ezek a szent ajándékok mutatták az utat a véres áldozatoktól a vér nélküli áldozatok felé. Az emberiség még nem érett meg a szellemben és igazságban történő tiszta Nap-istentiszteletre, amelynek szimbóluma a kenyér és a bor. De fokozatosan felszabadulhat a véres áldozatok, az embereket extázisba ejtő és az ősi atavisztikus tisztánlátás megőrzését elősegítő áldozatok hatalma alól. Az Ószövetségben ábrázolt egész fejlődés a véráldozatok, az eksztatikus Hold-szolgálat elutasításának folyamata, és átmenet egy belsőbb, szellemibb, áhítattal teli Hold-szolgálatra, amely előkészíti a jövő tiszta kultuszát, a Nap-kultuszt.
Az Ábrahám születéséről és fiatalkoráról szóló legendás hagyományok a Melkizedek, azaz Noé és Sém szentélyeivel fennálló kapcsolatáról már akkor tanúskodnak. E szellemi kapcsolat betetőzése és megkoronázása volt, hogy Ábrahámnak megjelent a „Legfőbb Isten” papja.
Az ősi zsidó nép, „az ígéret népe”, „Jahve népe” kialakulása összefügg a körülmetélés rituáléjának bevezetésével. A legenda szerint ez is Melkizedek szentélyére vezethető vissza: „Ábrahám felkiáltott, és megjelent Sém; ő végezte el a körülmetélést Ábrahámon és fián, Izmaelen.”
Ábrahámnál a körülmetélés kultusza tudatosan és közvetlenül ellentétben áll azzal, ami akkoriban Babilonban uralkodott, ahol az önmagához hasonlók reprodukciójának szexuális ereje teljes természetességében vallási kultusz tárgyává vált. Megjelennek a fallosz‑kultusz kezdetei, amely később annyira elterjed Kis-Ázsiában.
Ábrahámnál a körülmetélés rituáléja egyfajta kultusz, amely ellentétes a fallosz-kultusszal. Az emberi természet kifelé törő erői a belső szervképző tevékenység irányába kaptak bizonyos lökést. Így a körülmetélés egy akarati cselekedet az emberi fizikai organizmus végleges formájának kialakításához; egyben a hatalmas öröklődési áramlat kialakulását is jelenti, amely a körülmetélt generációkon keresztül hagyomnyozódik tovább. Ennek eredményeként a legmagasabb formaszellem, Jahve ereje e öröklődési áramlaton keresztül áramlik a testi létbe.
Annak jeleként, hogy a „Jahve népe” körülmetélésének kezdete egyfajta megismétlése az ember teremtésének aktusának, azok a két emberi lények, akik itt együtt léptek fel, Ádám és Éva, új neveket kaptak: hozzájuk hozzáadták az aspirált ה (H) hangot4 – „שָׂרַי (Sarai)” volt, és „שָׂרָה (Sarah)” lett. Az „אַבְרָם (Avram)” név jelentése „A magasság atyja”; „אַבְרָהָם (AvraHam)” : „A népek atyja”. „שָׂרַי (Sarai)” jelentése: „Uralomra vágyó”, míg „שָׂרָה (Sarah)” jelentése: „Az Úrnak szentelt”. De a nevük jelentésének változásánál sokkal fontosabb volt az, hogy a nevükbe bekerült a „ ה (H)” hang, amely Jahve isteni leheletét hordozza.
Az apokrif „Kincsesbarlang” arról számol be, hogy Ábrahám és Melkizedek találkozása után ezen a helyen egy várost alapítottak. A városban volt Melkizedek misztériumainak szentélye, amely továbbra is rejtve maradt. „Melkizedek Jeruzsálemnek nevezte el”. Minden legenda megegyezik abban, hogy a „Jeruzsálem” név Salem királyára, Melkizedekre vezethető vissza. Ábrahám a városnak a „Jare” nevet adta, ami azt jelenti, hogy „Jahve itt van”. Sém /Melkizedek/ pedig a „Salem” nevet adta neki, ami „békét” jelent. Ebből a két névből összekapcsolva alakult ki a „Jeruzsálem” név.
A Melkizedektől eredő vezetés, amikor fordulópontok következtek be Ábrahám életében, később az ő utódait, Izsákot, Rebekát és Jákobot is körüllengte.
A történelem exoterikus előterében az Ábrahámtól származó Hold útja jelenik meg. De a háttérben, rejtett síkon, a Nap-misztérium magas rendű vezetése működik.
1„Ádám könyve”: itt lehet róla olvasni: https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%B3zes_apokalipszise [Szerk.]
2Az orosz szöveg nem tartalmaz hivatkozásokat, de bizonyára Steiner GA123/4-re hivatkozik: https://antropozofia.hu/ga123/#f4
3https://ru.wikipedia.org/wiki/Сан-Витале#/media/Файл:San_Vitale_in_Ravenna_06.jpg [Szerk.]
4Az óhéber nyelv egyik sajátosságára utal. A bibliai történet szerint Isten megváltoztatta Ábrám és Száráj nevét, és mindkettőbe beillesztett egy betűt a saját nevéből (a JHVH tetragrammatonból).
Deepl-lel fordítva oroszról: http://bdn-steiner.ru/modules.php?name=Books&go=page&pid=14201
Szerkesztette és javította: Rákos Éva, a javításban részt vett: Fülöp Zoltán
