Az atom a Mesterek tervének tükörképe
“Ha az atomról gondolkodunk, eszünkbe jut, hogy az atom egy nagyon apró dolog. Mindenkinek világos, hogy azt a kis dolgot, amit atomnak nevezünk, még soha nem látta egyetlen mikroszkóp sem, még ha az a legkifinomultabb is. Az okkult könyvek azonban leírásokat adnak az atomokról, képeket az atomokról. Honnan származnak ezek a képek? Hogyan lehet okkultistaként tudni valamit az atomokról?
Nos, képzeljék most el, hogy lehetséges lenne egy atomot megnöveszteni, úgy hogy az egyre nagyobb és nagyobb lenne, egészen akkora, mint a Föld, akkor egy nagyon bonyolult világra bukkannánk. E parányi dolgon belül számtalan mozgást és mindenféle jelenséget észlelnénk. Tartsuk magunkat most ehhez a hasonlathoz, hogy az atom annyira felnagyítódna, mint a Föld. Ha valójában lehetséges lenne az atomot így megnöveszteni, akkor sokféle folyamatot figyelhetnénk meg benne. Csak az okkultista képes arra, hogy az atomot így felnagyítsa és a belsejébe pillantson.
Másodszor, ha megvizsgáljuk az emberi tevékenységet a Földön – kezdve az ember legalacsonyabb fejlődési szintjeitől, ösztöneivel és szenvedélyeivel, egészen az erkölcsi eszményekig, a vallási közösségekig és így tovább –, akkor láthatjuk, hogy az emberek mintegy szálakat szőnek egymás között, amelyek emberről emberre fonódnak, és egyre magasabb szintű közösségek jönnek létre: a család, a törzs, majd az etnikai és állami közösségek, végül pedig a vallási közösségek. Ezekben már a magasabb rendű egyéniségek hatása fejeződik ki. Az ilyen közösségek az egységes világbölcsesség forrásából és kútjából keletkeztek egy vallásalapító révén. A vallások [mélyebb értelemben] mind egybehangzanak, mert olyan alapítóik vannak, akik a Nagy Páholyhoz tartoznak.
Létezik egy különleges Fehér Páholy, amelynek tizenkét tagja van, közülük heten különösen tevékenyek, és ezekből alakulnak ki a vallási közösségek. Ilyenek voltak Buddha, Hermész, Püthagorasz és így tovább. Az egész emberiség fejlődésének nagy terve valójában spirituálisan a Fehér Páholyban alakul ki, amely olyan régi, mint az egész emberiség. Ott egy egységes terv áll előttünk az egész emberiség fejlődésének irányítására. Minden más közösség már csupán elágazás; a családi közösségek és így tovább is mind kapcsolódnak ahhoz a nagy tervhez, amely felvezet minket a Mesterek Páholyába. Ott szövődik és alakul ki az a terv, amely szerint az egész emberiség fejlődik.
Kövessük nyomon mindazt, ami ezután történik. Ehhez először meg kell ismernünk egy speciális tervet, mégpedig a Földünk tervét. Tekintsük meg a negyedik földi kört, amelyben jelenleg élünk. Ennek célja, hogy az ásványi birodalmat egyre inkább emberivé alakítsa át. Gondoljunk csak bele, hogyan alakította át már az emberi értelem az ásványi világot, egészen a kölni Dómban láthatómódon, egészen a technikai gépekig. Az emberiségünknek az a feladata, hogy az egész ásványi világot tiszta műalkotássá alakítsa át. Az elektromosság máris az anyag okkult mélységeibe vezet minket.
Amikor az ember belső erejéből újjáépíti az ásványi világot, akkor eljön a Földünk vége; akkor a Föld eléri fizikai fejlődésének végét. Az a sajátos terv, amely szerint az ásványi birodalom átalakul, a Mesterek Páholyában él. Ma ez a terv már készen van, így ha megértjük, láthatjuk, milyen csodálatos épületek, csodálatos gépek és így tovább fognak még születni ebből az ásványi világból.
Amikor a fizikai glóbusz eléri létezése végpontját, az egész Föld olyan belső szerkezetet, belső felépítést fog kapni, amelyet maga az ember adott neki, így a Föld a Fehér Páholy Mestereinek terve szerint egy műalkotássá válik. Amint ez megtörténik, a Föld átlép az asztrális állapotba. Ez ahhoz hasonló, ahogy egy növény hervadni kezdene. A fizikai elmúlik; minden átlép az asztrálisba. Az asztrális világba való belépéskor a fizikai egyre jobban összehúzódik, egyre kisebb maggá válik, amelyet az asztrális vesz körül, átlép a rupa-, majd az arupa-állapotba, és végül eltűnik egy alváshoz hasonló állapotba.
Mi marad akkor a fizikaiságból? Amikor a Föld átlépett az arupa állapotba, abban még mindig teljesen összepréselve van egy kis lenyomat az egész fizikai fejlődésről, arról, amit a Mesterek terve alapján építettek fel, mintegy egy nagyon kicsi miniatűr változata annak, ami az ásványi Föld egykor volt. Ez az, ami [a fizikaiságból] átmegy. A fizikaiság csak ennek a korábbi fejlődéseknek a kis miniatűr változataként van jelen, az Arupa viszont nagy. Amikor ez átjut a Devachan állapotból, számtalan azonos dologgá szaporodik kifelé. És amikor a Föld újra átlép a fizikai állapotba, akkor számtalan ilyen kis gömböcskéből áll, amelyek lenyomatai annak, ami a Föld korábban volt. De ezek mind különböző természetű apró részecskék, amelyek mégis ugyanahhoz vezetnek vissza. Így az ötödik korszak új fizikai Földje olyan számtalan apró részből fog állni, amelyek mindent magukban hordoznak, amit a Mesterek az ásványi világ céljaként, a páholyukban megfogalmazott tervként tartanak számon. Az ötödik korszak minden atomja magában hordozza a Mesterek teljes tervét. Ma a Mesterek nagy léptékben dolgoznak az ötödik korszak atomján. Minden, ami az emberiségben történik, egy eredménybe sűrűsödik: ez az ötödik kör atomja.
Ezért, ha tekintetünket a ma létező atomra irányítjuk, és visszamegyünk az Akasha-krónikába, akkor látjuk, hogy a mai atom egy növekedési folyamaton megy keresztül. Egyre jobban növekszik; egyre jobban kitágul.. [hiány a szövegben], és magában hordozza a harmadik korszakban kavargó emberi erőket. Ezen keresztül szemlélhetjük a harmadik földkorszak Mestereinek tervét. Ami eleinte teljesen kívül van, az teljesen belülre kerül, és a legkisebb atomban a Mesterek tervének tükörképét látjuk. Ezek a kis speciális tervek nem mások, mint az egész emberiség tervének egy-egy darabja. Ha úgy tekintjük, hogy az egyik korszak terve a következő korszak atomja, akkor láthatjuk a nagy világterv szerkezetét. Így halad a nagy világterv egyre magasabb szintekre, olyan lényekhez, akiknek egyre magasabb szintű világépítési terveik vannak. Ha ezt a tervet megvizsgáljuk, akkor a harmadik Logosszal találkozunk. A Logosz így folyamatosan behatol az atomba. Először kívülről hat rá, és az atom felépítésének tervévé válik, majd az atom e terv leképeződésévé válik. Az okkultista egyszerűen leírja az Akasha-krónikából a korábbi korszakok tervét, és így kutatja az atomot.
Honnan származik ez a terv a magasabb lényeknél? Erre a kérdésre akkor kapunk választ, ha figyelembe vesszük, hogy vannak még magasabb fejlődési szintek, ahol a terveket megalkotják. Ott előre megrajzolják a világfejlődést. A régeik, például Pál apostol tanítványa, Dionysius, valamint Nicolaus Cusanus is utalnak ezekre a magasabb szintekre. Ő felismerte: minden tudásnál és megismerésnél magasabb a nem-megismerés. De ez a nem-tudás egyfajta magasabb tudás, és ez a nem-megismerés egyfajta magasabb megismerés.
Ha már nem arra tekintünk, amit gondolatok és fogalmak formájában kapunk a világtól, hanem ahhoz fordulunk, ami felfelé tör, a belső erőhöz, akkor valami még magasabbat találunk. A Mesterek képesek megalkotni a [harmadik] Logoszt, mert még magasabbra emelkedtek, mint a gondolkodás természete. Ha a magasabb erők kifejlődtek, akkor az ilyen lények számára a gondolat valami másként jelenik meg. Akkor olyan, mint nálunk a kimondott szó. Az a gondolat, amely a Mester számára a legbelsőbb lényeget jelenti, maga is egy magasabb rendű lény kifejeződése lehet, ahogyan a szó is a gondolat kifejeződése. Ha mi magunk is a gondolatot egy még magasabb rendű lény szavának tekintjük, akkor közelebb kerülünk a Logosz fogalmához. A gondolatból nyert tudás egy még magasabb szinten áll.
A világ egyik végén található az atom. Ez a Mesterek szellemének mélyéből előtűnt terv, a Logosz képmása. Ha most az emberiség átalakulását keressük magában a nagy világkorszakban, akkor ismét visszavezetnek minket a világba. Ahogyan az ember leereszkedett, lemerült a fizikai síkra, úgy van ez az egész világgal is. Ami az emberi ént előreviszi, az az ember körül, a világban található.Aztán azonban levezetnek minket az alacsonyabb síkokra, amelyek azonban magukban hordozzák a magasabb síkokat, a Mesterek Páholyát.
A Mestereknél él ma a Föld szelleme, és ez a Föld szelleme lesz a következő bolygó fizikai ruhája. A legkisebb cselekedetünk is hatással lesz a következő bolygó legkisebb atomjára. Ez az érzés ad nekünk teljes összeköttetést a Mesterek páholyával. Ennek kell középpontnak lenni a Teozófiai Társaság számára, mert tudjuk, amit a Tudók tudnak. Amikor Goethe a Föld szelleméről beszél, igazat mond. A Föld szelleme a következő bolygó ruháját szövi. „Az élet áradataiban, a cselekvés viharában” szövi a szellem [a Föld] a következő bolygói istenség ruháját.”
Rudolf Steiner : A templomlegenda és az aranylegenda (GA93) – Berlin, 1905. október 21. ( jegyzet formában fennmaradt előadásból)
Foto: https://theosophy.world/
