A színek beszédes világa

“Gondolják végig egyszer: látunk valamit. Vegyünk egy radikális esetet: egy lángot látunk, megnézünk egy lángot. Ekkor a légzéshez hasonló, de

“Ha az ember a nyár egy bizonyos pontján kimegy a természetbe, akkor először is gyönyörűen szálldosó, sokszínű pillangókat láthat, amelyek

“Ma kémiai elemekről beszélünk és nem is ébredünk annak tudatára, hogy voltaképpen milyen keveset is mondunk azzal, ha valamelyiket oxigénnek,

“Kint, a természetben színeket látunk. A dolgokon színeket látunk, a dolgokon, amelyeket megszámolunk, lemérünk a mérlegen, megmérünk, röviden, fizikai módon

“Nézzék, a fénynek először is mintegy morálisan kell hatnia. És az embernek észre kell vennie, ahogyan ő a fénynek, a

“Amikor abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a Goetheanumba érkező vendégeket vezethettem, akkor általában azzal vezettem be mondandómat, hogy ezt

” A fény tulajdonképpen valami, amiről nem mondhatjuk. hogy láthatjuk. A fény segítségével látjuk a színeket. De tulajdonképpen nem mondhatjuk,

“Több ízben volt már szó arról, hogy a régi Szaturnusz létét tiszta hő-állapotnak kell tekintenünk, hogy azután a régi Nap-létbe

“Goethe úgy érezte, hogy az ember a „magasabb rendű műalkotást igazi és természeti törvények szerint hozza létre”, és ez folytonosan

“Nos, látják, ha a sárgát nézik, ezt kell lelkük elé idézniük (ám ezt érzésben, nem absztrakt értelemmel kell mérlegelniük): amikor