Gennagyij Bondarev: “És megismeritek az igazságot…” 7.fejezet: A digitalizmus mint vallás. – A XXI. század Gondishapurja (1. rész)
Preambulum
”Legtöbbje annak, ami ma a technikán keresztül a kultúrába hat, amivel az ember a saját életében a legmagasabb fokig össze van szövődve, az nem a természet, hanem a természetalatti. Ez az a világ, amely lefelé emancipálódott a természettől.
… Az embernek a tudati lélek fejlődéséhez a puszta földiséggel kellett kapcsolatba kerülnie. Így lépett fel a legújabb időkben annak tendenciája, hogy tettekben is megvalósítsa, amibe bele kell élnie magát. De az ember azzal, hogy csak a földibe éli bele magát, az ahrimánival találkozik. Saját lényével kell helyes viszonyba kerülnie ezzel az ahrimáni világgal. A technikai korszak fejlődésében azonban eddigi menetében még visszahúzódik az embertől az a lehetőség, hogy megtalálhassa a helyes viszonyt az ahrimáni kultúrához. Meg kell találnia az állóképességet, a megismerés belső erejére kell szert tennie, hogy Ahriman ne kerekedjen fölébe a technikai kultúrában. A természetalattit, mint olyat meg kell érteni. Ez csak akkor történhet meg, ha az ember a szellemi megismerésben legalább olyan magasra emelkedik a földönkívüli természetfelettihez, mint amilyen mélyre süllyedt a technikában a természetalattiba. A korszak a természet fölé emelkedő megismerést követel, mert az embernek belsőleg meg kell küzdenie a természet alá süllyedt, veszélyesen ható élettartalommal. Természetesen nem arról van itt szó, hogy ismét korábbi kultúrállapotokhoz kell visszatérnünk, hanem arról, hogy az embernek meg kell találnia a utat, melyen az új kulturális viszonyokat helyes kapcsolatba hozza önmagával és a kozmosszal.
Ma még csak nagyon kevesen érzik, hogy milyen jelentős szellemi feladatok nyílnak most az ember számára. Az elektromosságot, melyet felfedezésekor a természeti lét lelkeként dicsőítettek, a természetből a természetalattiba vezető képességében kell megismerni. Az embernek azonban nem szabad vele együtt lecsúsznia.
Abban az időben, mikor még nem létezett az igazi természettől független technika, az ember a természet látásában találta meg a szellemet. A függetlenedő technika arra készteti az embert, hogy meredjen abba, ami mechanikus-anyagi, mint olyanba, ami most számára tudományossá válik. Ebből a világból azonban az isteni-szellemi, mely az emberiség fejlődésének őseredetével függ össze, most hiányzik. Ezt a területet tisztán az ahrimáni princípium uralja.
A szellemtudományban most egy másik szféra lesz megteremtve, amelyben az ahrimáni egyáltalán nincsen jelen. És éppen annak a szellemiségnek a megismerő felvétele ad erőt az embernek, hogy szembeszálljon a világban Ahrimannal, melyhez az ahrimáni hatalmak nem férnek hozzá.
Rudolf Steiner: „Antropozófiai vezérlő tételek” (GA26, S. 256-258) [29. levél. ford.megj.]
A digitalizmus ezoterikus alapjai
Amikor könyvünk utolsó fejezetét elkezdjük, az összes korábbi vizsgálatot törekszünk kapcsolatba hozni a modern civilizáció életének alapvető tényezőivel, rámutatva ezek kétoldalú, érzéki-érzékfeletti természetére. Csak ezen az úton érhető el e civilizáció mélyreható, és az emberiség további létezése számára rendkívül veszélyes modern krízisének igazán komoly megértése.
A grandiózus, mindent átölelő összefüggések egységbe vezetik földi anyagi életünk legegyszerűbb és legközvetlenebb tényezőit a Világegyetem szellemi létének leghatalmasabb, mérhetetlen magasságaival. Tulajdonképpen éppen ebben áll a legfőbb értéke a szellemtudományos megismerésnek, melynek segítségével földi létünknek nem pusztán a külső, illuzórikus képét törekszünk megérteni, hanem a lényegi természetét. A világ egységét két oldalának: az érzékinek és az érzékfelettinek az elválaszthatatlan kapcsolatában mutatja meg. A világ egyetemes valósága ennek a két összetevőjének a halmaza.
A szellemtudományos megismerésnek ez a módszertani alapelve a létnek nem csupán a természetes tényezőit öleli át, hanem az emberiség tisztán szellemi, kulturális, szociális és etikai életét is. Ennek köszönhetően jobban megérthetjük a világjó és a világgonosz összeszövöttségének mélységét és az embernek a földi és az égi gyakorlatilag összes jelenségének fejlődésében betöltött szerepét; és az ember szerepét megértve elkezdjük megérteni a világevolúcióért való felelősségben való részesedését.
A Föld-eonban a lét fizikai síkja a lét összes magasabb síkja együttes hatásának gyümölcseként keletkezett, és legmélyebb lényegében állandóan kapcsolatban marad ezekkel. A fizikai síkon az, ami számunkra a „talaj”, a szellemi lét legmagasabb, a felső Devachán felett lévő szintjének megjelenése az érzéki világban. Az indiai ezoterikus hagyományban a maha-paranirvana-sík megnevezést viseli. Az európai nyelvekben nincsen ilyen fogalom. A Világegyetemünket megteremtő 1. Logosz tudata ezen a síkon honol, és onnan ereszkedik le a Föld-eonban fizikai síkra, és a modern fejlődési szakaszban különösen nagy metamorfózison megy keresztül amiatt, hogy evolúciónk héttagú ciklusa az oktávjához, vagyisa következő ciklus létrejöttéhez szükséges előfeltételek megteremtéséhez emelkedik. Ez a probléma a 8. szféra képződésében gyökerezik, amelyről az előző fejezetünkben már szó volt.
A legmagasabb világszellem erői a földi eonban (ahogyan már mondtuk) a 8. szférán keresztül ereszkednek le az érzéki-fizikai síkra, és itt a természet teremtő erőivé válnak (l. 41b ábra). Ezek az erők azoknak az isteni gondolatoknak a kifejeződései, melyeket egyelőre nem vagyunk képesek észlelni, és ezért a természet erőinek nevezzük őket (l. B. 78, S. 38).
A szilárd elem élete szubsztancionálisan a maha-paranirvána-síkon található. Egy fokkal lejjebb, a paranirvána-síkon honol a szeretet, és ott található a folyékony elem élete. A levegőszerű a nirvána-sík. A Budhi-síkon (az Életszellem síkján) az életnek hője van. Ott a szeretettel betöltött, az Isteninek való abszolút önátadás honol. Ennek a síknak a poláris ellentéte a minden Isteni teljes elutasítása, a 8. szféra alacsonyabb aspektusának abszolút rosszindulata.
Az ember két világ határára van állítva: a végtelenül érzékfeletti és annak érzéki tükrözése határára. És ő maga az a határ, amely lényegében az érzékfelettibe és az onnan vissza vezető kapuknál áll. És képes azokat megnyitni az egyoldalúságok szellemei előtt is. Ezt annak mértékében teszi, amennyire a luciferi és ahrimáni erők fogva tartják.
Különös élességgel folyik a harc az ember birtoklásáért maguknál a kapuknál, ahol a hőéter és a hőelem szinte egyáltalán nem különbözik egymástól. „A hő és a tűz az, – mondja Rudolf Steiner – ahol az anyagi lelkivé kezd válni. Van külső és belső, lelki tűz. A külső tűz: kapu a lelkihez. Amikor pedig valami ég, akkor fény keletkezik, valami, ami külsőleg nem észlelhető. A fény mindent láthatóvá tesz, de ő maga nem látható. Mivel a tűz valamit felküld, az érzékfeletti világba, úgy valaminek kell, hogy legyen, ami lefelé, az anyagi világba küldetik. Ez a füst, a sötét anyag. Ez már levegőszerű.
(GA93a, S.47, GA89, 1904. 11. 10.)
41. ábra
Létrejön a materializáció. A levegő maga nem más, mint megsűrűsödött hő, a tűzből keletkezett, amikor füst képződött” (GA110, 1909. 04. 12. (este)).
Az evolúció folyamata, mely lefelé irányuló mozgásában elmélyül, ahogy a szellem anyaggá válik, a Föld bolygó belsejének bonyolult felépítéséhez vezet. Ott a magasabb szellemi létsíkok hatásával a materializálódás erőinek, az ahrimáni és luciferi szellemek hatása áll szemben. Az ő oppozíciójuk a magasabb szellemmel szemben annyira hatalmas, hogy a Föld belsejében egy „felborult ég” típusú valami keletkezik: ellendevachán, negatív asztrálsík. Az éterek hatásával szemben állnak a Föld belsejének un. „bukott éterei”. Ezeket az étereket elektromosságnak, mágnesességnek nevezzük. A luciferi, de különösen az ahrimáni erők az elektromosság és mágnesesség, az elektromágnesen mezők segítségével a hőéter és a hő érintkezésének területén mérik fő csapásukat az emberre.
Rudolf Steiner azt mondja, hogy az elektromosságot, mely az emberben is megtalálható, „nem más területen kell keresni, mint azon, amelyből egyidejűleg a morális impulzusok is származnak. Aki az elektromosságot teljességében megtapasztalja, az egyidejűleg a természeti-morálist is megtapasztalja” (GA220, 1923. 01. 28.)
A morális áll minden természeti alapjában. A fejlődés egyik időszakaszának morális impulzusai a következő időszak természeti realitásává válnak. És a mai elektromosságban is „egy korábbi, de gonoszba billent morális valóság képeit látjuk” (ibid.)
Az elektromosság a fény ellentéte, ezért nagy hiba a fényt elektromosságnak tartani. A fényben a jó istenek hatnak, míg az elektromosságban a gonosz luciferi, de főként ahrimáni démonok. És míg az ember által kívülről befogadott és szervezetben koncentrálódott fény jó morális impulzusokat abszorbeál, addig az elektromosság a szervezetben „amorális impulzusokat képes abszorbeálni” (ibid.) Az elektromosság az emberben a gonosz ösztöneit gerjeszti. Ugyanakkor ebből nem következik – figyelmeztet Rudolf Steiner – hogy az elektromosság ellen villámot és mennydörgést kellene szórni. A lényeg a tudatosság, a megismerés, a természet szellemi alapjának megértése, ezekből kiindulva pedig az elektronok, atomok stb. lényegének megértése. Az embernek nem szabad elutasítania a technikai fejlődést, de ennek vívmányaival a szellem növekvő erejét kell szembe állítani, megérteni ennek a folyamatnak az érzékfeletti természetét, és így uralni azokat, nem pedig vakon engedni nekik, hogy ők uralkodjanak, ne váljunk az áldozatukká.
Ami pedig ennek a fejlődésnek egyszerűen a tényeit illeti, közülük az egyik például abban áll, hogy az elektromosság mindenütt kísér bennünket, és állandóan hat ránk, ez pedig azt jelenti, hogy „állandóan áramot indukál bennünk. … És ez elveszi az embertől a fizikai testet, olyanná teszi, hogy a lélek nem tud belé lépni (általunk kiemelve – G.B.). Amikor nem volt elektromos hálózat … könnyebb volt embernek lenni. … Ezért ma egyre erősebb szellemi képességeket kell alkalmazni, hogy egyáltalán emberek legyünk, mint 100 [sőt most már 200] évvel ezelőtt (GA224, 1923. 07. 11).
A mi időnkben, a múlttól eltérően, az elektromosság erőteljesen áthatja a világot, vezetékek nélkül is áthalad rajta, amihez radikálisan meg kell változnia a minőségeinek: a feszültségének, az elektromágneses mező frekvenciáinak, stb. Mindez nem marad anélkül, hogy ne növelné negatív hatását az ember fizikaiságára és moralitására. És a kérdés ez: sok olyan ember él-e most a Földön, akinek a szellemi erői lehetővé teszik, hogy „egyáltalán ember legyen”?
Valójában most szakadék nyílik az ember morális-lelkisége és természeti-fizikaisága között, melyhez a fizikai teste tartozik. És ha ezt a szakadékot nem törekszik áthidalni, akkor áthidalhatatlanná válik, és az irányítatlan technikai fejlődés egyszerűen beletaszítja az embert. Az ilyen sors elkerülése úgy válik lehetővé, ha megértjük, hogy a morális világ hogyan kapcsolódik a fizikaihoz. Rudolf Steiner az egyik előadásában különösen tartalmas magyarázatát adja ennek a kérdésnek, mély betekintést nyújt a hőnek és a hő morálissal való kapcsolatának kulcsszerepébe az embernek abbéli törekvésében, hogy egyesítse ennek a szakadéknak a két oldalát, vagyis a földi létének két „partját”. „A morális ideálok – mondja Steiner – a hőnek a hőszervezetben való növekedése által fejezik ki magukat. Az ember nemcsak lelkileg … (hanem) belsőleg (is) melegebbé válik. Ez ugyanakkor a szervezet többi részére sem marad következmények nélkül. A levegőszervezet számára akkor egyfajta fénycsírák közvetítődnek. Úgyhogy a morális impulzus, amely gerjesztőleg hat a hőszervezetben, a levegőszervezetben a fény forrását ébreszti. Ez az asztráltestben jelenik meg. Eleinte ezek a fényforrások azzal a levegővel állnak kapcsolatban, melyeket az ember magában hordoz, és ezért ez még sötét, nem teljesen kifejlődött fény, de az ember, mivel morális ideálokkal tudja magát átlelkesíteni, a fénynek ezt a forrását magában hordozza. Ezután a fény forrása a folyadékszervezetben gyakorol hatást. Ahogyan emlékszünk, a levegő csak a hangnak a teste. A szellemi hangot a folyadékszervezetben a morális ideál segítsége idézi elő. Ily módon keletkeznek, idéződnek elő itt a hang forrásai. Végül a szilárd szervezetben is megjelenik valami – az, amit az élet csírájának nevezhetünk… de az élet éteri csírájának. Ez a csíra természetesen mélyen a tudat alattiban marad, mint a hang, a hangszín forrása is, sőt még egy bizonyos értelemben a fény forrása is.
Most képzeljék el, hogy morális impulzusok lelkesítik át Önöket – melyeket ideákként fognak fel, vagy amelyeket másoknál látnak, vagy amelyeket megvalósítani szeretnének. Akkor mindez bemegy a levegőszervezetbe mint a fény forrása, a folyadékszervezetbe, mint a hangszín, a hang forrása, a szilárd szervezetbe, mint az élet forrása” (GA202, 1920. 12. 18.). Ilyen az az úgynevezett „laboratórium”, melyet az ember magában hordoz, és melyben állandóan a természetesnek a morálissal való egyesülése megy végbe.
Amikor az ember a halálával leveti magáról fizikai szervezetét, akkor mindaz, ami a morális ideáinknak, éppen ezeknek a legtisztább ideáknak köszönhetően jöttek létre, gerjesztődtek a szervezetünkben, felszabadul. Eleinte ez nem volt gyümölcsöző. „ A születés és halál közötti élet számára maguk az erkölcsi eszmék lesznek termékenyek, amennyiben az eszmei életben maradunk, és mivel bizonyos elégedettség tölt el minket azzal kapcsolatban, amit erkölcsi tekintetben véghezvittünk. Ez azonban kizárólag az emlékezéssel kapcsolatos, semmi köze ahhoz, ami azáltal hatol be az organizációba, hogy rokonszenvesnek találunk erkölcsi ideálokat. … Ugyanakkor a halál után a természetünk magasabb tagjaival, melyek magasabb földi benyomásokkal vannak áthatva, kilépünk a testből. Most a magunkba önmagunk által ültetett fény-, hang-, élet-forrásokat kivisszük a kozmoszba. Ha például a folyadékszervezetben hangot gerjesztettünk, akkor ez most a szférák zenéje lesz.
Hol vannak az élet forrásai? Abban, amit morális ideálok ösztönöznek, melyek lelkesítő módon hatnak az emberben. És elmondhatjuk, hogy amikor a morális ideáknak lehetőséget adunk önmagukat lángra lobbantani, akkor azok az életet, hangot, fényt kívülre viszik, és teremtővé válnak a Világegyetemben. Kívülre visszük a világteremtőt, melynek a forrása a morálisban van.
Látható, hogy ha az egész embert vizsgáljuk, hidat találunk a morális ideák és aközött, ami éltető és még kémiai módon is hat a fizikai világban. Hiszen a hang kémiai módon hat, egyesíti és szétválasztja az anyagokat. A világban fénylőnek a forrása morális gerjesztésekben, az ember hőszervezetésben van. … A jövőbeli világok csírákban vannak, melyek morális ideálokként vannak bennünk. …
Az elméleti ideák a hőszervezetre hűtő módon hatnak. … ezért bénító módon hatnak a levegőszervezetre, és a fény forrására is, a fény keletkezésére is. Továbbá gyilkos módon hatnak a világhangra, és kioltó módon az életre. Az elméleti ideáinkban véget érnek az előző világ teremtett dolgai. Elméleti ideák befogadásával meghal bennünk a Világegyetem.
(De) a Világegyetem meghalásának köszönhetően vagyunk öntudatos emberek, akik képesek a Világegyetemről gondolatokat képesek alkotni. Amikor azonban a Világegyetem gondolkodik bennünk, akkor a Világegyetem már holttest. A Világegyetemről való gondolat – a Világegyetem holtteste. … Az elmúlt világ ilyen módon elhal bennünk, egészen az anyagig, az erőkig. És csak azért nem vesszük észre, hogy az anyag elhal és ismét keletkezik, mivel ezzel egyidejűleg új világ jön létre. Az emberben az anyagiság az elméleti gondolkodáson keresztül a végére jut, az anyagiság és a világerők az ember morális gondolkodásának köszönhetően ismét életre kelnek. … A természeti elmúlik az emberben; a morálisban egy új természeti jön létre. Ha az anyagiság és az erők halhatatlanok lennének, akkor a világ morális rendje lehetetlen lenne.
A hő a testekben külsőleg, az emberi szervezetben belsőleg van jelen, és mivel maga a hő is szervezett az emberben, ezért a lélek, a szellemi-lelki beavatkozik a hőszervezetbe, és kerülő úton, a hőn keresztül mindaz beavatkozik, amit belsőleg mint morálist élünk át. … És amikor magát a Szellemtudományt a moralitás forrásának tekintjük, akkor lelkesedhetünk a legnagyobb mértékben a moralitás iránt, akkor az olyan lelkesedés, amely a szellemtudományos megismerésből hat, ugyanakkor a a szó legmagasabb értelmében vett moralitás forrásává válik” (uo.).
És a mikro- és makroantroposznak mindezt a valóban hatalmas, a világ harmóniájával, az evolúciós ciklikusságával átszőtt kapcsolatát az alapjáig képes lerombolni az emberiségnek, különösen a nyugati résznek a korunkban féktelenül növekvő belesüppedése a mesterségesen növelt, vezeték nélküli elektromosságból származó elektromágneses mezőkbe.
Most megpróbálunk részletesebben eligazodni abban, hogyan hatnak az elektromágnesens sugárzások (a továbbiakban az angol névből – electromagnetic radiation – EMR), a bukott éterek, az elektromosság és a mágnesesség a hőre és hőéterre, rajtuk keresztül pedig a kémiai és életéterre. Itt segíteni fog a mikrohullámú sugárzás különös kondenzációinak tanulmányozása, melyek a különböző digitális berendezésekben, például a mikrohullámú sütőkben mennek végbe.
*
Korunk külső világában a tradicionális ételkészítés totálisan digitálisba megy át, viharosan nő a mikrohullámú sütők (a továbbiakban az angol névből – microwave oven – MWO) alkalmazása. Az ilyen átmenetnek a hasznáról vagy káráról szóló vélemények élesen polarizálódtak. Eközben azokat a véleményeket, miszerint az MWO káros, hogy a benne készült étel alapjában rombolja az egészséget, komoly, szigorúan természettudományos értelemben vett kémiai, fizikai és orvosi kutatások támasztják alá. Ami pedig az MWO lelkes apológiáját (védőbeszédét) illeti, az gyakran kijelentő jellegű, egyszerűen reklám-jellegű, és rendkívül ellenségesen viszonyul ezekhez a tanulmányokhoz. A kutatások, tekintet nélkül arra, hogy teljesen materialista jellegűek, képesek mély elmélkedésre késztetni a jelenség úgymond metafizikai, érzékfeletti oldaláról is. Ezért érdemes ezeket részletesebben megvizsgálni.
Nos, az MWO-ban a mikrohullámokat egy speciális cső, a magnetron hozza létre. Ez olyan mikrohullámokat generál, melyek hatnak az élelmiszerre. Mivel az élelmiszert alkotó molekulák polárisak, vagyis pozitív és negatív töltésű részecskékkel rendelkeznek, ezért a mikrohullám hatására gyorsan, igazából „őrjöngve” kezdenek az ideiglenes elektromos mezőben keringeni. Mindennek eredményeképpen az étel megmelegszik, de eközben szétesik, megváltozik a molekuláinak szerkezete. Az atomok elektronokra tesznek szert vagy elektronokat veszítenek, aminek következtében ionizálódnak, ez pedig teljesen megváltoztatja az étel szerkezeti összetételét! A tudósok így írnak erről: „az UHF-sütőket (vagyis az ultramagas frekvencián működő sütőket; ezeken a frekvenciákon működnek nemcsak az MWO‑k, hanem a mobiltelefonok is, valójában az egész modern digitális technika) könnyedén nevezhetjük új ételek »teremtőjévé«, mivel teljesen, sejtszinten lerombolja az ételt. Az UHF-sütő úgynevezett radiolitikus vegyületeket hoz létre, melyek molekuláris rothadás létrejöttét segítik, ugyanannak a molekuláris rothadásnak a létrejöttét, mely fokozott sugárzás következtében jön létre… A mikrohullámú sütő a tudomány számára ismeretlen vegyületeket hoz létre, vagyis ugyanolyan hatású, mint a sugárzás”*).
_______________________
*) Az internet tele van komoly tudományos kísérletekről való közleményekkel, melyek kétség nélkül rámutatnak arra, hogy a digitális berendezéseknek – különösen a mobilkapcsolat antennáinak – a használata nem pusztán káros, hanem hatalmas veszélyt jelentenek az ember életére. Párat megemlítünk itt ezek közül, a forrást nem megjelölve, mivel az interneten a tudás élő megosztása folyik, szigorúan tudományos eszközök használata nélkül. Nem arról van szó, hogy az olvasó hit alapján fogadjon el mindent, hanem hogy lépjen be a számára szükséges információk áramába, és maga dolgozzon ki ítéleteket.
Az MWO-ban mesterségesen létrehozott hullámok másodpercenként milliárd körüli polaritásváltoztatást hoznak létre minden molekulában. Ez elkerülhetetlenül deformálja a molekulákat; a tudományos világban ezt „szerkezeti izomerizációnak” nevezik.
Az MWO-ban való „főzés” módjának tehát semmi köze sincsen ahhoz, ahogy az ember a tűz felfedezése óta főzi az ételét. Ebből pedig az következik, hogy az evolúció folyamatában, melyen az ember azóta átment, nem született benne sem olyan struktúra, sem olyan szerv, mechanizmus, mely készen állna az ilyen „új vegyületekkel” való találkozásra, amely „tudja”, hogyan kell viselkednie a szervezetünknek ilyen találkozásoknál.
A „Mikrohullámú sütőben való ételkészítés” c. összehasonlító tanulmányban, melyet az USA-ban 1992-ben publikáltak, ez áll: „Orvosi szemszögből úgy tartják, hogy a mikrohullám hatásának kitett molekulák bevezetése az emberi szervezetbe sokkal nagyobb valószínűséggel káros, mint hasznos. A mikrohullámú sütőből való táplálék a molekulákban mikrohullámú energiát tartalmaz, amely a tradicionális úton készült ételekben nincsen”.
Íme néhány példa arra, hogyan hat az MWO a termékekre: „a hús az összetételében néhány új rákkeltő anyagra tesz szert; a tej és a gabonafélék (például a Herkules) szintén rákkeltő anyagokkal telítődnek; ha zöldségeket és gyümölcsöket olvasztanak fel a mikrohullámú sütőben, akkor legyenek készen arra, hogy hasznos elemek helyett glükozidokat és galaktozidokat kapnak, pont azokat a részecskéket, melyek rákkeltő elemeket tartalmaznak…”
Az MWO emberre gyakorolt káros hatásainak első kutatásait már 1976-ban végezték a Szovjetunióban. A kapott eredmények valójában szörnyűek voltak, és ezért tilos volt ilyen sütőket gyártani.
Azoknak a kísérleteknek az eredményeképpen kimutatták, hogy a mikrohullámok, a sütőbe helyezett termékekre hatva.
1) felgyorsítják a strukturális szétesést;
2) a tejben és a gabonafélékben rákkeltő anyagokat hoznak létre;
3) megváltoztatják a termék elemi összetételét;
4) megváltoztatják az ételek kémiai összetételét, ami a nyirokrendszer hibás működéséhez vezethet és tönkreteheti a szervezet azon képességét, hogy megvédje magát a rosszindulatú daganatoktól;
5) a vérben rákos sejtek arányának növekedéséhez vezetnek;
6) rosszindulatú gyomor- és béldaganatokhoz vezetnek, a perifériás rostok általános degenerációjához, valamint az emésztő és kiválasztórendszer fokozatos pusztulásához az emberek statisztikailag magas százalékánál;
7) csökkentik a test képességét, hogy felszívja a B-komplex vitaminokat, a C-vitamint, az E-vitamint, a szükséges ásványokat és lipotrópokat (ezek olyan anyagok, melyek gyorsítják a zsírok lebontását a szervezetben);
8) a késztermékek melegítése az MWO-ban a húsban lévő aktív fehérje biomolekuláris vegyületeinek destabilizációját idézi elő, rákkeltő anyagok képződéséhez vezet a tejben és a gabonafélékben lévő fehérje-hidrolizátum vegyületekben, stb.
Sőt az MWO közvetlen közelében való tartózkodás a következő egészségügyi problémákat idézi elő:
– a vér és a nyirok-területek összetételének deformációja;
– a sejtmembránok belső potenciáljának degenerációja és destabilizációja;
– az agyban az elektromos idegi impulzusok megzavarása;
– az idegvégződések elváltozása és szétesése, valamint energiavesztés az idegi központok területén, úgy az elülső, mint a hátsó centrális és vegetatív idegrendszerben;
– hosszú távon a berendezés 500 méteres körzetében lévő állatok és növények életenergiájának halmozott csökkenése következik be.
Az MWO ilyen hatásának oka abban áll, hogy – ahogyan ezt már feltárta a genetika – „ahhoz, hogy egy anyag könnyebben áthatolhasson a sejtmembránon, előzetesen hullámsugárzással besugározzák. A membrán meggyengül, sőt bizonyos esetekben szét is esik, és a nekünk szükséges anyag nyugodtan behatol a sejt belsejébe”. „Képzeljük csak el (írja egy tudós), hogy a szervezetünk összes sejtje legyengül a mikrohullámú sugárzás következtében. Akkor azok könnyebben beengedik a vírusokat és baktériumokat, sőt más mikroorganizmusokat is, melyek a testünkbe kerülve sok kellemetlen betegséget idéznek elő”.
A Szovjetunióban végzett MWO-kutatások eredményeit az USA-ban is érvényesnek ismerték el. Ott megismételték azokat, és ugyanazokra az eredményekre jutottak. Ezeket Portland-ben az Atlantis Raising Educational központban publikálták.
Európában az MWO-k emberi szervezetre gyakorolt káros hatásának kutatásait a 90-es évektől kezdve végzik. Ezek azt mutatták ki, hogy ez a találmány a következőket idézi elő:
– problémák a látással, mivel az MWO „forró” hullámokat bocsát ki, melyek károsan hatnak azokra a szervekre, melyekben nincsenek vérerek; így a sugárzás hat a szemlencsére: elhomályosodik; és az illetőnél szürkehályog alakul ki;
– idegrendszeri zavarok, álmatlanság, ingerlékenység;
– hajhullás, a körmök állapotának romlása és egyéb „kellemetlenségek”, melyek a szervezet természetes szépségének elvesztésével kapcsolatosak;
– vakbélgyulladás, gyomorhurut, fekélyek és egyéb gyomor-bélrendszeri problémák csupán attól, hogy olyan ételeket eszünk, melyek szerkezete egyszerűen nem fordul elő a natúr, nem radioaktív természetben;
– szaporodási problémák.
Így a tudomány gyakorlatilag halálos ítéletet mondott ki az MWO-ra és vele együtt minden UHF-re26. Az ítélet ellen úgymond „apellációt” még nem nyújtottak be. Olyan más természettudományos kutatások lehetnének ilyenek, melyek szigorúan és korrekt módon kimutatnák az első kutatások hibás mivoltát. De nem, azoknak a tudósoknak a kutatását, akik még mindig törődnek az emberiség sorsával, egyszerűen elhallgatják, ők magukat pedig lelkiismeretlenül rágalmazzák. Eközben nő a digitalizmus propagandája, egyre nő a fenntartás nélkül elfogadás kényszere. Abban az alakban, formában, mértékben és szándékban, ahogyan terjed, közvetlen és hatalmas veszélyt jelent az emberiség evolúciójára. A digitalizmus ártalma nem korlátozódik betegségekre és az ember életének megrövidülésére. Az ártalom ezzel csak kezdődik és aztán átmegy a szellemi ártalom szférájába.
Hála a természettudósoknak, akiknek volt bátorságuk figyelmeztetni az emberiséget a rá lesújtó nagy szerencsétlenségre, ami őket olyan helyzetbe állítja, mint amilyen az egykori szovjet politikai disszidenseké. A nyugati politikai hatalom egész rendszere, az egész politikailag manipulált tudomány, és a tömegesen manipulációnak alávetett közvélemény ellenségeskedik velük. Itt utalhatunk a WHO (Egészségügyi Világszervezet) határozatára, melyben szó szerint ez áll, hogy „az UHF olyan sugárzást használ, mely sem az emberre, sem a táplálékra nem hat károsan.”. Azok az emberek kapnak egyedüli felmentést, akik pacemakerrel rendelkeznek. Számukra a WHO azt javasolja, hogy mondjanak le a mobiltelefonokról és az MWO-ról.
Az első tudós Európában dr. Hans Ulrich Hertel volt Svájcban, aki klinikai vizsgálatot végzett az MWO-ban készített ételeknek a vérre és az emberi szervezet fiziológiájára gyakorolt hatásával kapcsolatban. Néhány évvel ezelőtt elbocsátották a tisztségéből, mert közzétette (!) kísérleteinek eredményét. Megkérdezhetjük, minek ilyen kísérleteket végezni, ha azokat nem „teszik közzé”? Hiszen itt nem hadititokról van szó, hanem egy fogyasztási cikkről.
Az MWO-t gyártó cégek a reklám-prospektusaikban természetesen minden lehetséges módon védik és dicsőítik azokat. Hiszen a biznisznek ilyen a természete, hogy saját érdekeit az emberiség érdekei fölé helyezi; de az egészségvédelmi [ma már nem is egészségvédelemről, hanem egészségügyről beszélünk, ford. megj.] rendszer mit gondol róla, mit akar, amikor a digitalizmus találmányaival kapcsolatban azokhoz a cégekhez hasonlóan viselkedik, amelyek készítik és árusítják azokat? Azért viselkedik így, mert alá van rendelve a világot uraló elitnek (Establishment), mely azt az elképzelést terjeszti elő, miszerint a digitalizmus mint jelenség az emberiség számára kivételes, korábban még nem látott előnyöket hoz. (Arról pedig, hogy az „Establishment” kinek rendeli magát alá, már korábban, a trilógia második részében beszéltünk, és még fogunk is beszélni a továbbiakban). Ez a jelenség, amikor az ember először találkozik vele, zavarba ejtő rejtélyként hat. Valójában a digitalizmus mint olyan, a tudományos-technikai fejlődés számos jelensége közül az egyik, és hirtelen ilyen totális átpolitizálása történik! Egyesek ezt a szuperkonszernek hatásával magyarázzák, akik a kormányoknál lobbiznak az érdekeikért. Igen, ez így van, de csak addig, amíg a nagy politikai világcélok nem törődnek velük. Vegyük például a dohányzás elleni harcot. A cigarettát előállító gigantikus cégek semmilyen pénzügyi hatalma sem mentette meg őket a dohányzás betiltására irányuló, valóban drákói világméretű intézkedésektől. Lépten-nyomon paradoxonokkal van dolgunk. Az USA atlanti-óceáni partvidékén például 25 km hosszú strandon betiltották a dohányzást. Ott valahol a közelben biztosan elhalad egy autópálya, melyen autók végeláthatatlan áradata halad, melyek kipufogógáza egyszerűen összehasonlíthatatlan a cigaretta füstjével. Úgyhogy ebben a cigarettával való kampányharcban egyáltalán nem az emberek egészségével való törődésről van szó.*) Korunkban egyszerűen nevetséges erről beszélni. A kampányt a tömegek feletti irányítás módszereinek kidolgozása terén folytatják, az eljövendő világdiktatúra pozíciójából. Hasonló célt követ a digitalizmus elültetése is. És csak annak célját kibogozva tudunk majd válaszolni a kérdésre: kinek és miért szükséges a globalizmus és a diktatúra? Ez a válasz pedig túlvezet bennünket az érzéki valóság határain.
__________________________
*) Ott pedig, ahol ilyen „gondoskodást” mutatnak, ilyen eredményeket kapnak: létrehozták az un. „elektromos cigarettákat”, melyek háromszáz ember halálához vezettek, és a használóik közül félmillióan az orvostudomány számára ismeretlen tüdőmegbetegedésben szenvednek (az újságokból származik a hír). És ezek csak azok, akiknek sikerült regisztrálniuk, valójában hányan is lehetnek?
__________________________
A világban ma jelenlevő politikai helyzet egyelőre lelhetővé teszi a megismerés ilyen útján való haladást, és ezzel élni is kell. A tudós-disszidensek kutatásai teremtették meg úgyszólván az első precedenst. Az igazság általuk elkezdett keresésének kedvez, hogy a közeledő globális diktatúra szokásai eddig aránylag kaotikusan, szórványosan jelentek meg. Ezért hol ott, hol itt, sőt még a tömegsajtóban is, néha megjelennek meg olyan közlemények, melyek a nyilvánvalót támasztják alá: hogy a digitális berendezések, az általuk létrehozott elektromágneses sugárzások károsak az ember egészségére. Egyáltalán nem régen, 2018. szeptemberében, az egyik svájci újságban beismerték, hogy bármely digitális berendezés, melynek képernyője van, ha hozzáér az ember, tönkreteszi a bőrét. Ennek oka az, írja a lap, hogy pl. az okostelefonból érkező sugárzás a bőrt „szabad gyökökkel” telíti, és így árt neki. Gyorsabban öregszik, foltok, ráncok borítják. (Mi történik akkor a belső szervekben?). A cikket a „20 perc” c. lap publikálta, amely ingyenes terjesztésű. Senki sem meri azt „jobboldali elhajlással” vádolni, amit pedig a tudós-disszidensek vonatkozásában állandóan megtesznek.
Vannak ennél szörnyűbb példák is. Egy másik, még a „20 perc”-nél is baloldalibb lapban, a svájci ingyenes „Blick am Abend” c. lapban egy közlemény jelent meg (2018. 04. 19.), melyben arról volt szó, hogy egy svájci műszaki intézetben, a „Swiss TPH”-n [Svájci Trópusi és Közegészségügyi Intézet] kutatások folytak, melyek megmutatták, hogy a „mobiltelefon használata, a nagyfrekvenciájú elektromágnesen mezők miatt károsan hat a serdülők agyának bizonyos részére”. Egy éven keresztül 700, 12 és 17 év közötti tanulót (ezek pedig már nem serdülők) figyeltek meg. A káros hatás az agy halánték-lebenyét érintette arról az oldalról, ahová beszélgetés idején gyakran helyezik a telefont. A kísérlet eredményeit az „Environmental Health Perspectives» c. lapban publikálták. Oroszországban hasonló kísérletekről már néhány évvel ezt megelőzően is írtak. Ott arról volt szó, hogy a mobiltelefon gyakori használatától az agy halántéklebenye egyszerűen megkásásodik, még a fényképét is mellékelték hozzá.
Ha elegendő mennyiségben gyűjtünk össze ilyen jellegű példákat és jól átgondoljuk őket, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy az UHF (ultramagas frekvencia, angolul Ultra High Frequency) és bármely elektromágnes sugárzás ugyanazt törekszik velünk tenni, mint amit a táplálékokkal tesz az MWO-ban:arra törekszik, hogy „megfőzzön” bennünket, természetesen a magamódján: az izmok, az ízületek, a vér, a csontvelő struktúráját molekuláris és atomi szinten lerombolja.
A mezők, melyekben most élünk, természetesen sokkal szétszórtabbak, jelentős módon gyengébbek, mint az MWO-ban, de egész életünkben, állandóan bennük vagyunk, és ezért csak idő kérdése: ki és mikorra „készül el” a betegség vagy halál általi felhasználásra.
Akik ezt megértették, azok harcba lépnek életünk digitális eszközökkel való mértéktelen, egyre gyorsuló telítettsége ellen, akik nem értették meg, azok a digitalizmus lelkes rajongóinak seregét alkotják. Az egész emberiség polarizációja megy végbe. Két, egymással már ellenségeskedő táborra oszlik. És ami eközben különösen fontos: ez a polarizáció jelentős mértékben megfelel a társadalmi-politikai körök politikai polarizációjának, mely az emberiséget két táborra osztja: „baloldaliakra” és „jobboldaliakra”. Ez különösen fontos tünet!
A modern liberál-demokrata hatalom, amely ma a világban uralkodik, melyben különösen szoros egységre jutott a káini embertípus sok képviselője, meggondolatlanul, ellentmondást nem tűrően lép fel az egész civilizáció, az egész bolygó teljes, felgyorsuló digitalizációjáért. Ezzel szemben állnak a konzervatívok, a „jobbosok”, a tradicionalisták, személyiségtípusuk alapján gyakran ábeliták. Körbejárva e két tábor politikai szembenállását, a digitalizáció kérdésében mi a „jobboldaliak” józan ítélőképessége felé hajlunk, hiszen azt az adott tudományos kísérletek is alaposan megerősítik.
Nem is olyan régen, a XX. század közepe táján az ő [mármint a józan ítélőképességgel rendelkezők] pozíciójuk általánosan elfogadott és megkérdőjelezhetetlen volt. Már akkor is ismert volt az EMR káros hatása az ember egészségére. Sőt a munkahelyen, lakásban maximálisan megengedett mezőre vonatkozó normatívákat határoztak meg. A munkahely károsnak számított, ha ott az EMR értéke elérte a 350 pW/m²-t [pico(10ˉ¹²)Watt]. Így volt legalábbis a Szovjetunióban. Most még a mérőeszközökre is azt írják, hogy a norma: 800 pW/m². De az európaiak lakásában lépten-nyomon 1500-2000 pW/m² található. Arról, hogy mi a helyzet a munkahelyeken, a városi zónákban, amelyek teljesen le vannak fedve WLAN‑okkal, ne is beszéljünk.
A kardinális ellenvetés ezekkel a vizsgálatainkkal szemben így hangzik: De miért nem érzi mindezt a legtöbb ember? Választ erre a kérdésre csak fokozatosan lehet megfogalmazni, és mi éppen ezzel foglalkozunk. Egyelőre előzetesen ezt mondjuk: amikor az amerikai szakértők Hirosimába érkeztek a bombázás után, hogy tanulmányozzák „kezük gyümölcsét”, akkor ők sem éreztek semmit sem az első napon, de a következő napon már „késő volt érezni”. A Curie-házaspár sem érzett semmit.
1945-ig, Japán atombombázásáig a világban meglehetősen egyszerűen fantasztikus elképzelések keringtek a radioaktív sugárzásnak az emberi szervezetre gyakorolt hatásával. Íme egy példa. 1929-ben megjelent egy lapban a „Borzsom” ásványvíz reklámja, és ott, ahogy olvashatjuk, ennek a víznek a gyógyító hatásaként éppen a radioaktivitását jelölték meg.
Ásványvíz-reklám 1929-ből
A képen a szöveg: VIGYÁZZON AZ EGÉSZSÉGÉRE!
IGYON TERMÉSZETES SZÉNSAVAS LÚGOS VIZET,
======= RADIOAKTÍV VIZET =======
(Itt jegyezzük meg, habár zárójelekben, hogy minden modern ember számára kivételesen jelentős az a tény, hogy Németország állami postaügyi minisztere, W. Boetsch még 1994-ben ezt jövendölte: „Az atomenergiáról szóló széleskörű diszkusszió azzal összehasonlítva, amit a mobil- [vezeték nélküli, telefon- vagy más] hálózat készít számunkra – csak egy könnyű szellőfúvás lesz” (Info-Paket der Bürgerwelle e.v.“, 2001. (Vorstand Siegfried Zwerenz, Lindenweg 10. D-95643 Tirschenreuth), l. még könyvünk végén).)
Valami hasonlót kaptunk most a digitalizmussal. Kolosszális a haszna – győzködnek bennünket – kára pedig semmi; senki se érez tőle semmi károsat! Van néhány renegát orvos, aki mást állít, de ki fog őnekik hinni?
De ők (és nemcsak az orvosok, hanem a legkülönbözőbb „renegátok” is) például a következőt állítják: „A queenslandia Műszaki Egyetem szakemberei tízéves kutatásának eredményeképpen kiderült: a okostelefonok és kütyük az ausztrál 25 év alatti fiatalok egészségét 40,9 %-kal rombolták. Azt is sikerült nekik kideríteni, hogy a modern kommunikációs és hírközlési eszközök mindennapi használata a 30 év alatti lakosság 23,5%-ának rontotta a fizikai állapotát.” Vagyis, mint a radioaktív sugárzás esetén is, magát az emberiség létét fenyegető nagy és reális veszéllyel van dolgunk.
Az orosz nyelvű interneten találunk egy olyan útmutatót, melynek ez a címe: „Az okostelefon sugárzásától való védelem 5 módja”, melyben ezt írják: „szervezetünk nagyfrekvenciás hullámoknak való önkéntes kitétele – a történelem legnagyobb emberek feletti kísérlete” [https://dzen.ru/a/XTLrKeMGLACtSIsA; magyar nyelvű fordítása:https://telegra.ph/%C3%96t-m%C3%B3dja-annak-hogy-megv%C3%A9dje-mag%C3%A1t-az-okostelefon-sug%C3%A1rz%C3%A1s%C3%A1t%C3%B3l–Pyat-sposobov-zashchity-ot-izlucheniya-smartfona-09-28 ]. Itt az igazság magvával van dolgunk.
*
26Csak a főbb, végső pontok bemutatására szorítkoztunk, és ha kimerítő bizonyítékokat kellene idéznünk, melyeket tudományos folyóiratokban, interneten tettek közzé, akkor vastag kötetet kapnánk.
18Az ő verseskötetét az anyja gyűjtötte össze és adta ki. Szergej O. Prokofjev: A lélek misztikus tüze. Moszkva, 2013, „Új évezred” alapítvány
Letöltés pdf-formátumban
