A Társaság élete – az Élet Társasága
„De mindig azt kell mondani: Ha egy ilyen szellemi mozgalmat – amely impulzusaiban, egész gondolkodásmódjában, érzésében és akaratában szükségképpen nagyon különbözik a környezet emberének gondolkodásától, érzésétől és akaratától – ilyen társaság nélkül kellene az emberiségbe bevezetni, ez végtelenül nehezebb lenne, mint egy olyan társaságon keresztül, amelyben a tagok éppen azáltal, hogy megfelelő módon élnek együtt, folyamatosan befogadják a szellemtudományos fogalmakat és eszméket, felkészülhetnek arra, hogy amolyan eszközei, egyfajta eszközei legyenek egy ilyen szellemi tudomány, egy szellemi áramlat elterjedésének. Ebből azonban az következik, hogy egy ilyen társaság fogalmát nagyon komolyan kell venni, mert annak – a gyakorlatban – a szóban forgó szellemi áramlat eszközének kell bizonyulnia.” 1
2022 szent éjszakáin egy lelkes kis csapat minden este foglalkozott a Karácsonyi Gyűlés adott napi történéseivel. Mivel ez a tizenkét-tizennégy résztvevő hazánk legkülönbözőbb pontjáról csatlakozott a közös munkához, online kapcsolódás egészítette ki azt a lelki-szellemi közös érdeklődést, amely az 1923-as dornachi karácsony történéseinek mélyebb megismerésére irányul. Az elkezdett munka azóta is tart, a virtuális térben folyó hetenkénti találkozóinkat havonta egyszer személyes találkozókkal is szükségesnek tartjuk kiegészíteni. Izgalmas és nagyon inspiráló mások szemszögéből fakadó megállapításokkal és kérdésekkel szembesülni. Ilyenkor egyrészt átélhetjük, hogy a saját, egy adott pontból egy adott képet megrajzoló szemszögünket mennyire fontos kiegészíteni, másrészt megtapasztalhatjuk azt a hétköznapi, a reggelenkénti ébredéshez képest felfokozott ébredési lehetőséget, amely azáltal történhet meg, hogy más emberek lelki-szellemi lényére ébredünk. A tapasztalat is azt mutatja, hogy rendkívüli lehetőség kínálnak erre a második ébredésre 2 – amely a tudati lélek korában jelent meg számunka – az antropozófiai együttlétek során kialakuló beszélgetések, amelyek a szellemtudományos tényekre, összefüggésekre is ráébredést hozhatnak.
„Az antropozófiában az általa nyilvánvalóvá váló igazságok a fontosak,
az Antropozófiai Társaságban pedig a benne folytatott élet.” 3
Rudolf Steiner számos ciklusában olvashatunk arról, hogy bármennyire buzgón is olvassuk otthon az antropozófiát, ha antropozófus összejövetelre megyünk, egészen más érzések ébredhetnek lelkünkben. Az 1919. november 22-i előadásában4 beszél a második michaeli kinyilatkoztatásról, az átszellemesítés feltárulkozó útjáról, és arról, hogy a test Igévé kell, hogy váljon. A tudati lélek korszakában egyre jobban ráébredhetünk arra, hogy tudatosságunk, hozzáállásunk által – a szellemtudományt a gyakorlatba forgatva – áthathatjuk, átalakíthatjuk, nemesíthetjük, „felemelhetjük” nemcsak a folyamatokat és dolgokat, hanem együttléteinket is. Rudolf Steiner előjelezve a szükséges irányváltást, a Karácsonyi Gyűlés előkészítő beszélgetéseinek egyikén így zárta gondolatait: „Kedves barátaim, kérem, ne széledjenek szét ma eredmény nélkül, hanem jussanak el oda, hogy olyan feladatot tűzzenek ki magának az Antropozófiai Társaságnak, amelyet az emberek bizonyos tiszteletben tarthatnak.” 5
Mi is ez a feladat? Az antropozófiai mozgalom, amelyet Rudolf Steiner határozott szándéka szerint be akart vezetni az Antropozófiai Társaságba, az idő haladtával, a kor kihívásai által egy a valódi szellemi megismerésre alapozott feladatközösséggé nőtte ki magát. Ez az, amit Rudolf Steiner 1923. december 24-én délelőtt az alapszabályok felvezetéseként, azokat esszenciálisan egy mondatba foglalt: „Ebben a Goetheanumban ilyen vagy olyan módon igyekeznek előbbre vinni az emberiség fejlődését.”6. Pár héttel később mindezt megerősíti a tagokhoz írt harmadik levelében, ahol az Antropozófiai Társaságról szólva úgy fogalmaz, hogy: „Olyan helyeknek kell lennie, ahonnan valóban megtermékenyülhet az élet.”7
Az új társaság formája, a Szellemtudományi Főiskola megalapítása, a szakterületeket támogatni hivatott szekciók kialakítása mind azt a szándékot tükrözik, hogy a hanyatló földi lét megannyi téren lehetőséget kapjon a megújulásra: „Elmondanék néhány dolgot arról, hogy hogyan gondolom a jövőben a dornachi Goetheanumban a Szabad Szellemtudományi Főiskola felépítését. Egyre inkább arról lesz szó, hogy az iskolázásban való valamilyen továbbhaladásnál nem pusztán az intellektuális tulajdonságok jönnek tekintetbe, legkevésbé a külső világban szokásos intellektuális és empirikus képzés, csak amennyiben ez valamelyik speciális területhez abszolút szükséges. Ezt egészen jól felismerhették azok, akik hosszabb ideje éltek és dolgoztak az Antropozófiai Társaságban. Arról lesz szó, hogy az érzelmek, az ezotériát és okkultizmust közvetlenül felfogó képességek, morális kvalitások és így tovább, játszanak nagy szerepet. A teljesen nyilvános Antropozófiai Társaság bázisát képező három osztály tevékenységének magától értetődő fő vonása a szellemtudomány lesz. Éppen ehhez kell a Szabad Szellemtudományi Főiskola tevékenységét a világ elé tárni, mégpedig úgy, hogy az egyes civilizációs, megismerési, művészi stb. területeket megtermékenyítő hatása megnyilatkozzék.” 8
E rendkívüli, a földfejlődésre alapvetően hatást gyakorló célok akkor valósíthatóak meg, ha a földi michaelita közösségben képes tükröződni az égi michaelita közösség harmonikus, céltudatos élete. Itt már a gondolati tisztaság mellett – ahogy azt fentebb olvashattuk – a szíverők, a szükséges morális minőségek kialakítása is komoly szerepet kap. Vannak olyan megcélzandó lelki minőségek, amelyekkel – és csak ezekkel – be tudunk lépni a szellemi világba; és itt gyorsan pontosítok: más lelki minőségekkel is be lehet lépni az érzékfelettibe, de azok más lényekhez is vezetnek. A következő nemes érzések Krisztushoz való(s) kapcsolódásunkat is lehetővé teszik a Földön: odaadás, tisztelet, áhítat, hála, együttérzés, tolerancia, türelem, nyugalom, állhatatosság, lelkesedés a szellem(i igazságok)ért. A megismerési tartalom mellett ezekről a lelki minőségekről is szól az antropozófia, amelyek egyúttal nélkülözhetetlen alapjai a valódi emberi együttműködésnek.
Az eddigieket, a Társaság célját, a benne folyó élet formáját és a szükséges aurát oly szépen és lényegre törően foglalja össze Rudolf Steiner talán már ismerős mondata: „Helyezzük alapkövünket harmonikusan együttműködő szívek jó talajába, akik közösen, szeretettel áthatott jóakarattal hordozzák az antropozófiai törekvést a világban.” 9
A Karácsonyi Gyűlés megismerésére egyre több értő és érző figyelem irányul, ami a 100. évfordulóhoz közeledve igencsak szükséges, hiszen nemcsak az 1935-ös tragikus kizárások mutatják, hogy az akkori célok csak részben teljesültek. Nem kételkedhetünk abban, hogy nem hangzott el 1923 szent éjszakáin és nappalain minden olyan szükséges tudás, amely alapja lehet a hatékony közös munkának. Csoportunk hetenkénti alkalmain ezeket igyekszünk fel- és megismerni, így rendezni a tagok között alkalmanként felmerülő ellentéteket is, tovább kutatni az antropozófiai együttmunkálkodás lehetséges és szükséges irányait. Továbbá keressük az utakat, a kapcsolódási lehetőségeket minden olyan kezdeményezés felé, ahol az Antropozófiai Társaság eleven életéért tesznek erőfeszítéseket. Így örömmel értesültünk arról, hogy 2023. május 5-ére meghirdették a Goetheanum-tagok első Fórumát. Az esemény kitűzött céljául azt jelölték meg, hogy „…összegyűjtsük a Világtársaság formálásával és az Általános Antropozófiai Társaság alapszabályának továbbfejlesztésével kapcsolatos gondolatokat és elképzeléseket.”10 A fórumon – élve az online kapcsolódás lehetőségével – csoportunkból Kiss Bernadett Andrea és Seress Attila vett részt. Az ott történtek, az elhangzott felvetések szorosan kapcsolódnak a Karácsonyi Gyűlés kérdéseihez, ezért fontosnak tartom, hogy a két résztvevő beszámolójából rálássunk az ott megkezdett folyamatokra:
„Katartikus Goetheanum Fórum – 2023. május 5. (online)
Az Általános Antropozófiai Társaság közgyűlésén 2023. március 31. és április 2. között a dornachi Elnökség és a tagok indítványai felől azt a döntést hoztuk, hogy egy 2026-ig elképzelt folyamatot indítunk el a világon, és ebbe a folyamatba helyeztünk sok-sok felvetett kérdést. Bár a „magyar javaslatot” a közgyűlés elnapolta, a perifériáról, így például a Thomas Heck részéről érkező több, sok szintén fontos felvetés, köztük az antropozófia szociális hármas tagozódására vonatkozó kérdés került be ebbe a folyamatba. Ez a mostani közgyűlés megnyitotta az ajtókat a társaság újra megformálására, az alapszabályok újragondolására, az új misztériumok újraszabályozására, hogy a mai tudati-, élet- és forma-állapotok harmóniába jussanak. Ilyen közösségi kezdeményezésre került sor a május 5-ei fórumra.
Seress Attila
Thomas Heck a perifériáról kezdeményezte azt a folyamatot, ami május 5-én számomra egy online nemzetközi beszélgetésben (Goetheanum Forum) nyilatkozott meg, amire a Goetheanum vezetősége hívta a tagokat élő és online részvételre. A fórum nekem katartikus élmény volt, én online voltam jelen. Először is elámultam a létszámon: azt hiszem a kb. 41.000 tagból összesen a dornachi helyszínen lévő 12 asztalnál és online is együttvéve legfeljebb 130–an(!) lehettünk, amiből a végére aztán össz–vissz kb. 100 ember maradt. Magyarországról tudomásom szerint velem együtt hárman vettünk részt a beszélgetéseken. Nehéz elmondani, de a Goetheanum vezetésével kapcsolatban nekem nagyon jó érzéseim voltak, nagyon sok energiát éreztem beletéve ebbe a fórumba (is) az ő oldalukról és azt, hogy ők a maguk nyugati részét teljesen széleskörűen és lelkiismeretesen hozzák, ugyanakkor először éreztem azt is, ahol az ő természetes határaik vannak, amit eddig valahogy nem láttam meg és azt képzeltem, hogy ők teljesen átfogják Földünk összes társaságát. Ebből az alkalomból egyértelműen megszületett számomra a felismerés, hogy azért nem hoznak ki többet bizonyos folyamatokból, mert ha ők a “fej” a társaság szervezetében, akkor a fej nem tudja a “középső rész” vagy a “végtagok” feladatát vinni, de mint fej, a maximumot teljesíti. Kicsit az jelent meg előttem, mintha a társaság egy “nem waldorfos diák” lenne, akit csak nyaktól felfelé mobilizálnak. Egyértelműen éreztem, hogy ez – nyaktól lefelé mobilizálni – valószínűleg tényleg a mi feladatunk, te jó ég! Csak mi még elég jót alszunk, vagy várjuk talán, hogy hívjanak minket a Goetheanumból, ők meg ezt nem látják. Volt egy konkrét történés is, ami ezt a felismerést hozta: nagyon jó volt, mert egy közös kezdés után online szobákba lehetett témák szerint csoportosulni, ahol a világ minden tájáról online jelenlévő tagokkal volt lehetőség egy adott témakörben beszélgetni. Nyolc évig éltem Németországban, ismerem, ahogyan ők együttműködnek, és utána itthon is sok évig benne voltam a mi magyarországi folyamatainkban, de fantasztikus “kerek egész”-érzés volt számomra most először ez a sokszínűség, ami a sok különböző nép tagjainak együttes beszélgetéséből kialakult. Ezen a kiscsoportos beszélgetésen mély benyomást tett rám a japánok megnyilatkozása, akik arról beszéltek, hogy nemcsak fizikailag, de minden más szinten is olyan messze érzik magukat a központtól vagy a Goetheanumtól, hogy hazai társaság szintjén is teljesen komolyan azon gondolkodnak, hogy vajon Japánnak szüksége van–e egyáltalán a Nemzetközi Antropozófiai Társaságra, mikor virágoznak a kezdeményezések és rengeteg iniciatíva szökken szárba náluk, de valahogy nagyon elvágva érzik magukat az Általános Antropozófiai Társaságtól. Én azt mondtam, hogy szerintem, ha valamikor, akkor most van nagyon nagy szükségünk egymásra, és kifejtettem azt a bennem is régóta hordozott gondolatot, hogy szerintem, ha a Goetheanumba sikerülne beáramoltatni a nem nyugati népek hatásait is, akkor valószínűleg különösebb erőfeszítés nélkül sok dolog egyszerűen magától oldódna meg a beáramló élet vitalizáló erejétől. Online is megnyílik mostanában, pont Thomas Heck jóvoltából a lehetőség a Kelet, Közép és Nyugat találkozására és együttműködésére, de ezt erősíteni lehetne, amennyiben közös erővel sikerülhetne, hogy azok az emberek is eljuthassanak a Goetheanum rendezvényeire élőben is, akik pl. Keletről a magas utazási költségek és belépődíjak miatt nem tudnak részt venni dornachi rendezvényeken, pedig szívesen elmennének oda. Többször voltam Dornachban, és minden egyes alkalommal ugyanazt éreztem: túl erős a nyugati hatás, a többi hatás pedig nem jelenik meg valahogy. Egy személyes példa erre: kolléganőm egy sorsfordító véletlen folytán jutott akkora összeghez, hogy életében először ki tudott utazni Dornachba, amiről évek óta álmodozott, engem is magával vitt. Elképesztő volt ott lenni, de a magas belépődíjak miatt mi csak egy rendezvényen tudtunk részt venni (meg egy ingyenes megnyitón), és szó szerint vagy egy hétig keringtünk a Goetheanum körül, voltunk az erdőben, ellátogattunk az Ita Wegman Klinikára, sétáltunk a környéken és Pohl Gyuri bácsi még befizetett minket (szerintem együttérzésból és jóságból) egy koncertre. Mikor a többi rendezvény belépőjegyárából kedvezményt szerettünk volna kérni (mondván, hogy max. 500 Euro az átlagfizetésünk), egy a recepcióra lehívott vezetőségi tag sajnálatát fejezte ki, hogy mi sajnos még a kedvezményes (szintén méregdrága) belépőjegyre sem vagyunk jogosultak, mert sem diákok nem vagyunk, sem egyéb kedvezményre jogosító kategóriába nem esünk bele. Így történt, hogy bár kolléganőm direkt a Goetheanumból kapott kedves meghívást a Húsvéti Tagung–ra, egy rendezvényen kívül (plusz a fent említett koncert) anyagi okok miatt semmin nem tudtunk jelen lenni! Én ott ekkor, aszráltest ide, asztráltest oda, ezen fél óráig zokogtam a helyszínen. Valahogy szimbolikus is volt, hogy ekkor vesztettem el valahogyan a rózsaszín kártyámat Dornachban. Remélem, hogy a kiscsoportos beszélgetésnek is köszönhetően, a japánok a közös záráson elmondták, hogy elhatározták, hogy Ázsiában is tartanak maguknak egy hasonló fórumot. Kérdezték, hogy eredményeiket továbbíthatják-e a Goetheanumba, a vezetőség pedig azt jelezte vissza, hogy nagyon szívesen fogadnák ezt. Több napot aludtam erre a fórumra, míg megérett bennem az elhatározás, hogy írjak a japánoknak és felajánljam a segítséget egy esetleges közvetítéshez vagy együttműködéshez. Most is azért írom le mindezt, hogy valahogyan kezdjünk el tényleg egy ilyen közvetítésben való segítést az országok népei között, hogy a Karácsonyi Gyűlés 3×33 éves évfordulója és a 100. évfordulója hatalmas inspirációs hullámaira ráülve meg tudjon törni a jég, és új élet áramolhasson be minden oldalról!
Kiss Bernadett Andrea”
Milyen sok új nézőpont fakad ebből a beszámolóból! Például az anyagiak kérdése. Már az 1923-as Karácsonyi Gyűlésen is szó esett mind a társaság működési költségei, mind a kutatások finanszírozása, továbbá az új Goetheanum megépítéséhez szükséges anyagi alapok kapcsán a bal zsebekben lapuló pénztárcákról: „Az idealizmus nem állhat abból, mint már többször kifejtettem, hogy azt mondjuk: A pénz szörnyű ahrimáni dolog, ennek nem szabad érintenie az ideálokat! Az ideálok legyenek ettől lehetőleg mentesek! – a bal kezet a pénztárcára, a jobbat az ideálokhoz emelve! Meg kell hát tenni a jobb kéz kényelmetlen mozdulatát a bal zsebbe, hogy az ideálokat olyan magasra tartsuk, hogy kis áldozatokat is hozunk értük.”11
A szellemtudomány több oldalról való szemléletre nevel minket, így akár jogos lehet a dornachi szemlélet, miszerint miért adjanak kedvezményes belépőt a Goetheanum rendezvényeire, ugyan miért fizessenek kevesebbet a jegyekért az olyan országokból érkező tagok, ahol jelentősen alacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek? Mindazonáltal jogos az a nézőpont is, hogy miért fizethetnek kevesebbet a belépőkért a tehetős országok tagjai? Ez az elsőre különösnek tűnő kijelentés egyből megalapozottá válik, ha azt nézzük, hogy egy svájci tag mennyivel kisebb részt áldoz jövedelméből ugyanarra a jegyre, mint pl. egy magyar tag.
A szellemtudomány igen sok oldalról közelít a mikro- és makrokozmosz különböző folyamataihoz – olykor a centrum és a periféria feszültségpontjai között vizsgálva azokat. Itt is lehet több nézőpontból keresni, szemlélni pl. az ember esetében a centrumot, aminek erőteljesen a szív mutatkozik, ugyanakkor más folyamatok más irányokba, pl. a fej felé mutathatnak. Ahogy fejünk lágy centrumának – egy adott szögből nézve – koponyánk külső, rendkívül kemény része lehet a perifériája, úgy érzékszerveink – bőrünkkel együtt – ugyanúgy periféria, más összefüggések alapján pedig végtagjaink is annak mutatkoznak. Mi a közös minden nézőpontban? Az, hogy, amíg emberként földi testünkben élünk, áramló élet lüktet a centrum és a periféria között.
“…érzékfeletti betűkkel áll fölöttünk: váljon bennetek tudatossá az, hogy vissza fogtok jönni a XX. század vége előtt és a XX. század végén, melyet azonban ti készítettetek elő! Tegyétek tudatossá magatokban, hogyan fog alakulni az, amit előkészítettetek.” 12
A centrum és a periféria élő kapcsolatának kérdése nagy feladatként ott feszült a Karácsonyi Gyűlés előtt is. Bernadett beszámolójából is láthatjuk, hogy ez ma is komoly kérdés Dornach és a különböző nemzeti társaságok között, de ugyanúgy fontos kérdés az országos centrumok és az azoktól távol élő tagok között is. Alighanem elgondolkodtató lehet sokunk számára az a felismerés, hogy a centrum a saját alkata, saját helyzete és feladatai szerint tevékeny, nem várhatunk el lény(eg)étől eltérő működést. A test, az antropozófia földi teste, az Antropozófiai Társaság akkor lelhet „igazi lüktető életre”, ha mindenki a maga helyén ráébred saját felelősségére és lehetőségeire e test életében. Rudolf Steiner korábban már említett előadásában13 rávilágít arra, hogy egyénenként egy-egy szerv vagyunk a Társaság élő organizmusában, amely olyan mértékben tud élővé válni, amennyi és amilyen minőségű életet árasztunk bele. A mennyiséget a Társaság ügyeire irányuló figyelem és érdeklődés határozza meg, a minőséget pedig a belső munka és önnevelés.
„Tudják azonban, hogy a vérkeringéshez nemcsak centrifugálisan ható erők kellenek, hanem centripetálisan visszahatók is. Ezért arról is gondoskodni kell, hogy a tagok egy része mintegy lelkében kötődjön szorosan az elnökséghez, mindabban, ami nemcsak az Antropozófiai Társaságot érinti szűkebb értelemben, hanem a jelenlegi egész szellemi életet az Antropozófiai Társaság működésével összefüggésben; tehát a tagok egy része az elnökséggel szoros lelki közösségben közvetítse azt, ami kívül történik a világban. Ezáltal az Antropozófiai Társaság teljesen szabad, szabad érintkezésen alapuló konstitúciójához jutunk. Így eljutunk oda, hogy minden irányból kiinduljanak a kezdeményezések.” 14
Forrás:
Forrás:
1. Rudolf Steiner: A közösség problémái az antropozófiai társaságban – GA253
2. Rudolf Steiner: Antropozófiai közösségalakítás – GA257
3. Rudolf Steiner: Az általános antropozófiai társaság és a szellemtudományi szabad főiskola alapszabályzata, 18 levél a tagokhoz – GA260a
4. Rudolf Steiner: Michael küldetése – GA194
5. Rudolf Steiner: A karácsonyi gyűlés. Az Általános Antropozófiai Társaság megalapítása – GA260
6. ugyanott
7. Rudolf Steiner: Az általános antropozófiai társaság és a szellemtudományi szabad főiskola alapszabályzata, 18 levél a tagokhoz – GA260a
8. Rudolf Steiner: A karácsonyi gyűlés. Az Általános Antropozófiai Társaság megalapítása – GA260
9. ugyanott
10. MAT Meghívója az első „TAGOK FÓRUMÁRA” – 2023.04.17.
11. Rudolf Steiner: A karácsonyi gyűlés. Az Általános Antropozófiai Társaság megalapítása – GA260
12. Rudolf Steiner: A karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata III. – GA237
13. Rudolf Steiner: A közösség problémái az antropozófiai társaságban – GA253
14. Rudolf Steiner: A karácsonyi gyűlés. Az Általános Antropozófiai Társaság megalapítása – GA260
(Megjelent az ANTROPOSOPHIA LAP 2023. János napi számában)
(A Karácsonyi Gyűléssel foglalkozó csoport tevékeny tagok számára nyitott, elérhetőség a szerkesztőségben)
